Túlélhető-e gyermekünk halála?

Mundruczó Kornél Afta című kisjátékfilmjével és második nagyjátékfilmjével, a Szép napokkal írta be magát a magyar filmtörténetbe, de nemcsak a nagyvásznon, hanem a színpadon is jelentőseket alkotott. Sőt a színházi munkáihoz képest filmjei szigorúan formai szempontból még konzervatívaknak is tekinthetők, hiszen a színpadon radikális kísérleteket hajtott végre, rendszeresen ötvözte a színházi és filmes technikákat (például a díszlet mögött zajló jeleneteket valós időben „közvetítette ki” vetítővásznakra), és egyéb invenciókkal is tágította a színpadi művészet határait (a Nehéz istennek lennit egy használaton kívüli gyárépületben, teherautók trélerein játszották el a színészek, a Látszatéletben pedig a „színpad” szó szerint a feje tetejére fordult a cselekmény egy pontján). Azonban alkosson bármilyen stílusban, témában és művészeti ágban, az Aftától és a Nincsen nekem vágyam semmitől a Johannán és a Demencián át A jégig és a Jupiter holdjáig Mundruczó Kornélt mindig is a realista attitűd jellemezte, azaz valódi emberek valódi problémáit, a „kegyetlen valóságot” mutatta be kendőzetlenül. Ehhez tartotta magát amerikai független filmjében, a Pieces of the Womanben is, amelyet egy mélyen személyes történet ihletett.

Habár kanadai-amerikai gyártású filmről van szó, Mundruczó magával vitte korábbi alkotásainak kulcsfiguráit, például Petrányi Viktória producert és Jancsó Dávid vágót a tengerentúlra. Közülük is kiemelkedik a társszerző Wéber Kata, a rendező állandó alkotótársa és párja, akivel egy nagyon hasonló tragédián és traumafeldolgozási folyamaton mentek keresztül, a történet pedig a forgatókönyvet író Wéber „Pieces of a Woman” címmel ellátott naplófeljegyzéséből született meg mintegy „terápiás céllal”. A sztori főhősei egy bostoni fiatal pár tagjai, a vezetői pozícióban egy multinál dolgozó Martha (Vanessa Kirby) és az építőmunkás Sean (Shia LaBeouf), akik közös gyermeküket várják. Abban egyeznek meg Elizabeth (Ellen Burstyn), Martha édesanyja tiltakozása ellenére, hogy a nő otthon, és nem a kórházban szüli meg a kislányt. Rossz ómen, hogy a nagy napon nem az a bába érkezik meg, akit eredetileg szerettek volna, hanem annak egy ismerőse, Eva (Molly Parker) – ő elvileg ugyanolyan megbízható és tapasztalt. Egy darabig úgy néz ki, minden a tervek szerint alakul, a baba megindul, bár túl alacsony a szívverése, így Eva mentőt hívna, de Martha tiltakozik. Végül csak megszületik a kislány, aki csupán néhány percet él, leáll a szíve. A fiatal pár összeomlik, Evát perbe fogják, és Marthaéknak szembe kell nézniük a legkegyetlenebb tényekkel: gyermekük halott, de az élet megy tovább.

Mindenekelőtt a Pieces of a Woman képi világánál, illetve formai megvalósításánál érdemes elidőzni. Mundruczó Kornél 2010-es években készült filmjeit Rév Marcell fényképezte, a mostani operatőre Benjamin Loeb (Mandy: A bosszú kultusza). Persze Mundruczó nem kötődött kifejezetten egy operatőrhöz, Erdély Mátyással (Szelíd teremtés) és Nagy Andrással (Szép napok) egyaránt dolgozott együtt. Képi stílusát inkább a hosszú beállítások jellemezték, és nemcsak filmjei, hanem színházi munkái is gyakran tartalmaztak a „háborús tudósítások” közvetlenségét idéző, a szereplők legintimebb pillanatait elkapó jeleneteket. A Pieces of a Woman nagy része az amerikai független filmek „költői realista” stílusában készült: a szereplőket, kiváltképp a főhősnőt tisztes távolságból, szemmagasságból követi a kamera, gyakoriak a közelképek, intenzív, olykor már tolakodó a mélabús zene használata. Tehát összességében korántsem olyan invenciózusan megvalósított Mundruczó-filmről van szó, mint amilyenek az alkotó klasszikusai, azonban a több mint 30 perces nyitószekvencia, azaz a katasztrofális otthonszülést bemutató prológus lenyűgöző minden szempontból.

