Mohácsi János: „A POSzT akkor szűnt meg, amikor az MTT bevásárolta magát, és a saját képére formálta. Megszűnése egy halott fesztivál megszűnése”

Mohácsi János rendezőt a POSzT körül kialakult helyzetről kérdeztük. Villáminterjú.

Ön szerint miért volt fontos a szakmának ez a rendezvény? Miért lenne probléma, ha megszűnne?

A POSzT akkor szűnt meg, amikor az MTT bevásárolta magát, és a saját képére formálta. Megszűnése egy halott fesztivál megszűnése. Viszont soha nem volt az a fesztivál, aminek lennie kellett volna, a legjobb vagy legütősebb vagy legszebb magyar nyelvű előadások fesztiválja, mondom ezt annak ellenére, hogy engem alaposan ellátott címekkel és porcelánszobrokkal. Születése pillanatában is voltak gyermekbetegségei, és ezt soha nem nőtte ki, mindig kérdéses volt a válogatás szempontja, így aztán a válogatók személye is – akkor is, ha személyesen nekem szinte mindig kedvező volt a döntés.

Amikor Szombathelyen a Szentivánéji álom című darabot rendeztem, egyszer felhívott Jordán Tamás, érthető boldogsággal a hangjában, hogy meghívták az előadást a POSzTra. 2013 lehetett. És akkor se tudtam neki mást mondani, hogy Tamás, az a kérdés, hogy nem tudom, hogy ennek most örülnöm  kell, vagy nem. Mindenesetre örültünk, a friss-ropogós szombathelyi társulatnak kellett a siker, és hát én is boldog voltam, hogy meg tudják mutatni magukat. 

De a kérdés már akkor is kérdés volt, utána is az maradt, mondjuk most már a kérdés sincsen.

Személyesen milyen emlékei vannak a fesztiválról?

Személyesen rengeteg jó élményem van, nagyon sok csodálatos emberrel hozott össze, akivel amúgy nem találkoztam volna, és sokan láthatták az előadásokat, amelyeket amúgy nem láthattak volna. Az off programokon meg tudtuk mutatni a kaposvári színészképzés osztályait, azt hiszem és remélem, hogy nekik is komoly élmény volt a nagyokkal, mint kollégákkal találkozni, és bizony, kíváncsiak voltak rájuk. És a legfontosabb: a közönség. Azon a fesztiválon mindig olyan közönséggel találkoztam, akik nagyon akarták a színházat, és ez csodálatos kapcsolatot teremtett színpad és nézőtér között, nem egyszer fordul elő, hogy a saját előadásaimon elkezdtem mozizni, vagyis néző lettem, tagja a közönségnek, ennél jobb rendezővel pedig nem nagyon történhet.

A POSZT megszűnése szakmailag nem indokolható, átalakítása szükséges lett volna. Volna, volna, volna…”