„Egyre jobban érzem a fontosságát annak, hogy olyan embereket mutassak be, akik el vannak rejtve”

A dunaszerdahelyi fotós, Cséfalvay Á. András Ismeretlen történetek II. című, online publikált fotósorozata olyan gyerekek hétköznapjaiba enged betekintést, akiknek élete és élettere a társadalom nagy része számára láthatatlan és épp ezért elképzelhetetlen is egyben. A sorozat három gyermek, Lili, Tomi és Réka köré épül. A képeken láthatóvá válnak a játék, a tanulás, a családi együttlét és meghittség pillanatai, ugyanakkor a gondoskodás és ápolás gesztusai is, a gondoskodást végző személyek élete is. Cséfalvay Á. Andrást a fotók készítésének hátteréről kérdeztük.

Mi adta a motivációt a fotósorozat elkészítéséhez?

2016-ban kezdtem szocio-dokumentarista fotózással foglalkozni. Azóta egyre jobban érzem a fontosságát annak, hogy olyan embereket mutassak be, akik különlegesek, ugyanakkor a társadalom nyomására mégis sokszor el vannak rejtve, történetük ismeretlen.

Mi volt a fotók elkészítésének legnagyobb nehézsége?

Számomra a legnehezebb feladatot most talán a képek kiválogatása jelentette. Egy-egy fotósorozat összeállításakor megpróbálok objektíven, külső szemlélőként tekinteni a saját képeimre. Ezt az utóbbi hónapokban úgy próbáltam elérni, hogy a fotózásokból hazatérve nem az volt az első, hogy átnézem a képeket, inkább hagytam őket pihenni, akár több hétig is. Az eltelt időnek köszönhetően kicsit leülepedtek bennem az emlékek, háttérbe kerültek a kép készítésével kapcsolatos érzéseim, emlékeim, és előtérbe került maga a produktum. Amikor az ember hosszabb ideig dolgozik egy témán – esetemben ez most nagyjából egy év volt –,  nem egyszerű kiválasztani a több ezer képből azt a párat, ami végül bekerül a fotóesszébe. Azt mondják, a jó kép rögtön kiemelkedik a többi közül, viszont úgy tartom, nem feltétlenül az a jó, ami látványos. Azt hiszem, a mozifilmek kapcsán ezt már mindannyian tapasztalhattuk.

Milyen tanulsággal szolgált számodra ez a munka?

Talán az, hogy érdemes megpróbálni elengedni azt a kényszert, hogy most minden áron jó képeket kell készítenem. Ez nálam gyakran elő szokott jönni fotózás közben. Sok esetben hasznosabbnak bizonyult félretenni a gépet és figyelni, gondolkozni, jelen lenni a pillanatban, megkeresni magamban, hogy mi az a kapocs, ami összeköt azzal az emberrel, akiről mesélni akarok.

Az Ismeretlen történetek II. megtekinthető az alábbi linken.