„Hadd küzdjenek meg!”

Mindannyian szeretjük valamiért az óriás szörnyes és őslényes történeteket. Az emberiség fantáziáját mindig megmozgatták ezek a gigantikus kreatúrák, gondoljunk csak azokra az őseinkre, akik tengerre szálltak, és utazásaik során olyan fantasztikus lényekkel találkoztak, amelyeket egyes tengerészeti térképeken is ábrázoltak. Ma már tudjuk, hogy ezek a mitikus állatok nem léteznek, vagy éppen tudományos magyarázatot kaptunk egyik-másik létezésére: a narválokat, például, régen egyfajta vízi unikornisoknak nézték. Ezek a prehisztorikus szörnyek azért lehettek, lehetnek vonzóak a számunkra, mert mindazt az őserőt, azt a vadságot képviselik, amelyet mi, emberek sosem birtokolhattunk. Valljuk be, hogy a technika és a tudományok fejlődése nélkül nem volna a kezünkben olyan fegyver, amellyel megnyerhettük volna az evolúciós háborúnkat. Ez felveti a kérdést: mi történne akkor, ha a bolygónk egyik rejtett sarkából előkerülne egy olyan lény, amelyről már azt hittük (akárcsak a bojtúszós halakról), hogy már réges-rég kipusztult? Vagy esetleg megjelennének olyan „szörnyek”, amelyeket eddig csak a mitológián keresztül ismerhettünk?

Az első igazi (proto) kaiju film a The Beast from 20,000 Fathoms (Pánik New Yorkban, r. Eugène Lourié) volt, amely 1953-ban került a mozikba.¹ Ennek a filmnek, és nem mellesleg a Hiroshimára és Nagasakira ledobott atombombák okozta érzelmi megrendültségnek a hatására² a japánok létrehozták a saját szörnyüket (1954). A történetből érezhető az a sokk, amely a két atomrobbanás miatt érte kultúrájukat, így ez a figura, mondhatni, az atomsugárzásnak köszönheti létét. A filmuniverzum minden idők egyik leghíresebb lényéről van szó, a Godzilláról (r. Ishiro Honda). Ezek a filmek voltak a megalapozói az óriás szörnyes (más névem tokusatsu/kaiju) filmeknek, és ez a zsáner a mai napig közkedvelt.³

Godzilla-filmek

A Godzilla-filmek jelentik az egyik legidősebb franchise-t a filmtörténelemben.⁴ 1954 óta csak Japánban huszonkilenc film és három egészestés anime készült el,⁵ ami azt jelenti, hogy majdnem kétévente láthatunk új filmet a sorozatban. Bár a Universal Studios volt talán az első olyan cég, amely a „versus”⁶ filmeket elsőként próbálta ki a nagyvásznon (Frankenstein találkozása a farkasemberrel), azonban tényként kezelhetjük azt, hogy a Godzilla-filmek voltak azok, amelyek valódi népszerűséget hoztak ennek a koncepciónak. Olyannyira bevált ez a formula, hogy néhány kivételtől eltekintve Godzilla szinte sosem jelent meg egyedül a filmjeiben. Bár manapság a Marvel-filmeket tartjuk az egyik legjobban felépített filmes univerzumnak, de ebben az esetben is a Godzilla-mozik voltak azok, amelyek már jóval korábban megpróbáltak valami hasonlót felépíteni. Példaképpen megemlíthetjük, hogy Rodan és Mothra, mielőtt Godzilla-filmbe kerültek volna, már kaptak korábban önálló filmet. A jövőben a Toho a saját és a Marvel-filmek stílusát és felépítését vegyítve megpróbálja majd megújítani ezt az univerzumot.

Godzilla pályafutását jelenleg négy nagy korszakhoz köthetjük: Shōwa-, Heisei-, Millenium- és Reiwa-kor.⁷ Minden kor kezdetén Godzilla megújult valamilyen formában (általában új külsőt és személyiséget is kapott), illetve új történetszálak készültek az eredeti filmet használva kiindulópontként. A korszakokban bemutatott filmek általában szorosabb/lazább szálakkal kapcsolódtak egymáshoz – kivételt képez a Millenium-széria, amely szinte minden egyes filmje rebootként (is) funkcionál a sorozaton belül. Az idők során Godzilla mérete is változott (ahogy az ellenfeleié is): a legelső Godzilla még csak ötven méteres volt, míg legutóbbi inkarnációi már elérték a százhúsz (Shin Godzilla vagy az angol verzióban Godzilla Resurgence)⁸, és a háromszáztizennyolc métert is (Godzilla-anime trilógia).

Ahogy azt már fentebb említettem, számtalan film jelent meg már az elmúlt évtizedek során, a következőkben pedig kiemelném a szerintem legfontosabbakat.

Godzilla

Godzilla neve a japán gorira (gorilla) és kujira (bálna) szóösszetételből származik, hivatalos formában Gojiraként (magyaros formában: Godzsira) írják. A God (mint isten) kifejezés már a szörny amerikai megnevezéséhez köthető (Godzilla), ugyanis 1956-ban a Godzilla, a szörnyek királya címen került az USA-ban mozikba a film⁹. Érdekesség ezzel a változattal kapcsolatban, hogy az amerikai producerek úgy gondolták, hogy csak úgy fognak rá beülni a nézők, ha a filmben „amerikai” szereplők is helyet kapnak. Így aztán leforgattak pár jelenetet (Raymond Burr szereplésével), és a film ütemezésén is változtattak az eredetihez képest. Később ez a lépés még jópár Godzilla-filmnél visszaköszönt.

Godzilla az eredeti sorozatban egy, a nukleáris energiának köszönhetően mutálódott dinoszaurusz volt, amely a hidrogénbomba-kísérletezések miatt hagyta el korábbi területét (megsemmisült a territóriuma). A film elmélete szerint több „Godzilla” is létezik a víz alatt, így amikor az első film végén az oxigén-pusztító fegyverrel megölik a lényt, a folytatásban (Godzilla Raids Again) már egy fajtársát láthatjuk.¹⁰ Míg a Shōwa-éra későbbi filmjeiben Godzilla már a Föld megmentőjeként jelenik meg (fokozatosan)¹¹, addig az első alkotás nagyon is depresszív és sötét hangulatú volt. A film ügyesen használja fel a science fiction egyes elemeit, ugyanakkor láthatjuk, hogy igen erős benne az atomenergia, főként az atomfegyverek elleni kritika is. Technikai értelemben a film nem használja a stop-motiont (tekintve, hogy mennyire időigényes ez a megoldás), így a film „szörnyetegét” egy jelmezbe öltöztetett színész játssza el, a várost (Tokiót) pedig a „közös” jelenetekben makettekkel és háttérvetítéssel oldották meg. Az első Godzilla-film nem csupán létrehívta a tokusatsu filmeket, de erőteljes mondanivalójával nem volt kérdéses, hogy klasszikussá fog válni a későbbiek során. Ezzel a filmmel tehát egy klasszikus született, amely a zsáner rajongóinak kihagyhatatlan élménnyel szolgál.

