Mi a baja a feminizmusnak a pornóval?

A pornó hozzájárul a nők társadalmi elnyomásához, ezért a feminizmus szükségképpen pornóellenes – egyszerű megállapításnak tűnik ez, mégis képes hatalmas indulatokat kiváltani. A feminista pornó, a pornópárti feminizmus, a szexpozitivitás korában sokkal nehezebb látni azt, amit a mára radikálisnak bélyegzett feminizmus évtizedek óta állít: a pornó szexista, kizsákmányoló, és egyszerre mutatja be és termeli újra azokat a nemi szerepeket, amelyek a társadalomban a nőket a férfiak alá rendelik.

Ahogy Gail Dines, korunk talán leismertebb pornóellenes, radikális feministája mondta egy előadásában: míg néhány évtizeddel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ha valaki feminista, akkor ellenzi a pornót, ez mára koránt sincs így. A liberális feminizmus a pornónézést és a pornóban való szereplést is a nők szexuális felszabadulásaként ünnepli, mindeközben a pornó általános társadalmi elfogadottsága is nagyobb, mint néhány éve. A pornó mára erősen része a populáris kultúrának és a mindennapoknak, a legismertebb pornószínészeket sztárokként ünnepeljük, miközben a közösségi médiában tinilányok tömegei osztanak meg magukról pornográf tartalmakat gyors pénzkereset reményében.

Mindezek mellett a pornóellenes hangokat könnyű konzervatívnak, prűdnek és szexellenesnek bélyegezni, pedig a pornóellenes mozgalmak, különösen a pornóellenes radikális feminizmus nem a szexualitás megélése és a szex ellen érvel. Éppen ellenkezőleg: azt mondja, hogy a pornó árt az egészséges szexualitásnak, hogy a pornónak semmi köze a valódi szexhez, hiszen a beleegyezés nem megvásárolható, az emberi test nem áruba bocsájtható.

A pornóellenes mozgalmak a pornót alapvetően három fronton találják problémásnak. Kritizálják egyrészt a pornó tartalmát, azt, hogy milyen nemi szerepeket erősítenek meg és termelnek újra az ott látott jelenetek. Problematizálják a fogyasztói oldalt is, azt, hogy a pornónak milyen hatása van a néző életére, társas kapcsolataira; és ott van maga a gyártás: hogyan, milyen körülmények között készülnek a filmek, és kik húznak hasznot belőle. Az alábbiakban ennek a három problémahalmaznak a mentén mutatom be azt, hogy a pornó miért hátráltatja egyértelműen a nemek közötti egyenlőségért vívott küzdelmet.

Mi van a pornóban?

Van egy egyszerűen elvégezhető gyakorlat, amit gyakran használnak azok, akik a pornó szexizmusára akarják felhívni a figyelmet. Nyisd meg az első pornóoldalt, ami eszedbe jut. Takard el a képeket, ha tudod. Olvasd el a pornóvideók címeit. Gondolj bele, hogy rendben van-e így beszélni más emberekről (nőkről)? Menj egy lépéssel tovább: oké-e a leírtakat megtenni más emberekkel (nőkkel)? Végül tedd fel a kérdést: jó-e az bárkinek, ha ezt fogyasztjuk?

Nem kell társadalomtudósnak, de még feministának sem lenni ahhoz, hogy belássuk, a pornó túlnyomó része egész egyszerűen szexista. A videók nagy részében jól megfigyelhető, sztereotip nemi szerepekkel találkozhatunk. A pornóban szereplő nők általában csak mint szextárgyak jelennek meg, akiknek egyetlen célja és funkciója a férfi(ak) kielégítése. Akkor is, ha ez fájdalommal jár, akkor is, ha az aktus közben megalázzák őket. Sőt, a pornó nagy részében szereplő nők láthatóan még élvezik is, ha így bánnak velük: fizikailag bántalmazzák, fojtogatják, ütik és leköpik őket, és a legkülönbözőbb verbális abúzusnak vannak kitéve.

