dunszt.sk

kultmag

Sarjerdő

(Részletek)

„Romanae Ecclesiae etc.”

Pozsony, Dóm

A katedrális tornyos homlokzatától pár méterre üvegfal, azon túl betonmederben hatsávos út fut rá az új Duna-hídra. A náciellenes Szlovák Nemzeti Felkelés nevét viseli a híd, amely a szlovák főváros jelképe lett. Itt állt, az út és a hídfő helyén állt a majdnem maradéktalanul kiirtott pozsonyi zsidók majdnem maradéktalanul eltüntetett városrésze: házak, utcák, zsinagóga, üzletek, udvarok. Kilencven felé járhatott (Pázmány), lázgörcsök közepette feküdt egy óriási baldachinos ágyon, fáradtan, tompán szúró szemekkel méregetett, aztán egy pohár pálinkát kért tőlem. Kerestem azt a pálinkát, de nem találtam magamnál mást, csak egy kopott lószerszámot.

Régi zsidó temető

Régi zsidó temető, Pozsony

Pozsony, Váralja, Duna-part: 1943-ban huszonegynéhány sírt hagytak meg a 17. századi temetőből Schreiber Mózes főrabbi (†1839) sírja körül. Egyetlen hatalmas betonszarkofágba zárták őket, akár egy hűlő atomreaktort. A temető közvetlenül a folyóparton volt, a fasiszta szlovák bábállam épített ide széles utat, villamospályát, villamosalagutat, és egy megállót a lefedett sírok fölé. Az ezredfordulón épült ki a mai emlékhely. Azért mertem a főrabbi halálévszámát kereszttel jelölni, mert lefelé a lépcsőn, a sírok felé tartva a San Clemente földalatti szentélyeinek folyamistenszaga jutott eszembe.

Ľudovít Štúr/ *22. Okt. 1815/ †12. Jan. 1856”

Modori temető, evangélikus rész

Az eredeti sírhely fölött fél évszázada a Szlovák tavasz allegorikus bronzszobra áll: kivirágzott ágat tart kezében egy lány. A szlovák lány, aki körbevezetett a sírkertben, rámutatott a temetőfal mellé áthelyezett régi sírkövek legmagasabbjára, a szabadsághősére, és azt mondta, a születési dátum nem pontos, Štúr nem 22-én, hanem 29-én született, vagyis Skorpió volt, nem Mérleg. Are you a Scorpion, kérdeztem, mire Martina mosolyogva bólintott.

„Itt nyugszik/ Tóth Margit/ élt 60 évet/ 1957–2018/ Béke poraira”

Dunaharaszti újtemető

Míg a lányaid és a férfi, akivel az életed utolsó tíz évében éltél együtt, virágokat ültettek egyhónapos hantodra, kicsivel arrébb négy unokád úgy túrta az egykori széles Duna-meder homokját, mint a játszótéren. Az urna fölé emelt szűk homokhant itt is, ott is leomlott, ahogy a kerek gödrökbe a földlabdás növények belekerültek. Én mentem el vízért. Mint egy steampunk kampósbot, úgy meredt ki a betongyűrűs kút mellett a csap a földből. Ma van a hatvanegyedik születésnapod.

„Szeged szülötte,/ Dugonics András/ (1740–1818)/ Piarista tanár,/ A matematika egyetemi/ professzora,/ Az első magyar regény írója,/ szóláskincsünk gyűjtője”

Dugonics-temető, Szeged

Az első magyar regény (1788) rögtön bestseller lett, eladtak belőle ezer példányt egyetlen év alatt. Olvashatatlan. „Dugonics András/ Kegyes rendi tisztelői/ 1847” – a széles, magas sírhantból fölmeredő márványoszlop főoldalán ez volt az első felirat. A piaristák. Derékszög, háromszög, kör, végtelen, lap, egyenlet, gömb, hasáb, tétel, ezek mind Dugonics András szavai, ő vezette be ezeket a csodálatos szavakat a magyar matematikai szókincsbe. És ez így méltó; a temető is az ő nevét viseli a panelházak tövében.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket