Miért a férfi nevét kapja az újszülött a világ egyik leginkább genderkorrekt országában?

Norvégia napjainkban a nemek közötti egyenlőség nagy úttörőjének számít: világviszonylatban is sok norvég férfi marad otthon szülői szabadságon a gyermekével, illetve végez olyan munkát, amelyet egyébként femininként tartanak számon. A legfrissebb, névadás területén végzett kutatások alapján azonban még mindig döntő többségben vannak azok a családok, amelyekben az újszülött gyermek a férfi nevét kapja meg.

Line Førre Grønstad kutató disszertációjában foglalkozik a norvég névadási szokásokkal, illetve azok változásával. Grønstad munkája előtt nem létezett aktuális kutatási eredményeken alapuló adat (az említett adatgyűjtés előtt utoljára 2003-ban végeztek ilyen jellegű felmérést). A mostani eredmények alapján a megkérdezett férfiak nagyjából fele gondolja úgy, hogy a gyermeknek mindkét szülő nevét meg kellene kapnia, 21 százalékuk szerint pedig csak az apa nevét kell viselnie. A két neves megoldás híveinek 28 százaléka szerint az apa nevének kellene az utolsó, tehát fő vezetéknévnek lennie.

Grønstad szerint azért is nem érzékelhető számottevő változás az elmúlt két évtizedben, mert a nőkön még mindig sokkal nagyobb a nyomás, hogy megfeleljenek egy fennálló társadalmi normának. A név szerinte ugyanakkor egyfajta identitásképző is, ezért dönt úgy egyre több nő, hogy a házassággal megtartja saját vezetéknevét is. Turid Noack, a norvégiai statisztikai hivatal egykori kutatója szerint a névadás Norvégiában nem genderkérdés. A nők azért veszik fel férjük nevét – és adják azt a gyermeknek is –, mert a házasság és a gyermekvállalás egyfajta mérföldkő az életükben, amely változást hoz és ezt a változást így jelképesen a nevük (illetve gyermekük neve) képviseli. Hanne Haavind pszichológiaprofesszor hasonló nézeteket vall: a saját név elhagyása, illetve a kötőjeles megoldás szerinte a szeretet és az összetartozás, valamint a kapcsolat fontosságának jelképe.

„A névadás az egyik olyan terület, amelyen még mindig van mit fejlődnünk nemi egyenlőség tekintetében. Ez nem azt jelenti, hogy az a személy, aki az elterjedtebb megoldást választja, hibát követ el. A probléma akkor kezdődik, amikor ez a szokás szisztematikussá válik és ennek következtében a nők és férfiak nem rendelkeznek egyenlő lehetőségekkel a névválasztás területén“ – mondja Grønstad.

Az eredeti cikk itt olvasható.