Fölvenni egy váza körvonalait; Fehér ősanya; Állatszelídítő

Fölvenni egy váza körvonalait

Milyen fárasztó is állatokat festeni!
Mennyire sok ráfér a vázára,
körbe-körbe, nem bír elfogyni a hely!
Hetek óta, napról napra
fölé hajolni, görnyeszteni a hátat,
hajlítani a nyakat, fölvenni önkéntelenül is
egy váza körvonalait.
A belenyugvás, hogy most már
így maradunk, ebben a pózban,
a kezünkbe tapasztja az ecsetet.
A frízek meg csak futnak körbe-körbe,
mindig egy irányban,
mozgó, vonuló állatkaraván.
Rendkívül vékony sávok, egymás fölött,
tömérdek karcsú, egymás nyomában
haladó bovida. Néhol elég lesz
a helyükre egy-egy pötty, folt,
dísztelen levél: lebegjenek,
hullámozzanak a szemem előtt!
Ne maradjon a tér sehol
és soha kitöltetlenül!

Fehér ősanya

A nagy ősanya elsorvadt.
Löttyedt a bőre, visszeres a lába.
Lábfeje buckája kiáll.
Haja helyén szőrcsomók.
Mosolya vigyor, kiestek a fogai.
Nem tudja tartani a vizeletét.
Szedi a batyuját és elindul a hegyre.
Látod az útját, amerre megy.
A fia egy darabig elkíséri,
aztán magára kell hagynia.
Így szokás. Nem lesz a terhükre tovább.
Leül a sziklára, lötyögő csont-bőr
karja a térdén. Lassan behavazódik.
A hó újra ráhízza a húst.
Formát ad a testnek.
Ijesztő, félelmetes, fehér.

Állatszelídítő

A ketrecet nem szabad nyitva hagyni.
Ha beléptél, gondosan zárd be magad után.
Aztán fülelj, hallasz-e nyüszítést.
Járd körbe a házat, sétálj hátra a kertbe.
Ha csönd van, az ürülékszagú
szobában szunyókál, leragadt szemhéjjal,
lógó nyálcsíkkal a száján.
Kuporodj mellé, mint anyaállathoz a borja.
Beszélj hozzá, azzal megnyugtatod.
Fogatlan, de szorítása még jó erős.
A szőre hullik. Lötyög a bunda a csontos háton.
Kisebb az agyveleje, mint egy csecsemőnek.
Hiányoznak a homloklebenyek.
Mintha sámánmaszk lenne az arcán.
A mancsa helyén emberi kezek.

A szerző a szöveg írása idején a Kisebbségi Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesült.