Kéziratrablások – a könyvkiadás új kihívása

Cynthia D’Aprix Sweeney, J.K. Rowling, Jo Nesbø, Ian McEwan, Margaret Atwood – néhány név azok közül, akik az utóbbi években online irodalmi csalás célpontjai voltak. Ezek főként a még ki nem adott kéziratok megszerzésére irányultak.

A támadások során nyilvánvalóvá vált, hogy a csalók olyan információkkal rendelkeznek, melyekről csak a szerződő feleknek, a kiadóknak és a szerzőknek, illetve azok ügynökeinek lehetett információjuk.

A témával először a The New York Times kezdett el foglalkozni, s kezdetben úgy gondolták, hogy csupán az amerikai piacot érinti, de később kiderült, minden olyan irodalom a céltáblán van, amely a világ más tájain is különösen népszerű, így például a skandináv országoké is.

A csalók e-mailben szólítják meg a szerzőt, amiből nyilvánvaló, hogy ismerik a kiadók szerkezetét, az ott dolgozó szerkesztőket, az ügynököket, azok telefonszámának és e-mailcímének is birtokában vannak. Tudják, melyik szerkesztőnek mi tartozik a portfóliójába, milyen szlenget és rövidítéseket használnak a levelezés során, vagyis teljesen hasonulni tudnak a szerző számára ismert munkatársakhoz. Az általuk használt e-mailcím csupán egy karakterben különbözik a hivatalostól.

Így próbálták meg ellopni például Jo Nesbø Kés című kéziratát: A szerzőt a Salomonsson Agency képviseli, a hamis levél pedig a Salornonsson.com címről érkezett.

A lopás okára még nem derült fény, ugyanis nem csak befutott szerzőket környékeznek meg, hanem kezdőket is. Ráadásul a megszerzett kéziratok nem kerültek a fekete piacra sem, mint például a filmiparban, ahol a kiszivárgott befejezés miatt kellett Tarantinónak megváltoztatnia az Aljas nyolcas befejezését.

Az eredeti cikk itt olvasható.