Egy jó plakát nem csak plakát, műtárgy is.

Benedek Levente (Benőke) tervezőgrafikus, képzőművész, tíz évig volt a temesvári Csiky Gergely Színház grafikusa, majd a Karácsonkői Ifjúsági Színházba szerződött. A home office-ról, plakáttervezésről, színházi és nem színházi munkáiról beszélgettünk.

Honnan indultál, mi volt a te START meződ?

Temesváron, a Képzőművészeti Egyetem textilművészet szakán végeztem, és elég hamar megfogalmazódott bennem, hogy valamilyen kulturális területen szeretnék dolgozni. Akkor úgy gondoltam, hogy egy képzőművészeti diplomával nagyjából két út áll előttem: vagy tervezőgrafikus leszek, vagy elmegyek tanítani. Maradt a grafika, tanárnak biztos alkalmatlan lettem volna.

És honnan jött a színház?

Elsőéves koromban elkezdtem a temesvári magyar színházba járni, be is szippantott annyira a közeg, hogy úgy éreztem, szívesen dolgoznék ott. Első próbálkozásra nem vettek fel, aztán pár év múlva bekerültem a csapatba.

Mennyi ideig voltál Temesváron?

Tíz évig voltam a temesvári színház grafikusa.

És hogyan jött ez a váltás, aminek az eredménye az lett, hogy most a karácsonkői színházhoz szerződtél?

Úgy éreztem, hogy elfáradtam és ki kellett szállnom abból, amiben voltam. Egy ideig próbáltam szabadúszóként létezni nem sok sikerrel, majd szerencsémre megkeresett Gianina Cărbunariu, drámaíró, rendező, a karácsonkői színház igazgatónője, hogy szívesen dolgozna velem, így odaszerződtem. Ez persze nem azt jelenti, hogy oda is költöztem, egyelőre távmunkában el tudom végezni a feladataimat. A korábbi tapasztalataimhoz képest ez a fizikai távolság sokat segít abban, hogy a saját kreatív munkámra koncentráljak és ne vonják el a figyelmem vagy ne hátráltassanak olyan dolgok, amelyek egy állandó irodai bentléttel járhatnak.

Hogy néz ki nálad egy workflow?

A pre-covid módszer az volt, hogy elolvastam a szöveget, bejártam próbákra, konzultáltam a rendezővel és a többi alkotóval. Nagyon fontos volt, hogy lássak díszlet és jelmezterveket, lássam az előadás vizuális világát. A világjárvány kezdete óta természetesen változott a dolog, de az alapok ugyanazok maradtak: elolvasom a szöveget, egyeztetek a rendezővel, látványtervezővel. Szerencsémre van egy belém fektetett bizalom a színház részéről, hagyják, hogy érvényesítsem a saját szakmai meglátásaimat.

Szerinted mitől jó egy plakát?

Nekem attól jó egy plakát, ha lényegretörő, működik, mint hirdetmény, igényesen kivitelezett, mint egy önálló művészeti alkotás és szorosan kapcsolódik az előadáshoz is.

Hogyan készülnek a plakátjaid?

Többféle módszerem van, de jellemző az, hogy míg korábban szinte mindent számítógépen, Photoshopban oldottam meg, egy ideje próbálom kézzel elkészíteni a plakáthoz szükséges alapot, legyen az egy rajz, egy tárgy, vagy egy komplexebb installáció, ezzel nem titkolt szándékom, hogy önálló műtárgyakat is létrehozzak. Emellett szeretem, ha mozgással is jár a munkafolyamat, például, ha be kell szereznem tárgyakat, nyersanyagokat az adott projekthez. A plakát- és arculattervezés mellett igyekszem hagyományosabb olyan képzőművészeti műfajokban is alkotni, mint a kollázs, illetve az olaj- és akrilfestészet.