King Kong vs. Godzilla

Más szavakkal mondhatnánk azt is, hogy ez a kelet és a nyugat találkozása. Miután a Toho megvásárolta a King Kong jogait, 1962-ben készítették el ezt a híres összecsapást. A Shōwa-éra harmadik Godzilla-filmje már csak azért is kiemelkedik az elődei közül, mert már nem fekete-fehérben készült el. Az amerikanizálás ezt a filmet sem kerülte el, miként az első részhez, ehhez is új jeleneteket forgattak le amerikai színészekkel, illetve Akira Ifukube dallamait is lecserélték más, korábbi Universal horrorfilm (például: Frankenstein találkozása a farkasemberrel, A fekete lagúna szörnye) zenéjére, hogy még nyugatibb hatást érjenek el. Sokáig tartotta magát az a legenda, hogy a filmstúdió két befejezést is készített a filmnek: az egyikben Godzilla, míg a másikban King Kong üvölt fel a film zárásánál, ezzel jelezve, hogy melyikük győzedelmeskedett a másik felett, aszerint, hogy melyik „piacon” jelenik meg. E szerint a legenda szerint a japánoknál Godzilla, míg az amerikai változatban Kong „győz”. Természetesen ez a mítosz csupán egy félreértelmezésnek köszönhető, illetve annak, hogy amíg a japán verzióban mindkét szörny felüvölt a végefőcímnél búcsúzásképpen, addig az „átszabott” amerikai verzióban csak Kong hangját hagyták meg. Ma már, hogy a Godzilla-filmek „változatlan” állapotukban megjelentek lemezeken, tudjuk, hogy ez nem igaz.

Ez az első Godzilla-film, amely már inkább a fiatalabb nézőket célozza meg (ahogy aztán a Shōwa-korszak későbbi filmjei is ezt a vonalat követik), így a hangulata is sokkal oldottabb az első két filmhez képest. Ez megmutatkozik abban is, hogy a harcok inkább valamiféle pankrációra emlékeztetnek, amelyek mai szemmel nézve bizony megnevettetik a nézőt. A film további érdekessége, hogy a készítők az eredeti tervek szerint nem is Godzillát szerepeltették volna a filmben, hanem Frankenstein szörnyetegét, viszont a marketingoldal miatt változtattak a dolgon. A döntés ellenére is felismerhetünk olyan „lépéseket” a filmben, amelyek egyértelműen utalnak erre a „cserére”, pl. Godzillát egy villámcsapás téríti magához és teszi erősebbé.

A film instant sikerré vált¹², és bár a Toho tervezte, hogy azonnal elkészíti a folytatását, a tervezetet szinte azonnal lefújták, és a következő film a sorozatban a Godzilla vs. Mothra lett. A későbbiekben felmerült, hogy rebootolni fogják, de egészen 2021-ig a két ikonikus figura nem kerül össze, ám ez a verzió is a SzörnyVerzum részeként és nem Toho-filmként kerül majd a mozikba. A King Kong vs. Godzilla mindmáig az egyik leggyakrabban emlegetett film a sorozatból, amelyet az új film előtt ugyancsak érdemes lesz megnézni.

Ghidorah, the Three-Headed Monster

Ez a Shōwa-éra ötödik filmje, amelyben Godzilla egyik, ha nem a legismertebb ellenfele, King Ghidorah (vagy Monster Zero) először feltűnik: a háromfejű, aranyszínű sárkány, amely a világűrből (a Vénuszról, az amerikanizált verzióban a Marsról) érkezik a Földre. A filmben megjelenik Rodan, az óriási pteranodon kaiju is, aki korábban már szerepet kapott saját (önálló) filmjében. A másik visszatérő „figura” pedig az óriási lepke (ebben a filmben lárva) kaiju, Mothra. A filmre érezhetően hatással voltak az ekkoriban megjelent James Bond-filmek. Ezek stílusjegyei több más Godzilla-filmben is felbukkannak (Godzilla a Mechagodzilla ellen).

A történet első felében Godzilla és Rodan egymással harcolnak, míg a Mothra lárva igyekszik meggyőzni őket, hogy fogjanak össze King Ghidorah ellen, ugyanis a világ elpusztul, ha nem tesznek semmit, az emberiség ugyanis tehetetlen. Elsőre a két óriásszörny nem reagál erre a figyelmeztetésre, de amikor Ghidorah majdnem „megsemmisíti” a lárvát, akkor Godzilla, Rodan és Mothra végül összefognak, és legyőzik az űrből érkezett fenyegetést. A film hatalmas sikert aratott: Ghidorah Godzilla főellenségévé vált szinte az összes érában/szériában, ezt követően pedig a legtöbb Godzilla-filmben már több kaijut is felhasználtak a készítők. A nagyobb és több ebben az esetben jobb is volt.

