dunszt.sk

kultmag

Művészeti projekt az archívumok és emlékezet kapcsolatáról

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média design szakának hallgatói fél évig tartó kurzuson vettek részt, mely során a budapesti Nyílt Társadalom Archívum (OSA) anyagát feldolgozva kellett saját projektet létrehozniuk. A kurzus során megismerkedtek az archívumok elméleti és emlékezetpolitikai kérdéseivel, az archívumok jelentőségével a történelmi tudat alakításában, a kortárs művészetben és a kultúrában.

Részlet Varga Viktor munkájából

„A kortárs képzőművészet az elmúlt harminc évben aktív részt vállalt emlékezet és felejtés, identitás és történelem viszonyainak, az archívum mint médium történelemformáló szerepének újragondolásában. Az archívum tematikájának szentelt kiállítások, a művészek által kisajátított, felforgatott levéltári anyagok láthatóvá tették, hogy a képek, szövegek jelentését nagy mértékben befolyásolja az a mód, ahogy osztályozzuk, strukturáljuk őket.

Az archívumba került dokumentum a társadalom leírására alkalmas eszköz tekintélyét kapja, az identitás, az emlékezet és a történelem szuverén analógiájává válik. A mappákba rendezett tartalmak utat nyitnak egy tágabb kontextus felé, melynek meghatározása nagy felelősséget tesz a rendszerező vállára, hiszen a dokumentumok nem mindig csak arról beszélnek, ami első ránézésre evidensnek tűnik. Az emlékezet- és archívumkutatással foglalkozó képzőművészeti gyakorlat célja, hogy a hivatalos emlékezet számára lényegtelen, de más értelemben mégis fontos személyes és kollektív emlékeket megmentsék a feledéstől, és újfajta értelmezési keretben nyilvánosságra hozzák” – áll a projekteket tartalmazó weboldal bevezető szövegében.

Forgách Anna Hangolás, 2020 című munkája

A projektről két résztvevő hallgatót, Varga Viktort és Vida Szabolcsot kérdeztük.

Mi jelentette számodra a saját munkád elkészítése során a legnagyobb kihívást?

Varga Viktor: Az archívumból való munka során nehéz pozicionálni magad aközött, hogy szinte csak felmutatod mit találtál, illetve hogy valami teljesen új, direkt módon nem is köthető tartalmat hozol létre az archívum tartalma által inspirálódva. A skála mindkét vége megállja a helyét, de nem árt ezt a kérdést végig tudatosan kezelni. Emellett a mi esetünkben, ahol kiindulásként nem egy-egy konkrét témán való munkát kívántunk kutatással megtámogatni, hanem egy archívumot raktak elénk azzal, hogy kezdjünk vele valamit, eleinte a bőség zavara is komoly nehézség volt. Ez többünknél is oda futott ki, hogy magával az archívum jelenségével kezdtünk foglalkozni.

Vida Szabolcs: A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megértsem milyen módon érdemes vizsgálat tárgyává tennem azt, ami számomra megismerhetetlen, s hogyan foglalhatok el kritikai pozíciót. Ez a probléma már akkor foglalkoztatott amikor még nem bukkantam rá a titkosítás témájára. Ettől kezdve viszont kibontakozhatott a žižeki cinikus ész problémaköre, lehetőség nyílt a téma kritikai megközelítésre.

Hogy látod, van-e a vizuális művészeteknek felelőssége a múlt örökségének feldolgozásában?

Varga Viktor: Úgy gondolom, hogy szigorúan véve a kettőnek kölcsönösen nincs szüksége egymásra. A múlt örökségének feldolgozására a művészeten kívül is rengeteg tér van, és a művészet is rengeteg más témából táplálkozhat. Ez pedig azért jó, mert amikor a kettő mégis találkozik – ami nagyon is üdvözlendő – nem feltétlen kell a felelősség súlya alatt összeroskadni. Persze van felelősség, de pont csak annyi, amennyit az alkotó magára vállal a téma és a feldolgozás módjának megválasztásakor.

Vida Szabolcs: A művészetnek is van hatóköre.

A saját munkád megalkotásakor törekedtél arra, hogy a kész projekt tudásátadásra is alkalmas legyen, vagy inkább az esztétikai szempontok kerültek előtérbe?

Varga Viktor: Klasszikus tárgyi tudás átadása, ismeretterjesztés egyáltalán nem volt a célom. Mint ahogy az igényes, és saját ízlésemnek megfelelően letisztult kivitelezésen felül kifejezett esztétizálás sem. Egyszerűen megfogott valami, amin szerettem gondolkodni, és a létrejött munkák lettek a gondolkodás formái. Ha ez mást is be tud húzni ebbe az elmélkedésbe, esetleg motivált lesz egy tudatosabb hozzáállásra az archívumokkal kapcsolatban (azok tartalmával, összességében a tárgyak által hordozott információkkal kapcsolatban), annak örülök.

Vida Szabolcs: Arra törekszem, hogy direkt üzenet, „tudás” helyett kérdések, kételyek szülessenek a nézőben a műegyüttes befogadásakor. Ennek bizonyos részei jelenleg is készülőben vannak.

A projektet bemutató honlap itt elérhető.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket