Jászay Tamás, a Revizor új főszerkesztője

A Revizor – a kritikai portál tizennégy éves működése alatt Magyarország egyik legfontosabb kritikai orgánuma lett, rendszeresen számol be a művészet minden teréről, közöl kritikákat, recenziókat, interjúkat. 2021. január másodikán jelent meg Csáki Judit leköszönő, személyes hangvételű szövege, melyben utódjának Jászay Tamást nevezi meg, aki kezdetektől fogva a Revizor szerkesztője, kritikusa. Emellett kurátor, egyetemi tanár, esszéi és kritikái folyamatosan jelennek meg különböző orgánumokban. A Revizor szerkesztőségében betöltött új szerepköréről, továbbá a magyarországi kritikaírás jövőjéről kérdeztük.

Csáki Judit egy hatalmas örökséget bízott rád. Mikor szembesültél először, hogy te fogod átvenni tőle a stafétát, hogy éreztél ezzel kapcsolatban?

Miután együtt hoztuk létre és építettük fel a Revizort, Judit nagyon jól ismer. Ez csak azért fontos, mert tudja, hogy nem vagyok a kapkodás híve, így aztán időben felkészített a rám váró feladatokra. Az első gondolat természetesen a háláé és a büszkeségé volt, a második pedig a felelősségről és a bizalomról szólt. Mégis nyugodt vagyok, mert tudom, hogy szerkesztő- és szerzőtársaim továbbra is olyan remek partnerek lesznek a Revizor fejlesztésében, mint amilyenek az elmúlt években voltak. Fontos kimondani, hogy a Revizor nem volt és nem is lesz egyszemélyes játszótér: a kezdetektől csapatban gondolkodunk.

A Revizoron megjelent írásában Csáki hangsúlyozza, hogy nálatok a szerkesztőségi hierarchia leginkább papíron létezik, hogy a kezdetektől közösen építkeztetek. Melyek azok az alappillérek, amiket továbbra is a legfontosabbnak tartasz a Revizor működésében?

2008-ban azért hoztuk létre a Revizort, hogy színvonalas, szakmai, független kritikát ne kizárólag nyomtatott lapokban lehessen olvasni. Ma már világos, hogy úttörők voltunk ebben a „műfajban”, ami a print és a netes megjelenés erényeinek ötvözéséből született, és az idő, meg a mi modellünket többé-kevésbé követő, azóta született lapok sora bizonyította, hogy szükség is van erre a működésre. A karanténidőszakból sokat tanultunk: amellett, hogy az első ijedtség után rájöttünk, hogy igenis van minőségi kultúra online, amiről érdemes írni, kiderült, hogy a videóinterjúink és szakmai beszélgetéseink igen sokakat érdekelnek. Ezen az úton továbbmegyünk, hamarosan új videósorozattal jelentkezünk. A külcsín, azaz a Revizor külseje is megújul a közeljövőben, de reményeink szerint a belbecs nem változik.

Mit gondolsz a magyarországi kritika – kritikaírás helyzetéről? Mik az igények jelenleg, és milyen igényekre számíthattok (mint kritikai portál) mondjuk öt-tíz év múlva?

Jósolni nem szeretnék, már csak azért sem, mert nem vagyok derűlátó a jövővel kapcsolatban. A felszínen minden rendben van: a művészeti élet számos képviselője tisztában van a szakmai kritika jelentőségével, akkor is, ha nem hozsannázó írások születnek róluk. Stabil olvasóbázisunk van, akik adnak a véleményünkre és „bírják a kritikát”.   Ami az igényeket illeti, önző módon a kultúrának, és természetesen a minőségi kulturális lapoknak kívánnék kiszámítható, biztonságos és tervezhető működést: ez az, ami most a leginkább hiányzik. A Revizor – és néhány sorstársa – bebizonyította, hogy a print lapokhoz képest jelentősen alacsonyabb összegből, gazdaságosan és hatékonyan működtethető, vagyis lehet számítani arra, hogy jól költi el a rá bízott pénzeket. Aki nem hiszi, nyugodtan ismerkedjen a 2008 óta megjelent közel 9000 cikkünkkel, ami már csak azért is egyedülálló gyűjtemény, mert Magyarország legértékesebb természeti kincséről, a kultúrájáról mesél. 

Fotó: Turay Balázs