Yalla, yalla – svédül

Gyorspénz a fekete-stockholmi startup-ipar és a migráncsmaffia összefonódásában

Jens Lapidus büntetőbíróból lett sikeres skandinávkrimi-szerző a 2000-es években jól fogadott Stockholm-noir trilógiájával, amiből már korán, 2012-ben filmváltozat is készült hasonló címen. Délszláv Gastarbeiter-gengszterek – Makavejev Montenegrója máshonnan nézve – gengelnek, dealerkednek, kurvákat futtatnak, tehát bűnöznek, és legfőképpen roppant egzotikusak az ígéret hűs és nyáron igencsak világos földjén.

Nem minden kis európai sorozatról cikkezik a The New York Times, például a Mi kis falunkról vagy a Bödörékről sem írt. A Snabba Cash (=gyorspénz; svéd szleng) című svéd hatrészest viszont nemcsak megvette a Netflix, de még a világlap is írt róla. A világban lévő történetek száma véges – Hegel például csak négy, Lessing 17-féle történetet ismer el –, mármint a vázuk ugyanaz; a köret, a háttér, a dekoráló firlefrancok variálásával sokféle geográfiai desztináció, sokféle kor, sokféle emberi szituáció megmutatására alkalmas vázak ezek. Ez a (2020-as) sorozat Skandináviában készült, ahol Maj Sjöwall és Per Wahlöö nyomdokain kezdett a skandináv krimi tenyészni. Sjöwall és Wahlöö marxista újságírók voltak jó ötven éve, utóbbi a kommunista pártnak is tagja, Franco Spanyolországból is kiakolbólították, társadalomkritikai attitűdjük alap, könyörtelen realizmusra alapozott – kicsit sem hízelgő – társadalomképet bontakoztattak ki a „svéd jóléti szocializmusról”. Rájuk is hatással voltak az amerikai bűnügyi regények, a hard boiled és a film noir. Fő inspirátoruk Ed McBain volt, az ő regényeit Wahlöö fordította svédre. Jens Lapidus jó tanítványa a „részeges marxistáknak” (Sjöwall és Wahlöö), a társadalomkritikát ő is csúcsra járatja. Három szálon futtatott a cselekmény.

Leya (Evin Ahmad), a koraharmincas bevándorlógyermek egy libanoni étteremben dolgozik, pincérkedő single mom, az ötévesnek tűnő fiacskája Sami, ránézésre lejön, hogy a gyermek papája afrikai lehet. Leya persze magasabbra tör, szépséges beton-fém-üveg struktúrákban jár-kel, co-office-ozik, és meg van győződve arról, hogy a TargetCoach névre hallgató applikációja lesz az egész Szilikon-völgy és a széles techvilág által izomból várt next big thing. Az Unikornis. Aki nem létezik, de mégis. Leya tartozik az irodabérrel, ide-oda ígérget tulajdonrészeket a majdani TargetCoach-ban, és persze befektető után futkoz. Bepillantást nyerünk a svéd startup cégek vad, ultrakapitalista és hedonisztikus világába, megtudjuk azt is, hogy Thomas Storm (Olle Sarri) olyan állócsillaga a skandináv techvilágnak, mint amilyen mondjuk Soros György a nemzetközi filantrópia széles szakterületének. Storm cége, a Macking a techvilág tündöklő sztárja, Leya megszerzi Storm támogatását a TargetCoach-hoz, a jókedv megnyalja az ég alját, fő techzsenije pedig Vlad (Nikolai von Schlippenbach), aki orosz akcentussal káromkodik svédül.

Salim (Alexander Abdallah) harmincas magas, vékony pali (és nem ő Karácsony Gergely), borostásra nyírt, és lazításképpen crack a rekreációs kábítószere. Salim a stockholmi szervezett bűnözés egy kisebb sejtjének hitmanje, lőfegyveres kivégzések szakalkalmazottja, esküvőkön vállal énekesi feladatszabást, úgy dürrög arabusul, mint egy parzásra készülődő fajdkakas, van, hogy a fellépő szmokingban kell hirtelen elrohanni embert ölni. Egy texasi plázában vagy egy coloradói iskolában is alig vannak olyan lövöldözések, mint amit Stockholmban produkálnak. Ennek a rajnak a főnöke Ravy (Dada Fungula Bozela), középkorú afropunk, félrefésült mohikán, a város egy szelete az ő területe. Nala (Ayaan Ahmed) kelet-afrikai rasztalány, kemény badassssss, a svédnyelvű hiphop-irodalom Sista Souljah-ja, Osman pedig a gyorstüzelőfegyverek ihletett kezelője. Salim közeli barátja a Kurd Rambo, de őt elég hamar kiírták a sztoriból.

A piac szervezője Marko, a nagybani alvilági kerítő, dealer, a rekreációs kábítószerek svédországi illegális piacának porondmestere. Marko a különböző bandák, sejtek érdekkonfliktusainak az elsimítója, az eredeti Snabba Cash, a 2012-es mozifilm továbbszolgáló délszláv szereplőjének látszik, de nagyon vikingnek néz ki. Az ellenbanda főnöke Dani (Jozef Wojciechowicz), róla/róluk sokat nem tudunk meg, ők dramaturgiai kontrapunkt, ugyanazt csinálják másként.

Tim a csicska, a hirtelenszőke svéd gyerek, tizenöt éves és bandázni szeret és a gengszterizmussal cicázik. Apja neveli, ránézésre konkrét balfasz, igazi lúzer, egyszer megy utána a fia ügyeinek, akkor is a legrosszabbkor. Timék egyik rosszalkodása, felgyújtanak egy kismotort, adós-függelmi viszonyba keveri Timet Ravy bandájával, mint az Orbán-kormányt a Fudan-üggyel a Kínai Kommunista Párt. A bandán belül Salim, a banda hitmanje, a hidegvérű bérgyilkos lesz a barátja, aki megmenti az életét és igyekszik lebeszélni a gangsta-életforma választásáról. Salim igazi gyerekszerető, Leyába beleszeret, és a Leya fiával kialakuló jó kapcsolat is erős fegyvere a szerelemnek. Salim Saminak a kedvencét, minden ételek egyik legelfajzottabbikát, hawaii pizzát rendel, Ronaldo kisterpeszes szabadrugásra készülési manírjára tanítja, és olyanokat bújócskáznak, hogy a fal adja a másikat.

Thomas Stormhoz Leya egy helikopteres bizniszrandevú keretében látogat el, dübörög a new age és a laissez-faire, Storm egy aljas kis dubajozós története nyomán kiderül, jól tudja, hogy Leya maffiapénzből szállt be a startup-iparba, hogy a kivásárlások és mergerek iparágában is ismerik Markót és Ravyt, mert a nagypénz tudja, hogy a nagypénznek nincs szaga; az Skandináviában is csak a kispénznek van. Leya a felkerül a Dagens Nyheter Industri magazin címlapjára, kiderül, hogy a volt és valószínűleg lelőtt férje, Sami apja, Yannick, Ravy fivére volt. We are family, ez a kulcsszó, és Ravy sógornőjéről úgy ír a szakmai magazin, hogy Leya is the Zlatan of tech, mert Ibrahimovićnál maibb és svédebb dolog nincs is a kerek világon. Yalla, yalla (= gyerünk, gyerünk; arab), mondja feszülten svédül Salim, és mi csak ámulunk, hogy egy északi plázában micsoda tűzharc képes kikerekedni. A Snabba Cash jellemzője a tökjó zene, a fehér éjszakák, a kellően mocskos duma és az impozáns fém-beton-üveg struktúrák, nagy vizek, öblök, és a helyben csak gettónak nevezett bevándorlószegregátum is úgy néz ki, mint egy lakópark Csillaghegyen.

Ha akarom, akkor a magyar kormány reklámvideója a sorozat, jobban, mintha Semjén Zsolt állna a kép közepén talpig vadászcuccban, a feje felett rotorizáló helikopterrel, abból lóg ki az általa egy farmon elejtett zsákmány, a háziállatként tartott rénszarvas teteme. Van minden, „színes”, sok összetevős, multikulturális svéd társadalom, svédül egyenletesen szlengelő közel-keleti és kelet-afrikai arcok, hol van már az a szép, hirtelenszőke, lutheránus svéd táj a fegyvergyártásra alapozott örökbékéjével? Kiegyensúlyozott és összeszedett volt, gazdag és jólétileg gazdagító, csakhát változik, változott. A Snabba Cash kreátora, Oskar Soderlund viszont nagyon is azt mondja, hogy a kreálmánya nem etnikai, faji különbségekről szól, hanem az osztályharc mai állásáról.

A film adatlapja.