Az első fél órában a rendező a rá jellemző közvetlen, „híradófilmes” stílust alkalmazta, amelyet már a Szép napokban is tetten érhettünk. A kamera végig Marthára, Seanra és Evára tapad, legintimebb pillanataikat kapja el, mondhatni belemászik az aurájukba. Mundruczó Kornél szinte zenei kompozícióként vezényelte le a hosszú beállítással, illetve belső vágással megvalósított nagyjelenetet: először csak a magzatvíz folyik el, majd hányinger kezdi el gyötörni a főhősnőt, egyre nagyobbak a fájdalmai, megérkezik a bába, Martha vajúdik a fürdőkádban és az ágyban, végül megtörténik a csoda és röviddel azután a tragédia. Mundruczó és alkotótársai elképesztő munkát végeztek, és anélkül, hogy vadásztak volna a hatásra, rengeteg érzelmi stáción vezették át a hősöket, és minden bizonnyal ezeken átesik a néző is – avagy a katarzis garantált.

A mesteri hangnemváltások és hangnemkeverések, valamint a naturalista-dokumentarista forma mellett ehhez a prológushoz és az egész filmhez elengedhetetlen volt két kiváló színész jelenléte. Nagyon nagy kár, hogy Shia LaBeouf olyan magánemberként, amilyen, és pont a Pieces of a Woman bemutatója előtt robbant ki szexuális zaklatási és bántalmazási botránya, mert ezzel az alakításával is bebizonyította, hogy őstehetség. Valószínűleg Mundruczó Kornél nem véletlenül őt választotta Sean szerepére, aki azért kicsit visszafogottabb, így azonosulásra alkalmasabb „gyarló ember”, de múltjában neki is ott az alkohol- és drogfüggőség problémája, valamint érzelmi és dühkitörései hozzátartoznak a LaBeouf-karakterhez.

Mundruczó Kornélnak mindig nagyon jó érzéke volt a színészválasztáshoz, legyen szó civilekről, amatőrökről vagy profikról. Annak idején azért esett a választása Polgár Tamásra és Tóth Orsira, korai filmjei (és színpadi munkái) állandó (fő)szereplőire, mert ha életútjuk, jellemük teljes mértékben nem is egyezett meg fiktív hőseiével, de ott volt bennük az a karakter, ami alkalmassá tette őket arra, hogy egy Mundruczó-filmben játsszanak. Pontosan ezért lett Shia LaBeouf és a fő-főhőst, Marthát alakító Vanessa Kirby a Pieces of a Woman két vezető színésze. Kirbynek olyan erős a jelenléte a zseniális nyitószekvenciától kezdve, hogy gyorsan elfelejtteti a nézővel Halálos iramban-filmjét. Mundruczó Kornél láthatóvá tette a színésznőnek azt az arcát, amelyet eddig talán még az igényesebb alkotásaiban (A Korona) sem mutatott meg, ez pedig a film javára vált. Itt Kirby nem femme fatale (Mission: Impossible – Utóhatás) vagy egy „bohókás csaj” (Halálos iramban: Hobbs és Shaw): hűvös szépsége mögül előtűnik a hús-vér, megtört nő, a megsebzett lelkű ember, aki megpróbálja összeszedni magát, újra összerakni a „darabjait”, amelyek azon a végzetes estén szakadtak ki belőle.

Maga a cselekmény epizodikus, szigorúan fejezetekre tagolt, egy idő után joggal érezzük túltagoltnak, az átkötő képek szimbolikája miatt didaktikusnak (erről később). Ősztől tavaszig követjük Martha történetét, a traumafeldolgozásra, a tovább élésre tett kísérleteit, miközben párja, édesanyja, testvére és a tragédia, illetve a büntetőper nyilvánosságra kerülése miatt a társadalom többi tagja is próbálja befolyásolni őt. A per fontos szerepe ellenére a Pieces of a Woman nem tárgyalótermi dráma, még csak nem is bűnről és bűnhődésről, netán bosszúról szól, hiszen kezdettől nyilvánvaló, hogy Marthában nincs düh Eva iránt, nem a bábát, de még csak nem is saját magát hibáztatja gyermeke elvesztéséért. A főhősnő nem büntetni akar, nem bűnösöket keres, ezt a cselekmény végi gyönyörű bírósági beszédében is világossá teszi. A film fő konfliktusa az, hogy sokan nem tartják tiszteletben azt, hogy Martha a maga módján szeretné elvégezni a gyászmunkát. Sean, édesanyja, az igazságszolgáltatás vagy a média is minduntalan beleszól abba, hogy mit gondoljon, mit tegyen, mivel torolja meg, vagy hogyan gyászolja gyermeke halálát. Még Elizabeth is normákat akar erőltetni saját lányára, holott ő aztán tisztában van azzal, hogy az anya–gyermek kapcsolat egy nagyon speciális, különleges testi-lelki viszony, mivel a nő hordja ki a babát, ő hordozza a szíve alatt az egyre növekvő magzatot majdnem egy éven keresztül. Ám attól, hogy egy nő megtapasztalta, milyen a szülés, még nem tudhatja, hogyan éli meg egy másik nő, történetesen a saját lánya ugyanezt, illetve ennek a kudarcát – azt a kudarcot, amelyet értelemszerűen a többgyermekes anya, Elizabeth nem élhetett át (egyébként az utóbbit játszó Ellen Burstyn is újfent zseniális).

Bár Mundruczó Kornél filmje erősen epizodikus, azonban végig feszült, izgalmas dráma, jóllehet információadagolását és egyszerű szimbólumait tekintve túlságosan is patikamérlegen kikísérletezett alkotás benyomását kelti. Amellett, hogy a karakterfejlődés minden mozzanatának kínosan, már-már természetellenes módon megvan a maga helye (még az otthonszülés tragédiáján sem a valóság esetlegessége, hanem a klasszikus történetmesélés fatalizmusa érezhető), Martha önmagára találását egy híd épülésének és az almamagok csíráztatásának vezérmotívuma kíséri. Vitatható, hogy utóbbi mennyire életszerű, ám az biztos, hogy mindkettő rendkívül didaktikus szimbólum, és sajnálatos módon Sean is szájbarágós fejtegetésbe bocsátkozik egy híd képe előtt arról, hogy miért omolhat össze egy ilyen objektum – ha esetleg nem éreznénk, értenénk az addigi történések alapján, hogy miért mehet tönkre egyik hónapról a másikra egy gyermekét elveszítő pár kapcsolata. Az őszi tragédiától a téli elidegenedésen és kiüresedésen át a tavaszi reményig tartó cselekmény pedig az évszakváltások és az élet-halál-remény túlságosan is nyilvánvaló kapcsolata miatt eredendően didaktikus, mesterkélt, amelyet csak a remek színészi játék és a színvonalas rendezés kompenzál.

Azonban összességében a Pieces of a Woman egy jó értelemben érzelmes, szívhez szóló, lírai realista dráma, ami bőven megérdemelné, hogy ne csak a Netflixen, hanem nagyvásznon is lássuk.