„Nem tudod levenni a tekinteted erről a végtelenül kedves arcról“ – Dokumentumfilm Sztálin temetéséről

„Mindannyian tudjuk, hogy ő volt a legjobb ezen a Földön… Még ha akarnád sem tudnád levenni a tekinteted erről a végtelenül kedves arcról. A szemed megtelik könnyel, ahogy lélegzet-visszafojtva állsz, osztozva milliók, százmilliók bánatán“ – harsogja 1953-ban Sztálin temetésén a közvetítő. A korabeli felvételeken látszó arcok letörten, csüggedten, üveges tekintettel néznek a távolba. Ugyanakkor vannak, akik inkább unottan állnak, beszélgetnek, sőt mi több, el-elmosolyodnak. Az emberi arcok sokszínűsége is mutatja, hogy mit jelentett és mit jelent még ma is Sztálin az embereknek. Szergej Loznyica ukrán filmrendező pontosan ezt, a hatalom mögött megbújó egyéni átélést akarta megragadni az Állami temetés című dokumentumfilmjével.

Az archivált felvételek összesen negyven órányi anyagot tartalmaztak. Ezt az anyagot vágta össze, javította fel technikailag és hangszerelte Loznyica és csapata a film összeállítása során. A film célja bemutatni, hogy a totalitárius diktatúra mennyire hatékonyan működött és milyen nyomot hagyott az emberekben. A dokumentumfilm levetítése vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből Oroszországban. „Voltak, akik azt mondták, hogy ez az egész szörnyű, mások szerint viszont a film egy nagyszerű vezetőről szól“ – mondja Loznyica. A mai Oroszország kontextusában az Állami temetés provokatívan hat. „Talán mindegy is, milyen nevet helyettesítünk be Sztálin helyére. Az ideológia és az elmúlt rendszer még mindig jelen van“ – teszi hozzá a rendező.