Destroy All Monsters

A Destroy All Monsters film a Godzilla-sorozat „Bosszúállók” filmje. A Toho erre a filmre összegyűjtötte a lehető legtöbb kaijujait: Godzillát, Rodant, Mothrát, Anguirust, Minillát (aki Godzilla fia), Gorosaurust, Kumongát, Mandát, Baragont és Varant, hogy megküzdhessenek King Ghidorával. Mondanom se kell, hogy utóbbinak végül esélye sincs.

Tekintve, hogy a sorozat ekkor már a kilencedik filmnél járt, a készítők úgy vélték, hogy ideje volna lezárni egy időre a Godzilla-szálat, így ezt a monster mashupot kívánták utolsó rész gyanánt elkészíteni. Ekkor még nem tudhatták, hogy a Shōwa-éraban további hat mozi fog készülni Godzillával a főszerepben. Bár a film cselekménye, mondanivalója gyengébb a korábbi részekhez képest, viszont a pusztításos jelenetek, illetve a filmvégi harc kárpótolhatja a nézőt.

A Shōwa-éra későbbi filmjeinek koncepcióján már érezhetjük a „fáradtságot”, viszont két további olyan kaiju is ekkor mutatkozik be, akik szintén ikonikussá váltak: Gigan és Mechagodzilla. Ezzel a filmmel pedig lezárjuk ezt a korszakot. Lépjünk tovább a Heisei-érába.

Godzilla vs. Destoroyah

A Heisei-éra filmjei talán a legösszefüggőbbek (jelenleg) az egész franchise-on belül. A Toho „újra feltalálta” szörnyeit, hogy modernebb külsőbe bújhassanak, ez pedig mindenképpen felüdülés volt a korábbi részekhez képest. Emellett a történetek is sokkal „sötétebbé” váltak, ami a korábbi, gyermekeknek (akik ekkorra már felnőhettek) készült filmekhez képest szintén új irányt adott. A Heisei-éra már nem a sugárzást, hanem a biotechnológiát jelölte meg mint veszélyforrást. Ebben a korszakban három új kaiju „csatlakozott” a Godzilla-univerzumhoz: Biollante, SpaceGodzilla (vagyis ŰrGodzilla) és Destoroyah (amely az angol Destroyer, vagyis Pusztító torzított formája¹³). A Godzilla vs. Destoroyah a Heisei-éra utolsó (a teljes franchise huszonkettedik) Godzilla-filmje. A készítők úgy gondolták, hogy ideje (ismét) lezárni a kaiju filmek sorát, így aztán egy olyan drasztikusnak nevezhető lépést tettek meg, amire korábban még nem nagyon volt példa. Úgy döntöttek, hogy megölik a címszereplőt – feltételezhetően a három évvel korábban megjelenő The Death of Superman (Superman halála) képregényekből inspirálódtak. Ez a lépésük pedig olyannyira „jól” sikerült, hogy még amerikában is, ahol (a torzított változatokon kívül) csak néhány film került mozikba (bár kazettákon megjelentették őket), még a híradókban is beszámoltak róla. Marketing szempontjából jeles, de most „nézzük” meg a filmet!

Godzilla már a film elején felbukkan, de úgy néz ki, hogy valami nagyon nincs rendben a lénnyel. A mellkasa vörösen világít, és később kiderül, hogy a szíve (amely mint valami nukleáris reaktor) éppen túlhevülőben van: vagy felrobban, vagy leolvad – állapítják meg a kutatók. Egyik kilátásba helyezett opció sem pozitív az emberiség számára: mindkét esetben totális pusztulás vár ránk. Megindulnak tehát a kísérletek, hogy miként is lehetne megállítani ezt a folyamatot. A filmben még pár órára sikerül szó szerint lefagyasztaniuk Godzillát, de ez sem segít a helyzeten. Ezzel párhuzamosan új lények jelennek meg az oxigén-pusztító fegyver hatására, amelyek gyors ütemben mutálódni kezdenek. A film ezen pontján az Aliens (A bolygó neve: halál) című film egyes jelenetei/momentumai köszönnek vissza. A sok lény végül „összeáll”, és létrejön Godzilla egyik legveszélyesebb ellenfele: Destoroyah. Először Godzilla fia próbálja megállítani a lényt, de majdnem elpusztul a harcban, míg végül apja száll szembe a kreatúrával. A harc végére Godzilla, bár (emberi segítséggel) legyőzi a lényt, beindul a leolvadási folyamat. Szívszorító látni a lény pusztulását.

Negyven év után egy újabb korszak zárult le a Godzilla vs. Destoroyah filmmel, és ekkor még úgy tűnt, hogy mindenki kedvenc kaijuja, Godzilla huzamosabb időre el fog tűnni a vászonról. Azonban ekkor már megindultak a tárgyalások, amelyek következményeként Godzilla új „köntösben” tért vissza, a nézők örömére.

Az (első) „amerikai” Godzilla

Godzilla amerikai változata elkészülésének története eléggé hosszú és hányattatott volt. Már a nyolcvanas években is felmerült az ötlet, hogy készítenek egy ilyen szörnyfilmet. A rendező Steve Miner lett volna (aki ekkorra már elkészítette a Péntek 13 második és harmadik részét). 3D-sre tervezték a filmet, és a lényről is készültek szobrok, amelyek leginkább egy Tirannoszaurusz rexre hasonlítottak, hosszabb karokkal és hátlemezekkel. A rendező 30 millió dollárt kért volna a forgatáshoz, de ezt a stúdió elutasította, mivel nem szándékoztak egy „gyermekeknek” készülő filmre ennyit fordítani. Miner végül feladta a tervezetet, és a Toho 85-ben elkészítette a The Return of Godzillát, amely a Heisei-éra első filmje lett. Ezt követően egy animációs film terve merült fel, ám az ötletet gyorsan elvetették. Schlesinger, aki mindenképpen élőszereplős Godzilla-filmet szeretett volna, így egy újabb stúdiót célzott meg terveivel. Ennek eredményeképp 1992-ben meg is kezdődtek a tárgyalások a TriStar és a Toho között. Az amerikai stúdió már ekkor bejelentette, hogy trilógiát szeretnének készíteni. 1994-ben Jan de Bontot kérték fel rendezőnek, aki az év végén lemondott a filmről (szintén a költségvetés miatt), így újabb évek teltek el, amíg előremozdulás történt. Végül 1996-ban Roland Emmerichet (Csillagkapu, A függetlenség napja) kérték fel, hogy írja és rendezze meg a filmet. Az első amerikai Godzilla-film végül 1998-ban került a mozikba.

Talán ez az egyetlen olyan Godzilla-mozi, amit szinte senkinek sem kell bemutatni. Úgy vélem, hogy azok, akik a nyolcvanas években születtek (akár csak jómagam), ha meghallották a Godzilla nevet, akkor egyből az Emmerich által készített filmre gondoltak. Sokunknak nyilván ez volt az első találkozása is a kaiju zsánerrel. Bár a film anyagilag közepesen sikeresnek mondható, és a kritikusok sem szerették igazán (nem beszélve Godzilla rajongóiról), valahogy „hozzánk nőtt” az évek során. Mai szemmel természetesen már látom azt, hogy ez a film igazából miért nem Godzilla-film. Alapvetően a készítők ott hibáztak, hogy csupán a lény nevét hagyták meg, és minden más karakterisztikát lecseréltek. Emmerichék pedig inkább merítettek az első amerikai óriásszörny-filmből (Pánik New Yorkban), és az ekkor már hatalmas sikernek örvendő Jurassic Park-szériából, mint magukból az eredeti Godzilla-filmekből. Sokkal inkább érdekes számunkra az, hogy mi is ennek a filmnek a hagyatéka. Elsősorban az, hogy a trilógiáról szőtt terveket a TriStar kénytelen volt lefújni a „sikertelenség” miatt, és mindazt a pénzkeretet, amit a folytatásra szántak, végül egy rajzfilmsorozatba forgatták bele: ez lett a Godzillán alapuló animációs sorozat. Másodsorban a Toho ugyancsak elégedetlen volt a „név” kezelésével, és ennek következtében két lépésre szánták el magukat: szinte azonnal újabb film előkészítésébe kezdtek bele, ebből lett a Godzilla 2000: Millenium című film (ez lett a Millenium-éra első alkotása), amely már 1999-ben, vagyis egy évvel az Emmerich által rendezett film után meg is jelent, mintegy válaszként. Második lépésként a 98-as filmben szereplő lényt „magukhoz vették”, megfosztották „isteni” rendfokozatától, és a nevét leminősítették, „csak” Zillának hívták. Később Zillát az egyik filmben úgy említették meg, hogy az amerikaiak tévesen azt hitték, Godzillával találkoztak, míg a Godzilla: Final Wars című filmben meg is mérkőztették a szörnyek királyával, aki másodpercek alatt ki is végezte Zillát.

Bár Emmerich filmje valójában nem nevezhető Godzilla-filmnek, azonban mindenképpen emlékezetessé vált a lény első „felbukkanása” a nyugati filmkészítésben, nekünk, nézőknek pedig, úgy vélem, továbbra is egy bűnös élvezet marad.

Godzilla: Final Wars

Ahogy azt már fentebb említettem, 1999-ben az amerikai „Godzilla” hatására a japánok újabb filmet készítettek válaszul, ezzel pedig elkezdődött egy újabb korszak a szörnyek királyának életében. A Millenium-éra filmjei ellentétben a korábbi korszakokkal, ahol egy-egy történetvonalat igyekeztek folytatni a készítők, sokkal inkább antológiaként funkcionálnak, semmint a korábbiak folytatásaiként (kivételt képez a Godzilla Against Mechagodzilla és a Godzilla: Tokyo S.O.S.). Egyetlen közös bennük, hogy mindegyik film az eredeti 1954-es Godzilla „folytatása”. Ez az éra sokkal nagyobb teret hagyott a készítőknek a szérián belüli kísérletezésre, így kaptunk egy olyan filmet is, amelyben meglepő módon King Ghidorah mint a Föld védelmezője jelenik meg (Godzilla, Mothra and King Ghidorah: Giant Monsters All-Out Attack). 2004-ben elérkezünk a franchise 50. évfordulójához, amely év egyben a Millenium-éra lezárása is. Ekkor jelenik meg a Godzilla: Final Wars című film.

A Final Wars lényegében olyan, mint egy üst, amelybe a készítők szinte mindent beletettek: szerettük a Mátrixot? Az X-ment? A függetlenség napját? A rengeteg óriásszörnyet, és azt, ahogy harcolnak? A végeredmény pedig olyan lett, amelyet mindenképpen érdemes a zsáner rajongóinak megnézni. „Szörnyen” szórakoztató alkotás, egy ízig-vérig B film.

