Származástan

A címben szereplő fa mintha a macedón rendező elbeszélésmódjának képi megjelenítése lenne: Mancsevszki ebben a filmjében is az évszázadok emberei közötti titkos kapcsolatokat mutatja, világképe sokat örököl a misztikus balkáni mondákból. A fűzfa a film első részében bukkan elő: a kései középkorban játszódó fejezet szereplői egy fa alá ássák el azt az öregasszonyt, aki nehezen megszületett gyerekük világrajövetelét segítette a 17. századi babonák szerint, de aki ugyanezt a gyereket el is akarja venni Donkától és Milantól. Mancsevszki munkái nem mentesek a nagyotmondástól vagy -akarástól, ez itt is így van: a filmben egy születésnek egy gyilkosság az ára, a gyermekáldást elősegítő varázslóasszony és a gyerekért küzdő emberpár a születésben és a bűnben egyaránt közreműködnek. Mindehhez olyan környezet társul, amelyet isten háta mögöttinek szoktak nevezni, de a rendező metaforikus kifejezésmódját a legjobban szolgálja: örök történetről van szó, amelynek elemei aztán ismétlődnek a további fejezetekben.

Mindez talán feltárja a film további jellegzetességeit: sokrétegű, hatalmas időtávlatot átfogó triptichonról van szó, amelyet erősen megterhelnek a három történet külön-külön is súlyos vállalásai. A sokértelmű metafora tehát Mancsevszkinél sokszoros tantörténetté tágul, a film folyamatosan érinti egyfelől az allegórikus kifejezés szintjeit, a másik oldalon erősen gyökerezik a macedón környezetben, miközben nyújtózik az egyetemesség felé. Hasonlóan tág tereket nyit egyébként az új macedón film egyik legnagyobb produkciója, Vlado Cvetanovszki Titkos könyve (2006) – a film főszereplője (Jean-Claude Carriére, Buñuel forgatókönyvírója játssza) szenvedélyesen kutatja a bogumilok glagolita ábécével írt könyvét, ami alkalmat ad a rendezőnek a széles időbeli tabló megalkotására. A Fűzfa első része tehát megalapozza a film fő vonulatát: a három történetet a gyerek születése körüli örömök és drámák kötik össze abban a hangnemben, amit az egyik macedón kritika így fogalmaz meg: „történet a származás átkairól”. Mancsevszki tehát a mai Európa társadalmi problémáiig hosszabbítja meg a Fűzfa hatókörét: a gyerekvállalás a kortárs Észak-Macedónia polgárainak beszédtémája.

Nehezen lehetne megfogalmazni, hogy a középkori szál miképpen kapcsolódik a másik kettőhöz, a kortárs történetekhez – a titkokat a film nem fedi fel, a metafizika nem magyarázható, a kapcsolatoknak nincsen fogalmi szinten megragadható logikája. Ráadásul a jelenkori fejezeteket külön-külön is enigmatikus rend vezérli: a középső rész házaspárja egy baleset esős zűrzavarában talál egymásra, amiben mindketten égi jeleket látnak, különösen a spiritualizmushoz a feleségénél jobban vonzódó Branko, akit talán a vallási fanatizmus is megérint. A téma nem ismeretlen az exjugoszláv filmben, csak két bosnyák példa álljon itt bizonyítékként: Jasmila Žbanić Útonja (2010), melyben a főszereplő pár férfitagjának folyamatos közeledését a vallási szélsőségesek felé a nyugati és a bosnyák értékrend szembeállítása alapozza meg, míg Jasmin Duraković Ballada Karimért (2010) című filmje a délszláv háború okai és következményei összefüggésébe állítja a problémát. Jól tudjuk, hogy Mancsevszki is kapcsolódik ehhez a vonalhoz, hiszen máig legnagyobb nemzetközi sikere, az 1994-es Eső előtt éppen a nemzeti és vallási elvakultságokat kutatja – az Eső előtt az egyöntetű értékelések szerint minden idők legjobb macedón filmje.

A harmadik rész szereplői kötődnek az másodikéhoz, hiszen Katerina, a záró fejezet központi alakja az előző főszereplő nővére. Itt érdemes megjegyezni, hogy a három női sors tulajdonképpen ugyanúgy triptichont alkot, mint a történetek: az első rész Dankája (Sara Klimoszka), a második Rodnája (Natalija Teodoszieva) és Katerina (Kamka Tocinovszki) háromfajta, de mégis összecsengő női sorsokat mutatnak. Az első nő elveszíti a kisfiát, a másodiknak ikrei születéséről kell döntenie, a harmadik fogadott fiának démonjaival küzd. Hármójuk között az idők és helyszínek képeznek hidakat: a középkori fejezet a macedón hegyek között játszódik, míg Rodnát az újraéledő észak-macedón nemzeti eszme szkopjei giccs-díszletei között látjuk. Archetípusoknak nem lehet őket nevezni, hiszen egyrészt mély rokonság van a sorsukban, másrészt erős az egyediségük, de az biztos, hogy az anyaság különböző megéléseit testesítik meg. Mancsevszki ugyanakkor tulajdonképpen nemzeti történelmi vázlatot, ha nem látomást ír a filmjével: Macedónia ezer szálon kapcsolódik az országot körülvevő nemzetekhez – ismeretes a görögökkel folytatott névvita, minden adandó alkalommal előkerül a bolgárral fennálló nyelvi kapcsolat jellege, az albán politikai törekvések kormányok alakulását határozzák meg –, a filmben egymásra torlódik a modernizáció sok-sok ellentmondása.

A filmet egy egyszerre világképi és cselekménybonyolítási feszültség is meghatározza: a történelmi-társadalmi tablót a rendkívül törékeny művészfilmes elbeszélőmód cipeli a Fűzfa egész vetítési idejében: a szereplők közötti kapcsolatok szálait a film nem mutatja meg, a cselekményelemek lazán függnek össze, a filmet tehát egyszerre jellemzi a nagy formátumra való törekvés és a több értelemben vett kihagyásos szerkesztés.

Külön érdemes kiemelni, hogy a Fűzfa nagyon erős magyar részvétellel készült: operatőrje a nagyszerű Dobos Tamás, de magyar a jelmeztervező, a maszkos, a világosító, a focus puller, a gyártásvezető és a producerek egyike is. Valaki majd megírja a magyar–macedón filmes kapcsolatok történetét, amiből itt álljon néhány vázlatos példa: Stefan Komandarev: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik (2008) című filmjében magyar alkotók szerepelnek; a rendezőt a macedón filmográfiák is számontartják. A következő kapcsolattörténeti fejezet Teona Sztrugar Mitevszka 2012-es A haját fésülő asszony című filmje, amelynek operatőre Erdély Mátyás. Apróságnak tetszhet, de Igor Ivanov Izi 2007-es Tótágasában a saját maga elől folytonos menekülésben lévő főszereplő egy kalauz magyar szavaira riad egy nemzetközi vonaton.

A fentiekkel talán sikerült érzékeltetni, hogy a távmoziban bemutatott Fűzfa igazán nagylélegzetű alkotás, amely a Mancsevszkitől megszokott sokfajta hangnemével és átfogó világmagyarázatával ragadja meg a nézőt – a film a születés misztériumában egyesíti többszáz év macedón, balkáni és európai történeteit.

A film adatlapja.