Soha nem vertem embert

Közös dolgaink elárulóinak
Önfelmentő szövege vagyok.

Sívó homok vagyok, pestis vagyok,
A szél felkap, de megmagyarázom.

Barátaimat a nem barátaimhoz rúgtam.
Barátságunkat elhazudtam,
És azt hirdetem, hogy ők hazudták el.
De most megmagyarázom.

High Class evőcsarnok sarkában kapok asztalt,
Kerek asztal, közel a kijárathoz.
A függöny mögött embereket vernek.
Kést és villát veszek, és úgy teszek,
Mintha nem tudnám,
Hogy itt ma kézzel esznek.

Kikacsintok.
Kikacsintok sajátjaimra,
Mintha a sajátjaim volnának még,
De már csak a magamfajták azok.

Kapaszkodom, olyanokat állítok,
Hogy történelmi szükségszerűség.
Nyelvi világom süllyed.

Nem esik jól az étel,
Pedig soha nem vertem embert.