Leányvári árnyék

– a selmeci különös hölgy legendáriumából –

Dominik Percz a fal mellett sétál. Harminchárom megfontolt lépés után határozottan jobbra fordul. Harminchárom határozott lépés után megfontoltan jobbra fordul. Harminchárom következetes lépés után határozottan jobbra fordul. Harminchármat lép, jobbra fordul, szemmagasságban nyugtázza a pillangó alakú hiányzó vakolatdarabot. Tűz a nap. Lomhán mozdul az árnyék a vakító háttéren. A szíve fölötti mellényzsebből előveszi az órát. Felpattintja a fényes fedelet. A mutatók egykedvűen bandukolnak unalmas pályájukon. A hármas kedvezményezett szám. Dominik Percz trombitaszóval köszönti. A hang belefeszül a levegőbe, széttárja szárnyait.

Dominik Percz a fal mellett sétál. Harminchárom megfontolt lépés után határozottan jobbra fordul. Harminchárom határozott lépés után megfontoltan jobbra fordul. Harminchárom következetes lépés után határozottan jobbra fordul. Harminchármat lép, jobbra fordul, szemmagasságban nyugtázza a pillangó alakú hiányzó vakolatdarabot. Sziszeg a szél. Reszket az árnyék a komoran fehér háttéren. A szíve fölötti mellényzsebből előveszi az órát. Felpattintja a fényes fedelet. A mutatók egykedvűen bandukolnak unalmas pályájukon. A hatos kedvezményezett szám. Dominik Percz trombitaszóval köszönti.  A hangot felkapja a szél.

Dominik Percz körbejárja a várfalakat. Négyszer harminchárom lépés után szemmagasságban nyugtázza a hiányzó vakolatdarabot, mely pillangóra emlékezteti. Szakad az eső. A köpönyeg szárnya a sarkokon nekicsapódik a falnak. A szíve fölötti mellényzsebből előveszi az órát. Felpattintja a fényes fedelet. A mutatók egykedvűen bandukolnak unalmas pályájukon. A kilences kedvezményezett szám. Dominik Percz trombitaszóval köszönti.  A hang átgázol az esőcseppeken.

Dominik Percz százharminckét lépést tesz meg a fal mellett, miközben négyszer jobbra fordul. Pilinkézik a hó, a könnyű pelyhek rátelepednek a csuklyára. A szíve fölötti mellényzsebből előveszi az órát. Felpattintja a fényes fedelet. A mutatók unottan bandukolnak egyhangú pályájukon. A tizenkettes kedvezményezett szám. Dominik Percz trombitaszóval köszönti.  A hang szétmállik a város fölött. Béke van.

Tűz a nap, szuszog a szél, zuhog az eső, köd szitál. Alkonyodik. Virrad. Csuklyás árnyék imbolyog a falon. Felpattan az órafedél. Trombitaszó. Früstökre fény, ebédre felhő, vacsorára szellő. Pereg, pereg Dominik Percz titokzatos élete. Egy galamb látogatja, nem gyakran, kék nyakék villan napszállatkor a hófehér tollakon. Csőrével felpattintja az óra fedelét. Szárnyával paskolja a trombita korpuszát, karmával karcolja Dominik Percz kézfejét. Éjjel a toronyszobában Dominik Percz mellkasára rebben. Borbála, suttogja lázasan Dominik Percz. Lesimogatja tollruháját, gyengéden combja közé trombitál. Hullámokat vet az álom. Nekicsapódik a vastag várfalnak. Dominik Percz felpattan. A mutató a tizenkettes előtt már-már fenyegetőzik. Trombitaszó. Négyszer harminchárom határozott, megfontolt, következetes, kimért lépés. Pillangó alakot öltő vakolatdarab-hiány. Pereg, pereg Dominik Percz csodálatosan egyhangú élete.