dunszt.sk

kultmag

„…a művésztelep már az életünk részévé vált”

A somorjai DUNARTCOM Nemzetközi Művésztelepet tíz évvel ezelőtt indította útjára a Mayer család. Az azóta is nagy sikerrel nyaranta megrendezett szimpózium szakmai és szervezési hátteréről kérdezte Mayer Évát Uszkay Tekla művészettörténész.

Mayer Éva
Fotó: Majoros Áron Zsolt

Miért szerettél volna művésztelepet létrehozni? Van nálatok családi hagyománya az alkotói szemléletnek, közösségépítésnek?

Azt követően, hogy 2008-ban lediplomáztam és Budapestről visszatértem a szülővárosomba, Somorjára két és fél évre, elkezdett hiányozni az a pezsgő, kulturális közeg, ami előtte évekig meghatározó volt számomra a fővárosban. Mindemellett úgy éreztem, hozzá kell járulnom az itthoni művészeti élethez azzal, amit Pesten tanultam. Küldetésemnek éreztem, hogy aktív szerepet vállaljak Felvidéken nem csak alkotóként, hanem szervezőként is. Ez a két motívum erősített meg az elhatározásomban, hogy elindítsam a művésztelepet. Jó érzéssel tölt el, ha alkotók különböző közösségekből és országokból egymásra találnak, és együtt valami érdemlegeset hozunk össze. Ilyen a DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelepis.

Van bennem egy közösség-összehozó képesség, ez nálunk valóban családi vonás, számomra természetes (bár nem szeretek a középpontban lenni, és nem vagyok egy harsány típus). A rokonságunk nagy lélekszámú, édesanyámék kilencen, édesapámék hárman vannak testvérek, így a mi családi fészkünk mindig nyüzsgő és harsány volt. Bizonyára hatott rám, hogy a szüleim aktív közösségi életet élnek, ők is és a családom egy része néptáncos. Édesapám néptáncosként és koreográfusként évekig tánccsoportot vezetett Somorján és Bősön, a közeg hatására ötéves koromban elkezdtem hegedülni.

Példaértékű volt számomra apai nagyapám jelleme is, aki rokkantnyugdíjas volt, ennek ellenére rengeteg programot, kirándulást szervezett a helyi idős, nyugdíjas közösségnek. Ő toborzott elsőként véradást a Csallóközben. Ami engem igazán mozgat, az a meggyőződés, hogy egy határon túli közösségben különösen fontos, hogy ha valaki máshol is telepszik le, akkor is tudja, honnan érkezett, ne vágja el a köteléket a szülőföldjével. Amit máshol megtanult, azt valamilyen formában vissza tudja építeni és kamatoztatni, értéket tudjon hazavinni.


DUNARTCOM10 Somorjai Nemzetközi Művésztelep, 2020
Fotó: Szigeti Gábor Csongor

Hogyan indultatok, és milyen feltételek szükségesek egy ilyen művésztelep megvalósításához?

2011-ben szerveztem meg először a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Fórumot a Pozsonyi Magyar Intézettel együttműködve azzal a céllal, hogy elindulhasson egy diskurzus képzőművészek, művészeti írók és művészettörténészek között a művészeti élet aktuális kérdéseiről. Bevallom, a művésztelep gondolata már korábban megfogalmazódott bennem, amikor a szüleim telkének hátsó udvarán megépítettük a házunkat, amelyet tudatosan alkotóháznak is szántunk. Ugyanez év nyarán megszerveztük az első szimpóziumot. Tudtuk, hogy a megvalósításhoz összefogásra lesz szükség, a Somorjai Református Egyházközség és a város akkori polgármesterre, Bárdos Gábor mellettünk álltak. Persze a családom segítsége, a helyi közösség támogatása akkor és azóta is elengedhetetlen, a szűk családom jelenti a legfőbb bázist a művésztelep működéséhez és megvalósításához.

