Új Mikszáth-kiállítás nyílik Szklabonyán

Május 29-én nyílik meg a Mikszáth Kálmán Emlékház újrarendezett, Szent Péter esernyője alatt című állandó kiállítása. A helyszín a szklabonyai ház, melyben az író a gyermek- és fiatalkorát töltötte. A kiállítást tervező kreatív csapat három tagját, Gocoň Lászlót, Tarr Kálmánt és Németh Zoltánt kérdeztük.

Mi volt a kiállítás dizájnja mögötti fő koncepció?

Gocoň László: A tematikus keretet a kurátorok adták meg (Praznovszky Mihály, Kovács Anna, Jarábik Gabriella). Erre alapozva építettük fel a vizuális megjelenést, amiben arra törekedtünk, hogy ne egy az egyben képezzük le a régi formavilágot, ne csak lemásoljuk a régi tárgyakat (egyfajta idealizált autentikusságot keresve), hanem mindezt stilizálva, modern megjelenítéssel valósítsuk meg. Ugyanakkor a kiállítás minden eleme, még ha modern is, a témához igazodik: a motívumoknál a Mikszáth által folyamatosan tematizált palócsághoz és falusi világhoz fűződő formavilágot vettük alapul, a színek kiválasztásánál a természetre asszociáló színeket helyeztük előtérbe.

Egy ilyen klasszikus témából (mint egy író emlékháza), milyen eszközökkel lehet kortárs kiállítást készíteni?

Tarr Kálmán: Például Mikszáth íróasztala esetében úgy jártunk el, hogy a fa alap egy leegyszerűsített, minimalista bútor lett. Azonban a díszei és mitológiai alakot formázó lábai az eredeti íróasztal alapján készültek: 3D szkennelés segítségével, majd egy 3D nyomtatóval létrejött öntőforma alapján lettek bronzból kiöntve.

Németh Zoltán: Alapvetően modern formatervezést, modern gyártási technikákat alkalmaztunk. Van három elem a kiállításon, ahogy Kálmán is említette, az íróasztal, illetve még az ágy és az ún. téka, amelyek alapjaikban hasonlítanak az eredeti tárgyakra. Így az elvárt „klasszikusság” együtt tud működni a kortárs megoldásokkal.

Tarr Kálmán: A kurátorok kívánsága volt, hogy legyenek audiovizuális tartalmak is. Igyekeztünk ezt úgy megoldani, hogy legyenek új technológiák, azonban formailag kissé hozzáigazítva ahhoz a tényhez, hogy alapvetően egy történelmi kiállításról van szó. Például a hanganyagok nem a manapság megszokott fülhallgatókból, hanem ún. hallgatódobozokból hallgathatóak. Az installációkban is arra törekedtünk, hogy kevesebb legyen a technológia, több az interakció. Ahelyett, hogy képernyőket kell nyomkodni, a látogatóknak tárgyakat kell majd mozgásba hozni.

Milyen volt a munkamegosztás?

Gocoň László: A COVID-járvány miatt nehéz volt a szoros értelemben vett együttműködés, mivel a kreatív csapat egyik fele Dunaszerdahelyről, a másik Budapestről dolgozott, hiányoztak a személyes megbeszélések. Néhány beszélgetés után mindenki megkapta a saját részét, amelyen önállóan dolgozott addig, amíg az installálás folyamata el nem kezdődött. Közben folyamatosan egyeztettünk a kurátorokkal.

Németh Zoltán: Én vállaltam a projektmenedzser szerepét, a bútorok és installációk tervezését és gyártását. Tarr Kálmán felelt az audiovizuális tartalmakért és az elektronikai kütyükért. Gocoň László és Németh Gergely pedig a vizuális megjelenésért és arculatért voltak felelősek.

Mi volt a számotokra a munka legnagyobb tanulsága?

Gocoň László: Nagyon izgalmas volt a kurátorokkal való közös munka, hogy beleláthattunk egy ilyen volumenű irodalomtörténeti kutatómunkába. Nagyon örültünk annak is, hogy az ötleteink, az esetleg merészebb koncepciók mindig zöld utat kaptak. Jó volt tapasztalni, hogy ennyire különböző területről érkező emberek hatékonyan tudnak együtt dolgozni és együtt létrehozni valamit.