Egy 2010-es kutatásban például népszerű pornóvideókat vizsgáltak meg. A 304 kielemzett jelenet 88,2%-a tartalmazott nők elleni fizikai erőszakot, mint fojtogatás, fenekelés, pofozás. A jelenetek 48%-ban verbális erőszak nyilvánult meg, összesen a vizsgált filmek 90%-a tartalmazott valamilyen nők elleni erőszakos cselekedetet, jelenetenként átlagosan tizenkettőt.

A pornóban található férfikép is legalább annyira torz, mint a női. A pornóban szereplő férfiak állatias, erőszakos, a saját vágyaikon uralkodni képtelen, empátia nélküli emberek, akik a nőket kényük-kedvük szerint használják a saját szexuális kielégülésükre.

Annak ellenére, hogy a pornóban ábrázolt és a pornó által előírt nemi szerepek sem a férfiakra, sem a nőkre nézve nem mondhatók követendőnek és kívánatosnak, a pornóban csakúgy, mint a patriarchális társadalom egészében, ezek között a nemi szerepek között egyértelmű hierarchia áll fenn, ami a férfiakat a nők fölé rendeli. A pornóban látott nemi szerepek ugyanis nem a társadalom egészéről leválasztva léteznek, éppen ellenkezőleg, azok sokszor végletekig kitolt (már-már karikatúrába forduló) ábrázolásai. Így lesz az erős férfi eszményéből a pornóban egy nőket ledomináló és szexuálisan kihasználó „merevedés”, az engedelmes nő képéből pedig a magát a férfi szexuális vágyainak teljesen alávető „lyuk”.

Mit tesz velünk a pornó?

A pornó viszont nem csak leképezi és bemutatja a nőket elnyomó, patriarchális társadalom nemi szerepeit, de alakítja és meg is erősíti azokat. A pornó ugyanis nem csak a szexuális, de általában a társas kapcsolatainkra is bizonyítottan hatással van.

Tanulmányok bizonyítják, hogy a pornó átalakítja a szexuális preferenciáinkat, legtöbbször olyan extrém irányokba tolva azt, amit korábban elképzelhetetlennek, sőt akár morálisan megengedhetetlennek tartottunk.

A gyakori pornófogyasztók egyre kritikussabbá válnak a partnerükkel szemben, és egyre kevésbé elégedettek a saját szexuális életükkel – a valós szex egy idő után nem képes őket annyira felizgatni, mint a pornó. Ráadásul rengeteg nő számol be arról is, hogy a partnerük pornóban látott dologra szeretné őket rávenni.

A gyakori pornófogyasztás tehát nem csak a fogyasztót, de a körülötte lévő embereket is befolyásolja, és előfordul az is, hogy erőszakos formában ölt testet. Malamuth és Hald 2010-es kutatása például összefüggést talált a pornónézés és a nők elleni erőszak elfogadása között. A pornó bizonyítottan növeli a férfiaknál az agresszív viselkedést, csökkenti az empátiát a nők elleni erőszak áldozataival szemben, és normalizálja a kényszer és az erőszak alkalmazását.

Fokozottan igaz mindez arra, aki fiatal korától kezdve pornófogyasztó. Az iskolai felvilágosítás hiányosságai miatt a valóság ma már az, hogy a legtöbb gyerek pornóból tanulja a szexet. Mivel néhány kattintással sokszázezer videó válik ingyenesen elérhetővé, a legtöbb fiatal 10-11 éves korára már látott pornót, és az ott tapasztaltakat legtöbbször esélye sincsen kritikusan értelmezni. A fiatalok számára a pornóban látott, sokszor erőszakos aktusok és nemi szerepek tehát már jóval azelőtt hozzákapcsolódnak a szexszel kapcsolatos elképzelésekhez, hogy egyáltalán szexeltek volna. És ez sokszor hosszú távon is felmérhetetlen károkat okoz.