A művésztelepet ilyen módon nem tudtam volna máshol megszervezni, csak a szülővárosomban. Azok, akikkel partnerként működünk együtt, támogatnak bennünket, aktívak a kulturális életben, sok esetben gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Ez fontos szempont, mert ha van egy ötleted, könnyebben találsz hozzá partnereket és támogató közeget. Otthon ennek van egy természetes folyamata, hogy szinte mindenki ismeri egymást, akár csak hallásból is, aki a kultúra területén aktív, és a szakmai szálak ennyi év után összetalálkoznak.

A Dunartcom működésének alapfeltételeit mi, szervezők biztosítjuk most már pályázatok útján. Édesanyám rengeteget segít a szlovák pályázatok körüli munkában, ami nagyon időigényes feladat. A művésztelepünk egy olyan alkotóműhely, ahol a művészek családias légkörben dolgozhatnak, ami elég egyedülálló. Mi látjuk vendégül őket, így együtt lélegeznek velünk, s gyakorlatilag a művésztelep ideje alatt egy nagy családot alkotunk, ebben a formában ez tényleg ritkaságnak számít. Mi adjuk a szállást, biztosítjuk az étkezést, a művészek anyagköltségeit, illetve megvalósítjuk a kapcsolódó szakmai programokat.


DUNARTCOM3, „Transzvízió” című kiállítás, Somorjai református templom, 2013
Sztojánovits Andrea: Kristálykórus, object mapping
Fotó: Mayer Éva

Számos együttműködés és a város több helyszíne is szerepelt a programban az elmúlt évtized során. Hogyan alkalmazkodtatok az újabb és újabb körülményekhez?

A kezdetekkor a szervezés még nagyon nehéz volt: nem voltak szakmai referenciánk, emiatt nem tudtunk pályázni. Így a Somorjai Református Egyházközség több családja szponzorált, illetve a családom és a rokonságom is nagyban hozzájárult a művésztelep megvalósításához. Nagyon szűk büdzséből, de annál nagyobb lelkesedéssel és szeretettel valósult meg az első három művésztelepünk. Mai szemmel nézve szinte lehetetlennek tűnik, de közös erővel mégis sikerült.

A Somorjai Református Egyházközséggel az együttműködés három évig tartott 2011 és 2013 között. Nagyon meghatározó volt ez az időszak, a gyönyörű és felbecsülhetetlen értékű szakrális tér inspiráló volt számomra és az alkotók számára is, az egyházközség aktív közössége pedig erős megtartó erő volt a kezdetekkor. Ugyanakkor a szakrális tér valamelyest meghatározta az alkotások tematikáját is, hogy egy aktívan működő templomban az istentiszteletek része lesz a kiállítás. A munka során alázattal igyekeztünk mindezt figyelembe venni, de előfordult, hogy nem mindig passzolt tematikailag egy-egy mű a helyszínhez.

2014-ben, amikor elkezdték renoválni a református templomot, új helyszínt kellett keressünk, így ezután öt évig a záró kiállítást a Korona Udvarban tartottuk meg. Akkor még egy omladozó épület volt, már a hetvenes évektől nem igazán volt funkciója. Mi kezdtük el elsőként kiállítóhelyként használni, illetve a Városi Művelődési Központban dolgozó programszervezők csatlakoztak hozzánk koncertekkel, video mapping vetítésekkel, így végül egy minifesztivál kerekedett az eseményből. A városvezetés is felismerte a helyszínben rejlő lehetőséget, és pár évvel később megpályázta az épület felújítását, amelyet épp múlt év végén fejeztek be. Az eredmény lenyűgöző! Minden esetre a felújítás miatt megint új helyszínt kellett találnunk a zárókiállításnak, így költöztünk át a Kultúrházba immár két éve.

Minden évben akadnak új feltételek és kihívások a szervezésen belül, de a nehézségek ellenére az az érzésünk, hogy egy aktív közösségért dolgozunk és felelősek vagyunk értük. Így minden évben megújult energiákkal igyekszünk értéket teremteni, ami felemelő.


DUNARTCOM4, „Lélekbázis” című kiállítás, Korona Udvar, Somorja, 2014
Majoros Áron Zsolt: Pad, szobor, fa
Fotó: Majoros Áron Zsolt

Mivel az első években a Református Egyházközséggel működtetek együtt, a záró kiállítások és a szakmai programok is a templomban voltak láthatóak, vagyis adott volt a szakrális keret, benne volt a lehetősége, hogy ez némiképp determinálja is a művésztelepet.

Az elején a szakrális tartalmat is próbáltuk úgy megfogalmazni, hogy ne legyen túl direkt, a művészek tudjanak hozzá kapcsolódni. Igaz, a témáink lírai, lelki tartalmúak a mai napig, de semmiképp sem kifejezetten csak szakrális jellegűek. Ha a templomban folytattuk volna a kiállításokat, az azóta készült művek ott is megállták volna a helyüket. Jó ideje a férjem, Majoros Áron Zsolt a társam a szervezésben, vele ötletelünk az adott év tematikáján és azon, hogy kiket hívjunk meg alkotóként. A számunkra is éppen aktuális témákat szoktuk hívószóként megadni a művészeknek, kíváncsiak vagyunk arra, ki hogyan reagál a saját eszközével és művészi önkifejezésével ezekre. Érdekes határmezsgyén dolgozunk, mert a művészetünk nem egyházi művészet, de a témáink, ha úgy tetszik, spirituálisak. De nem szeretnénk kinyilatkozatni, mindenki szabadon dolgozik, hiszen a művészet szabad. A saját munkáimban vállalom a szakralitást, ami engem nem lehatárol, sokkal inkább kinyitja a gondolataimat. Attól érzem magam önazonosnak, hogy egy értékrendszert képviselek. A művésztelep témáinál viszont fontos szempont, hogy minden meghívott alkotó szabadon tudjon kapcsolódni a hívószavakra. Hiszen más-más vallású, kultúrkörből származó vagy akár nem hívő alkotókat invitálunk meg, ettől válik igazán izgalmassá a közös gondolkodás, hogy mindenki behozza a saját személyes vagy kollektív tapasztalatát. Feszengés nélkül folytatjuk a szakmai diskurzusokat, és kíváncsiak vagyunk egymásra. Például a legutolsó év témája a kontempláció volt, ami a vírushelyzetben is teljesen aktuális létélmény volt mindannyiunk számára.


DUNARTCOM5, „Gondviselés” című kiállítás, Korona Udvar, Somorja, 2015
Szigeti Gábor Csongor: F-RADAR 1.0, installáció, fenyőfa, szerelvények
Fotó: Szigeti Gábor Csongor

Létezik szerinted olyan, hogy kelet-közép-európai művészet? Mit gondolsz, egy kultúrtörténetileg meghatározott művészet lehet nemzetközi is?

Két egyforma ember nem létezik, sokszínűek vagyunk, azonban azt gondolom, hogy létezik kelet-közép-európai művészet. Nem véletlen, hogy a társadalmunk fogalmilag is definiálva van, hiszen földrajzilag és történelmileg is meg vagyunk határozva. Van egy, a nemzetközi művészet történetének ismeretéből, hagyományokból fakadó közös vizuális kultúránk, de a nyelvünk, a gondolkodásunk logikája más. Van saját hagyományunk, kultúrtörténetünk, amely a tudattalanunkba is beágyazódott, ebből táplálkozunk. Fontos, hogy megértsük, honnan jövünk, ismerjük a gyökereinket, és magunkat meg tudjuk határozni emberként, alkotóként egyaránt. Ez szépen megállja a helyét a regionális művészetben, és ha jó a mű, nemzetközi platformon is. Egy univerzális formanyelv és a saját identitásunk vállalása: ettől tud egy műalkotás egyedi lenni. Úgy érzem, a kultúránk megtartó erő, ennek a vállalása büszkeséggel és hittel tölt el engem, viszont nagyon érdekel mások története, más alkotók személyes világa, ezáltal tudom felfedezni, hogy mi bennünk a közös, és mitől más a másik ember. Ez roppant érdekes folyamat és tapasztalat. Azt hiszem, ezért is lett ez a művésztelep nemzetközi.


DUNARTCOM6, „Belső utakon” című kiállítás, Korona Udvar, Somorja, 2016
Fotó: Majoros Áron Zsolt

Valóban, a művésztelepre nem csupán a kelet-közép-európai régióból, de nyugatról és az amerikai kontinensről is érkeztek már alkotók. Hogyan tudtak beilleszkedni, mit tanultatok egymásról?

