A ragaszkodó idegen; transzcendencia másként; mediterrán recept

A ragaszkodó idegen

csütörtökön 3-kor feküdtem le
rovarok hada zümmögött a fülemben megint
(a fejemben?)
lehet hogy nem is rovarok hanem emberek?
talán azok akiknek nincs jó véleményük rólam
talán mert azt hiszik
náluk jobban szeretem önmagamat
pénteken 8-kor keltem
mintha halkabb lett volna a zümmögés
reggelente talán kevésbé szeretem magamat
– gondoltam még a tablettázás előtt
utána újra rámtört a zümmögés
ahogy hetek óta minden este
tipikus agydaganat-szimptóma
– gondoltam tablettázás után
és csak koleszterinre szedek!
talán önimádatra is kellene
csütörtökön mielőtt lefeküdtem
a netflixen kezeltem gyilkos ösztöneimet
fojtottam vérbe a hipochondriát
közben be-bealudtam
amikor fölocsúdtam
úgy éreztem magam
mint többezer légyfogóban vergődő rovar
talán innom kellett volna
de egyedül soha nincs gusztusom
percekkel 3 előtt leültem a géphez
hülye kommenteket olvastam
ismeretlen holt és ismerős élő költők versei helyett
százezer zümm tört rám
amikor undorral félrenéztem
úgy jött rám a merevedés
mint békeidőben
amikor elvesztettem a szüzességem
csakhogy akkor
mintha az egész világ a lábam előtt hevert volna
skalpja azóta is a derékszíjamon rohad
mostanra nincs túl jó véleményem rólunk
ahogy rólam a világnak
depressziósnak hisz
ahogy magamat én
szeretnivaló agresszívnek
ezért vagyok vak és süket a kapcsolattartásra
nem csak a zümmögés miatt
vagy csakis azért
nem hallom miatta a bátorságomat
nem látom a félelmét
megcsonkított testeket látok a felhőkben
a szivárvány meg bipoláris hullámvasút
3-kor lefeküdtem
pénteken 8-kor keltem
közben évszázadok is eltelhettek akár
zsonglőrködtem túlélésért
loptam szabadságot szövegben
és képben mímeltem gyönyört
neveltem sikolyok díszeletei közt erőszakot
viszolyogtam gyermeksírástól
rettegve hajoltam üres kádak fölé
az éjszakába fojtott rengeteg nap spiráljában is
valami végig zümmögött
nem én voltam
mégsem én
mert ott is azt mondták:
nekem jó!
csak valami nagyon ragaszkodó idegen lehet ez
mint a testben észrevétlenül burjánzó elmúlás
anyám kórtermi búcsúja
a kutyám epileptikus halála

anyám volt az egyetlen ember
akinek jó véleménye volt rólam
mintha gyengéd lelke
egy halott kutyusban lakott volna

transzcendencia másként

mindig megvolt az utolsó napom
de fogalmam sincs
milyen lesz

szembe jöhet velem a saját hullám is?

amit épp úgy képtelen leszek majd felfogni
mint a világra hozó napomat

akarom vagy sem
hidegre tesznek
csakhogy épp ennek az obligát következménynek
nem lesz már számomra
sem ideje
sem helyszíne

mediterrán recept

egész napos
ünnepi halálra készülődés helyett
beszerzett extra szűz olívaolajat
makarónit/tollhegytésztát
hámozott paradicsomot
darált húst szervált
közben megállt a gyerekért

vacsora előtt majd nem keresi már önmagát
vacsora után lefekszik
– meghalni ténylegesen
ne csak álmodozzon a halálról

(a fertőzés tényét
sem könnygáz
sem a tömjénnel befröcskölt azúrkék
de még a hatósági boncolás sem tagadja érvényesebben
mint a túlélők ellentmondást nem tűrő elutasítása)

mielőtt megszakadt az álma
örökre
földhöz ragadtan
nem találhatta már önmagát meg másutt

(amíg a szomszédod már nem keresi önmagát
vacsora után lefekszik
meghalni ténylegesen
te olasz pastatippekből főzöl
mediterránul
lábadhoz kutyus dörgölőzik
öledben cica dorombol
hintázó angyalka néz egy gyerekrajzról)