Azoknál a fiataloknál és felnőtteknél ugyanis, akik a szexuális kapcsolataikban a pornóban látott férfi-női dinamikákat tekintik mintának, akik abban szocializálódtak, hogy a pornóban látott nemi szerepek elfogadhatóak, sőt kívánatosak, azoknál a nő általában nem csak a szexben lesz alávetett pozícióban, hanem más társas helyzetekben is, a nőnek nem csak a szexben kell majd kiszolgálnia a férfit, hanem a konyhában is, és végső soron, a nőt nem csak szex közben lehet majd megalázni és bántalmazni, hanem a „való életben” is.

Mi van a pornó mögött?

A pornót védők érvei között gyakran kerülnek elő olyasmik, hogy a pornónézés szükséges az emberek egészséges szexuális fejlődéséhez, és olyanok is, hogy hiába erőszakos a pornó, amit az ember néz, mégsem fogja ezt az erőszakot a saját életében is reprodukálni, ezért aztán pornót nézni ártalmatlan. Ezek az állítások nem csak abban hasonlítanak, hogy egészen egyszerűen nem igazak (ahogy azt a pornó hatásairól szóló részben írtam), de abban is, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják azt, hogy a pornónak nem csak fogyasztói, de gyártói oldala is van.

A pornót hús-vér emberek készítik el, abban – a játékfilmekkel ellentétben – nincsenek speciális effektek, nincsenek kaszkadőrök, nincsen CGI. Amit a pornóban látunk, az emberekkel a való életben is megtörtént a film készítése közben. Mikor azt látjuk, hogy egy nőt duplaanáloznak, fojtogatnak, mélytorkoztatnak, más módokon megaláznak, azt az adott nő ténylegesen elszenvedte. Nem véletlen, hogy a pornóban szereplő nők között rengetegen szenvednek poszttraumás stressz szindrómától.

A pornó mindenekelőtt egy rengeteg profitot generáló ipar, amelyben a pornószínészek legtöbbje gyorsan lecserélhető és helyettesíthető eszköz. Kifejezetten igaz az a nőkre, akik legtöbbször csupán pár hónapig maradnak a pornókészítésben, mielőtt „elhasználódnak” és sokszor egy életre traumatizálódnak. Ráadásul sok pornóban szereplő nő számol be arról, hogy a forgatások során végül sokkal durvább aktusokat kellett bevállalniuk, mint amibe előzetesen beleegyeztek. (Érdemes megnézni a Hot Girls Wanted című filmet.)

A szabad választás mítosza persze a pornót is körbelengi: ki ne hallotta volna már azt a pornó melletti érvet, hogy „Hát de ezek a nők ezt választották, senki sem kényszerített őket!” Ez az érv azonban a kényszer fogalmát a konkrét fizikai kényszerítésre redukálja, ami figyelmen kívül hagyja azt, hogy mennyi nőt a gazdasági kényszerek, érzelmi bántalmazás vagy manipuláció visz bele a pornózásba, arról nem is beszélve, hogy a pornó és az emberkereskedelem között milyen szoros szálak vannak. De még ha valaki azért is „választja” a pornót, mert jobb és biztosabb megélhetésnek tűnik, mint más, számára elérhető munkák, akkor is érdemes elgondolkodni: jól működő társadalom-e az, ami a saját testük és szexualitásuk kiárusítását a „jobb” lehetőségként kínálja fel nőknek.

Éppen ezért a pornót sosem lehet önmagában vizsgálni, sem kritizálni, hiszen az, ami a pornófilmekben megjelenik, és az, ahogyan ezek a tartalmak elkészülnek, nem leválasztható arról a társadalmi rendszerről, amely a nőket rendszerszinten nyomja el és zsákmányolja ki. Ezeket a rendszereket erősíti meg a pornóipar akkor, mikor a szexista tartalmain keresztül befolyásolja a nézők társas viselkedéseit, és akkor is, mikor a pornóban szereplő nőket zsákmányolja ki és traumatizálja. A pornóellenes feminizmus küzdelme ezért sosem partikuláris, és végső soron a nemek közötti egyenlőség eléréséről szól.