SzörnyVerzum, avagy Godzilla visszatér Amerikába

Az első amerikai fiaskót követően 2004-ben újabb próbálkozások történtek annak érdekében, hogy Godzillát újra vászonra vigyék Hollywoodban. Elsőként egy IMAX-rövidfilm képében tervezték el, ám ahogy az már számtalan korábbi esetben is történt, végül nem valósult meg belőle semmi. 2009-ben a tervek végül a Legendary Picturesnél landoltak, akik be is jelentették, hogy egészestés filmet kívánnak készíteni. 2010-ben a projekthez csatlakozott Gareth Edwards (Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet) mint rendező, akinek éppen elkészült az első filmje, a Monsters, amely egyébként szintén kaiju filmnek nevezhető. Az új Godzilla-film végül 2014-ben került a mozikba, és sikeressé is vált a pénztáraknál. A Legendary Pictures ekkor bejelentette, hogy sikerült a Tohóval megegyezni, és jogokat szereztek további három szörnyre is: King Ghidorára, Mothrára és Rodanre is. 2015-ben újabb bejelentés történt, ugyanis a cég megegyezett a Warner Bros.-szal, a Kong: Koponya sziget filmre. A spekulációk már ekkor elindultak, hogy a Legendary szeretné Godzillát és Kongot a jövőben egy filmben is bemutatni. Nem sokkal később a stúdió hivatalosan is bejelentette, hogy további filmek fognak készülni a „sorozatban”.

Jelenleg (pár hónappal állunk a Godzilla vs. Kong bemutatója előtt, amely lehet, hogy valamelyik digitális platformon fog végül debütálni) a rajongóknak azt ajánlom, hogy a sorozat minden darabját érdemes megnézni. A Legendary és a készítők igen jól ráéreztek arra, hogyan is kell kezelni ezeket az óriási lényeket úgy, hogy méltón megállják a helyüket a filmvásznon. Ezek közül személyes kedvencem a Godzilla: A szörnyek királya. Michael Doherty (a film író/rendezője) nagyon tudatosan és okosan használta fel a Godzilla-mitológiát, és egy nagyszabású filmet rakott össze, amelyben ezek az ikonikus szörnyek összecsaphatnak, hogy kiderüljön, ki is minden szörnyek királya. Az előző Godzilla-filmhez képest ez az alkotás ízig-vérig Godzilla-film. Bear McCreary (Battlestar Galactica, Terminator: Sarah Connor krónikái, The Walking Dead), a film zeneszerzője mesteri módon használja fel Akira Ifukube Godzilla- és Yūji Koseki Mothra-zeneitémáit, Serj Tankian (System of a Down) közreműködésével pedig remake-elték a Blue Öyster Godzilla című számát, amelyet magában is érdemes meghallgatni. A szörnyek királyának ismét sikerült újabbat dobbantania a mozikban.

Shin Godzilla

A 2014-es Godzilla sikerére a Toho (ismét) úgy döntött, hogy több mint tíz év után ideje volna újabb Godzilla-filmet készíteniük. A rendezési feladatokat Hideaki Anno és Shinji Higuchi vállalták magukra. 2016-ban jelent meg végül a film, amely a Shin Godzilla címet kapta. A shin szó jelentése új, igazi, vagy isteni. Bár ez a huszonkilencedik japán Godzilla-film, és a harmadik reboot is egyben (ez a film jelenti a Reiwa-éra első filmjét), de ugyanakkor az első olyan remake is, amely elődeivel ellentétben nem csatlakozik semmilyen szállal sem az 1954-es filmhez. A történetet olyan események inspirálták, mint a Fukushima Daiichi nukleáris erőműben történt baleset, amelyet a Tōhoku földrengés és cunami váltott ki. Ezekkel egyetemben a film erőteljesen prezentálja azt, hogy a politikusok az adott szituációban milyen tehetetlenek, tekintve, hogy túlságosan a bürokráciára hagyatkoznak – a film számtalan pontján láthatjuk, ahogy az egyik tárgyalóteremről a másikra járnak egyre magasabb tisztségviselőket látogatva meg, ahogy a helyzet egyre fokozódik. Bár próbálják katonai erőkkel a tengerből érkező lényt megállítani, de az nem sikerül, az amerikaiak pedig atomcsapást akarnak mérni Godzillára, amit a japánok érthető módon elutasítanak.

A film további érdekessége az, ahogy magát a lényt ábrázolják: a szárazföldre érkezve fokozatosan fejlődik ki egy féregszerű valamiből a már ismertnek nevezhető formájába. Ezzel a lépéssel a készítők részben eltávolodtak Godzilla dinoszaurusz eredetétől, vagyis attól, hogy mutálódott ősállat lenne, ami túlélte a krétakori kihalást – ezzel pedig egy realisztikusabb megközelítést kapunk.

A film japánban hihetetlen sikert ért el, a japán „Oscar”-díjból hetet is a magáénak tudhatott, köztük a legjobb rendezésért és az év legjobb filmjéért járó díjat is megszerezte. A Shin Godzillát kiemeli a sorozat többi alkotása közül különleges, egyedi látás- és ábrázolásmódja.

Bár a Reiwa-éra még nem ért véget, további élőszereplős alkotás még nem készült – ez részben köszönhető a Legendary Pictures-szal kötött szerződésnek is (igaz, hogy a Netflixre készült három animációs rész, és már úton van egy animációs sorozat is). Ám a Toho sem tétlenkedik, már bejelentették, hogy évente szeretnének új filmet kiadni, és egy olyan Marvel-stílusú filmsorozaton dolgoznak, amelynek a gyűjtőcíme a World of Godzilla, azaz Godzilla Világa lesz. Kaiju rajongóként pedig csak annyit tudok mondani: „hadd küzdjenek meg!”

Jegyzetek

1^ Bizonyos szempontból az 1998-as amerikai Godzilla (r. Roland Emmerich) sokkal inkább ennek a filmnek a remake-je, semmint a Godzilláé.

2^ Akkoriban ugyanis nyíltan nem mondhatták el a véleményüket a támadással kapcsolatban, így ezt erősen cenzúrázva vagy más kontextusban, burkolt formában tehették csak meg.

3^ Ez köszönhető a 2008-ban megjelent Cloverfield (r. Matt Reeves) című filmnek és a Pacific Rimnek (r. Guillermo del Toro) is, amelyek új lendületet (és nézőpontot) adtak az amerikai filmkészítésben ennek a zsánernek.

4^ Három másik „régi” franchise a James Bond-filmek, az Universal szörnyes filmjei és a Doctor Who sorozat.

5^ Érdekességként megemlíteném, hogy ezek közül a filmek közül csupán egyetlen kapott magyar szinkront: Godzilla a Mechagodzilla ellen (1974).

6^ A 2000-es években több olyan film is készült, amely igyekezett kihasználni a rajongói igényeket, így olyan „szörnyeket” eresztettek egymásnak, mint az Alien és Predator, vagy éppen Freddy (Rémálom az Elm utcában) és Jason (Péntek 13).

7^ Ezek a korszakok az éppen aktuálisan uralkodó japán császár után kapták a nevüket. Kivételt képez a Millenium megnevezés, mivel az az ezredfordulóhoz köthető.

8^ A két cím egyazon filmet takarja, egyik a japán, míg a másik megnevezés az amerikai piacon került forgalomba.

9^ 2019-ben azonos címmel jelent meg a SzörnyVerzum egyik filmje.

10^ Lényegében az összes későbbi film is erre az „elméletre” alapozza az új Godzilla (vagy Godzillák) megjelenését.

11^ Ezzel egyetemben a Shōwa-éra későbbi filmjeinek hangvétele sokkal inkább a fiatalabb korosztályokat célozza meg.

12^ Ennek a filmnek (és persze sikerének) is köszönhető, hogy a Toho ezután szinte majdnem minden évben új Godzilla filmet tudott készíteni.

13^ Feltételezhetően azért lett a lény neve Destoroyah, mivel a Destroyer kifejezést annak általános volta miatt a Toho nem védethette le.