„Az Erőss Zsolt és a gyász iránti érdeklődésem éppen Sterczer Hildában ér össze” – Csoma Sándor rendezővel a Magasságok és mélységek című filmjéről beszélgettünk

Az évek során a hírek szerint sokat változott a film koncepciója. Hogy nézett ki pontosan ez a folyamat? Mikor fogalmazódott meg benned először az ötlet?

Eredetileg Erőss Zsoltről szerettem volna filmet készíteni, nagyon izgalmasnak találtam a személyiségét, az életútját. A hegymászás iránti szenvedélyében saját filmkészítési mániákusságomra ismertem. Azonban ez egy nagyon költséges film lett volna, így évekig jegeltem a témát. Aztán édesanyám súlyosan megbetegedett és foglalkoztatni kezdett a gyász kérdésköre is. Szerencsére anyukám meggyógyult és akkor vette meg nekem Révész Szilvia A hópárduc felesége című interjúkötetetét, amiben Erőss özvegye, Sterczer Hilda beszél a gyászfeldolgozásáról. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy az Erőss Zsolt és a gyász iránti érdeklődésem éppen Stercezer Hildában ér össze.

Mi fogott meg leginkább Erőss Zsolt és Sterczer Hilda történetében? Milyen filmek jelentik számodra az előképet?

Egy hegymászó személyisége, élete, feladatai nagyon különlegesek a mindennapi ember számára. Teljesen más a halálhoz való hozzáállásuk is, hiszen viszonylag gyakran történnek tragikus balesetek az expedíciókon. Nagyon megosztó az a gondolat, hogy valaki állandóan az életét kockáztatja a csúcsokon, miközben a családja aggódva várja haza. Sokan felelőtlenségnek, önzőségnek, mániákusságnak gondolják ezt az életvitelt. Mivel jómagam meg tudom érteni ezt a fajta a szenvedélyt, izgalmasnak találom a feladatot, miképpen tudom átélhetőbbé tenni a nézők számára. Ugyanakkor Hilda reakciói a férje halála után szintén érthetetlenek voltak több ember számára is, hiszen látszólag könnyedén, érzelemmentesen kezelte a történteket. Én ezt a lelki folyamatot szeretném bemutatni, hogy a mélyben milyen tengernyi fájdalom is húzódott meg ebben az erősnek mutatkozni akaró nő lelkében.

A két főszereplőt Trill Zsolt és Pál Emőke játssza majd. Hogy választottad ki őket?

Trill Zsolttal Sopsits Árpád A martfűi rém című filmjében találkoztam először, amiben rendezőasszisztensként dolgoztam. Rögtön meg is állapítottam, mennyire jó Erőss Zsolt lenne belőle, több vizuális egyezés miatt is. Onnantól fogva nem is gondolkoztam másban. Pál Emőkét Fazekas Gyöngyi Saudade című kisfilmjében láttam és beleégett a retinámba az arca. Mielőtt írni kezdtem volna a forgatókönyvet, ellátogattam Kolozsvárra és készítettem róla 1-2 fotót, mert az a munkametódusom, hogy szeretek egy arcra gondolni, egy arcot nézni, miközben írom a könyvet. Emőke még mindig a laptopom háttérképe. Aztán persze megnéztem több jelenetben is a casting során, mielőtt kiválasztottam volna. De mást nem próbáltam ki a szerepre. Ő is egyértelmű volt! Több filmet is megnéztünk az operatőrömmel, Tóth Leventével, olyat is, ami témájában hasonlított, olyat is, ami vizuális szempontból segített minket. Ilyenek például: a Ghost story, a Fish Tank, a Napszállta, a Manchester by the sea vagy a Blue Valentine.

Nemrégiben indult a forgatás. Pontosan meddig fog tartani, illetve a tervek szerint a nézők mikor láthatják majd a filmet?

Két etapban forgatjuk a filmet, ugyanis több helyszínünk a vírushelyzet miatt elérhetetlen volt – így például a kórházak, vagy éppen az osztrák Alpok. Illetve egy időmúlás is történik a filmben, hiszen a gyászfolyamat nem megy végbe egyről a kettőre. A tavaszi etap május végéig tart, itt forgatjuk le a film kétharmadát. Majd az őszi etapra is marad majd mintegy tíz napunk. A film majd 2022-ben kerül a mozikba reményeink szerint. Ebben az évben lesz ugyanis a Mount Everest első magyar megmászásának 20. évfordulója, ami természetesen Erőss Zsolthoz kapcsolódik. Hogy már tavasszal, vagy csak ősszel, ez a filmfesztiváloktól is függ majd, ugyanis szeretnénk először fesztiválokra küldeni a filmet. Minden film nézőszámának jót tesz, ha valami eredmény kapcsán már korábban foglalkozik vele a sajtó.

Kiemelt kép: Tóth Levente (a fotó a film castingján készüllt)