Alapvetően a művésztelepünkön nagyobb a magyar vagy a határon túli magyar művészek aránya, de rendszeresen hívunk nyugat-európai vagy tengerentúli alkotókat is. Azt tapasztalom, hogy számukra különleges az, amit itt kapnak. Mondják, hogy mi, magyar alkotók nagyon színvonalasan dolgozunk, jó technikai alapjaink vannak, és erős a konceptuális irány. A New York-i művészünk meglepődött azon, hogy a kelet-közép-európai képzőművészeknek saját katalógusaik vannak. Szakmailag meghatározó téma mindig, hogy kinél hogyan működik a menedzsment, a műtárgyeladás, a galériarendszer, a kiállítási feltételek és helyszínek vagy a művészeti egyetemi oktatás.

A művészek meghívásakor mindig fontos szempont, hogy jelen legyenek az alaptagok, akikkel szoros baráti kapcsolatot ápolunk, de nem vagyok híve a belterjességnek. Szeretjük nyilvánvalóan minden évben frissíteni a névsort, hogy minél több professzionális alkotó kapjon lehetőséget a részvételre. Ha valaki először érkezik hozzánk, mindig izgalmas, hogy milyen ember, hogyan tudunk együttműködni, milyen minőségű alkotást hagy a művésztelep gyűjteményének. A távoli alkotókat sokszor személyesen egyáltalán nem ismerjük, ajánlással hívjuk meg őket, vagy a netről tájékozódunk a szakmai munkásságukról. Emiatt időnként kicsit kakukktojások is, de legtöbb esetben jól megtaláljuk velük a hangot, és kölcsönös az elégedettség.


DUNARTCOM7, Sergej Andreevski (MK), Erőss István (RO/HU), work in progress, Somorja, 2017
Fotó: Somogyi József

Milyen szempontokat vesztek figyelembe, amikor felkértek valakit, hogy vegyen részt a művésztelepen?

Jó ember, jó művész!  A témát tudjuk jó előre, és próbáljuk eszerint összeválogatni a művészeket, évekig figyelemmel kísérjük az alkotó munkásságát. Tíznaposak a művésztelepek, így az alkotási folyamat és az alkotások kivitelezése is viszonylag felgyorsult tempóban zajlik. Emiatt is fontos, hogy szakmailag elismert, megfelelő szakmai tudással rendelkező alkotók érkezzenek hozzánk, akik inspirálják egymást.

És hogy valaki ne csak kiváló művész, de egy jó csapat tagja legyen, az emberi kvalitások is számítanak. Még most sem tudtam megszokni teljesen és izgalommal tölt el, hogy egyszerre sokféle kultúrájú és nemzetiségű alkotó látogat el hozzánk, akik bepillantást nyernek a személyes életünkbe, megismerik a rokonságunkat, nyitott könyvvé válunk előttük. Eleinte kicsit tartottam ettől a nyilvánosságtól, de pozitívan csalódtam, legtöbben megbecsülik a családias fogadtatást, a különleges körülményeket. Azt is jó látni hosszú távon, hogy ezekből a találkozásából milyen barátságok és további szakmai együttműködések, kiállítások alakulnak ki.

Ahogy korábban említettem, fontos számunkra az is, hogy legyen egyfajta folytonosság is az állandó tagok jelenlétével. Nagyjából 14-16 művészt hívunk meg minden évben, miközben az alkotók aránya: kétharmad magyar nemzetiségű és egyharmad külföldi. Azt is figyelembe vesszük, ki milyen művészeti műfajban alkot, mert fontos, hogy sokszínű legyen a gyűjtemény. A kollekcióban található animáció és installáció is, de többnyire hagyományosabb műfajú munkák vannak többségben, mint a szobor, festmény vagy grafika.


DUNARTCOM8, Szurcsik József (HU), work in progress, Somorja, 2018
Fotó: Majoros Áron Zsolt

Hogyan fogadják és értékelik az alkotók, a helyi közösség és a szlovákiai kortárs művészeti szféra a DUNARTCOM-ot?

A somorjai és környékbeli lakosság számon tartja a rendezvényt, és évről-évre várják. Ez már az elejétől így alakult, hiszen a szervezésbe bevontuk a somorjai és környékbeli közösséget is.

Elmondható, hogy a művésztelepünk az első évadtól kezdve nemzetközi sikert aratott és a közösségformáló szerepe jelentős. Például az első három évben megrendezett kiállítások a somorjai református templomban két hónapig voltak látogathatóak. Mivel a templom Csallóköz egyik legértékesebb középkori szakrális tere, turisztikai vonzásának köszönhetően a kiállításainkat közel kétezren nézték meg akkoriban.

A későbbiekben a Korona Udvarban megrendezett kiállításaink csak egynaposak voltak, ennek ellenére is több százan látták a művésztelepen létrejött alkotásokat. Szerencsés megoldás volt eseményeinket összekötni a Szent István Napok rendezvénysorozatával.

A tíz év során tizenhat ország képviseltette magát a nemzetközi alkotók részvételével, százhatvan művész, aki mind különböző művészeti ágban tevékenykedett, és ötven szakmai program valósult meg a művésztelepen. A művésztelep ideje alatt kiállításokat, prezentációkat, irodalmi esteket, színházi előadásokat és koncerteket szervezünk a meghívott résztvevőkkel.

Azon túl, hogy a művésztelep közösségformáló szerepe jelentős, működése hatással van a képzőművész, a zenész és az írói közösségre is. Mára elismert művésztelep mind a felvidéki közösség számára, mind hazai és nemzetközi szakmai berkekben. A művésztelep ugyanakkor hatással van a magyarországi és felvidéki írók közösségére is, akik rendszeresen jelen vannak a művésztelepen irodalmi estekkel, illetve publikálnak a hazai és a külföldi lapokban az eseményekről.

A művésztelep képzőművészeti gyűjteményének gyarapítására is hangsúlyt fektetünk, melyet további kiállításokon mutatunk be. 2016-ban és 2019-ben a művésztelep gyűjteményéből válogatást mutattunk be a budapesti MAMŰ-ben. 2017-ben a művésztelep bemutatkozási lehetőséget kapott a Műcsarnokban megrendezett 25 Symposion című kiállításon is egyedüli határontúli művésztelepként. Tavaly pedig az kilencedik művésztelep gyűjteményének válogatását a Pozsonyi Magyar Intézetben mutattuk be.

2020-ban a Miskolci Grafikai Triennálén első alkalommal adhattuk át díjként a DUNARTCOM művésztelepen való részvétel lehetőségét, ami szintén egy remek szakmai visszajelzés.


DUNARTCOM9, Vladimír Franz (CZ), work in progress, Somorja, 2019
Fotó: Majoros Áron Zsolt

Milyen további céljaitok vannak?

Remélem, hogy továbbra is meglesznek a feltételek és a családi háttér is a szervezéshez. A művésztelep sok lemondással is jár amellett, hogy nagyon szeretjük: nálunk tíz éve nincs nyugodt kikapcsolódós nyár, szinte az egész évet lefedi a szervezés és a pályázatok. Néha azt gondolom, hogy jó lenne egy picit megpihenni, a saját munkássággal, a saját életünkkel foglalkozni. A művésztelep már az életünk részévé vált: tehát hogyha jön a nyár, akkor jön a művésztelep, s akkor érezzük, hogy ismét egy év eltelt, s bele kell állni a szervezésbe. Viszont a művésztelep alkotóinak egy részével szinte egy nagy nemzetközi családot alkotunk, akikért érdemes mindezt megtenni és folytatni.

Kisebb lépésekről se feledkezzünk meg: folyamatosan készül és bővül a DUNARTCOM magyar nyelvű weboldalunk, melyet angol és szlovák nyelven is szeretnénk kivitelezni. Jelenleg szinte önerőből terveztük meg Sztojánovits Andrea médiaművésszel, amely bemutatja a művésztelepet és a szakmai életét. Amint a vírushelyzet engedi, szeretnénk egy jubileumi kiállítást is megszervezni, illetve nagyszerű lenne egy nívós kiadvány megjelentetése is.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket