Miként alakult a zsidók élete a holokauszt után Németországban?

A zsidó közösség shoát követő, németországi sorsának alakulásával foglalkozik egy hosszabb írás a dw.com-on. A kétszázezres közösség ugyanis az egyetlen Európában, amely nagy mértékben növekszik.

A holokausztot és a második világháborút követően mintegy tizenötezer Németországban született zsidót szabadítottak fel. Rajtuk kívül voltak olyanok az országban, akik valamilyen oknál fogva elkerülték a koncentrációs táborokat, illetve a háború utáni németországi zsidó közösség harmadik összetevőjét a Kelet-Európból származó, ott felszabadított zsidók jelentették.

Ugyanakkor nagy volt az elvándorlás is, 1948-ban a Zsidó Világkongresszus például azt a nézetet képviselte, hogy a zsidók ne telepedjenek le többé Németország véráztatta földjén. A felszabadulás után a zsidók 90 %-a elvándorolt Németországból, legtöbbjük az Egyesült Államokba és az akkor alapított Izraelbe.

Ugyanakkor volt egy ellenirányú mozgás is, 1948-ban több mint száz közösséget alapítottak a zsidók Németországban, és hamarosan megalapították az ernyőszervezetüket is, amely a hazai ügyek rendezése mellett a többi zsidó szervezettel is tartotta a kapcsolatot.

Mindezt egy olyan környezetben tették, ahol még mindig erős volt az antiszemitizmus, hiszen kutatások szerint 1946-ban erősen antiszemitának vallotta magát a németek 18 %-a, antiszemitának 21 %-uk, és 22 %-uk pedig mérsékelt rasszistának. 1947-ben az ország lakosainak több mint harmada vélte úgy, hogy az ország jobb lenne zsidók nélkül, miközben a régi nácik még sokáig hivatalban maradhattak.

A két részre szakadt Németország különböző területein más irányt vett aztán a történet: a keleti részben a kommunizmus építése volt a cél, a vallás másodlagossá vált, a nyugati részben pedig nem kevés idő eltelte után, a hatvanas években és azt követően nagy erőfeszítéseket tettek az antiszemitizmus visszaszorítására.

A zsidó közösségre ezekben az időkben a korábban jellemző befelé fordulás helyett a nyitás lett jellemző, megnőtt például a kevert házasságok száma. A nyolcvanas/kilencvenes évektől azonban megint visszatért a korábbi mentalitás, és ennek a nemzedéknek a képviselői hangosabban állnak ki a jogaik mellett. Ugyanekkorra tehető a közösség legnagyobb növekedése is: a széteső Szovjetunióból több mint 220 ezer zsidó vándorolt ki Németországba, és kapott menekült státuszt.

A keletről érkezők felfrissítették a helyi közösségeket, vallásosabbak voltak, aminek kedvező hatása volt a közösségek megerősödésére, de nehezítette az integrációjukat. Sokkal pragmatikusabbak voltak, nem érdekelték őket azok a diskurzusok, amik a régebben ott élők mindennapjait meghatározták. Ma a németországi közösség mintegy 90 %-át teszik ki az „orosz” zsidók.

Az utóbbi években pedig magasan képzett, szekuláris zsidók érkeznek Németországba a világ minden tájáról, akiket a jó életkörülmények és a kulturális lehetőségek vonzanak – legtöbbjük visszatér felmenői földjére.

A közösség élete tehát változatos, miközben az antiszemitizmus állandó: 2020-ban 2275 antiszemita incidens történt az országban a rendőrség adati szerint.

Fotó: https://www.freeimageslive.co.uk/
Memorial To The Murdered Jews Of Europe, Berlin