Fogságban

Jan Holoubek munkája a lengyel film legjobb hagyományait követi, ehhez azonnal hozzátehetjük, hogy mindjárt két-három vonalon. Az első az életrajzi film, amit biopicnek hívnak a nemzetközi szóhasználatban: olyan történetről van szó, amelynek tartalmát egy ismert személyiség pályája és tettei határozzák meg. A 25 év ártatlanság (25 lat niewinności) középponti alakja igazság szerint nagyjából negyvenévesen, 2017 körül vált újságtémává, ekkor sikerül őt kihozni a börtönből – de esetéről beszéljünk később. Ebben az értelemben nem kiemelkedő figuráról van szó tehát, nem olyasvalakiről, aki valami nagyot vitt volna véghez, hanem egy nagyon kicsi emberről, ezt is érintjük majd a továbbiakban.

Villantsunk föl néhány ismert emberes filmet, mert Holoubekét ezekhez is érdemes mérni. A 2019-es mezőnyből érdemes kiemelni egy zenészéletrajzot (Ikar. Legenda Mietka Kosza – Ikarusz. Mietek Kosz legendája, rendezte Maciej Pieprzyca), a független Lengyelország megteremtésének központi alakjáról szóló filmet (Piłsudski, rendezte Michał Rosa), vagy a Michał Węgrzyn Vádeljárás című munkáját (Proceder), aminek középpontjában egy híres rapper áll. Az elmúlt években jó szakmai fogadtatásban részesültek, ugyanakkor rendkívüli közönségsikert hoztak olyan filmek, mint Andrzej Wajda 2013-ban készült Wałęsa. A remény embere (Wałęsa. Człowiek nadzieji) című filmje, a Zbigniew Religa szívsebész életét feldolgozó Istenek (Bogowie, rendezte Łukasz Palkowski, 2014), Maria Sadowska 2017-es orvosbiográfiája, a Sztuka kochania. Historia Michaliny Wisłockiej – A szeretet művészete. Michalina Wisłocka története. Valóságos társadalomtörténettel szolgál Palkowski 2017-ben készült A bajnok (Najlepszy) című filmje, amely egy, a drogfüggését leküzdő, majd világhírre iron manként jutó emberről szól, aki a bemutatón személyesen is megjelent. Ezekből a példákból az rajzolódik ki, hogy a lengyel film a múltból és a jelenből vett különleges életpályákat olyan módon képes feldolgozni, hogy a történeteknek többfajta társadalmi dimenziója van.

A másik vonal a thriller, amelynek néhol vannak, néhol nincsenek politikai vonatkozásai, és amelyben fikciós vagy félig kitalált, illetve egy-egy hangos üggyel a középpontba került figura lép fel: Ryszard Bugajski 2013-as Zárt rendszerének (Układ zamknięty) közvetlen rokona Krzysztof Krauze Adósság (Dług) című 1999-es filmje, amely a keletkezése előtt néhány évvel lezajlott gazdasági bűncselekményt dolgozott fel. A két főszereplő modelljei 1994-ben ölték meg a zsarolójukat, huszonöt évre ítélték őket, majd 2005-ben kegyelmet kaptak. Az itt említett filmekkel kapcsolatban többször előfordul majd az ügyek újratárgyalásának és átértékelésének motívuma, ami a bűnügyi történeteknek a változó időkhöz való új és új viszonyára hívja fel a figyelmet, és a filmeket eltávolítja a thriller zárt szerkezetétől. A forgatás jelen idejében játszódó történetek közül érdemes kiemelni Borys Lankosz Törékeny igazság (Ziarno prawdy) című 2015-ös filmjét úgy is, mint az egyik leghideglelősebbet a példáink közül: egy, a környezetében sokak által ismert nő meggyilkolásáról szól egy létező kisvárosban. Három további párhuzammal egy lépésre leszünk a 25 év ártatlanságtól: a 2015-ös Vörös Pók (Marcin Koszałka) 1967-ben induló cselekménye nagyon erősen kötődik a korhoz, a thrilleres megoldásokat tartalmazó politikai krimi legérettebb formája Maciej Pieprzyca Gyilkos vagyok című filmje (Jestem mordercą, 2016), ugyanebben az évben készült az Egyszerű történet a gyilkolásról (Prosta historia o morderstwie, rendezte Arkadiusz Jakubik).

Érdemes végigkövetni Tomasz Komenda történetét, mert a film is ezt teszi, és mert így válik láthatóvá, hogy a 25 év ártatlanság miként illeszkedik a fenti elődök közé. A később Komenda nyakába varrt gyilkosságot 1997-ben követték el a Wrocław környékén található Jelczben – a település, ha máshonnan nem, pontosan a politikai krimikből lehet ismerős, hiszen a lengyel fegyveres szervezetek tagjai a városban levő gyárban előállított hasonnevű furgonokkal jártak, a korabeli filmekben ilyenekkel üldözték a Polski Fiatban ülő elkövetőket. Komendát három évvel később tartóztatják le, az ügy – amely egyáltalán nem az ő ügye volt – ekkorra már megoldatlanként elfeküdt a rendőrségi akták között. Tizenöt évet töltött a börtönben, a film nagyrésze a benti életét követi végig fájdalmas aprólékossággal. A cellatársai közül a legtöbben a megtorló folyamat részeivé válnak, Komenda bűnhődésének ez, a kisközösségi ítélkezés a legfájdalmasabb oldala. Van egyénített mellékszereplő is, mint például az Öreg, aki a szabadulásának előestéjén lesz öngyilkos (Jan Frycz elképesztő erejű alakítása). A néző tulajdonképpen Komenda oldalán áll, hiszen nagyjából tudja, hogy ártatlan, és világosak sebezhetőségének okai is: egyszerű fiú korlátozott érdekérvényesítő képességgel megáldott családi háttérrel.

Három lelkiismeretes nyomozó 2015-ben melegítette fel a dolgot, mert gyanús részeket találtak a másfél évtizeddel azelőtti aktákban, majd ártatlanul elítélt emberük 2017-ben jött ki a börtönből. A történet végén az igazi Komenda és három segítője egy amatőr felvételen félig-vidáman ballag az utcán – ez a film elhitető bázisa azon kívül persze, hogy minden pillanatában valódi izgalmakat kínál. Az alkotás időfelbontásos eljárással követi az eseményeket: külön szálon fut a gyilkosság és Komenda sorsa a letartóztatásáig, és egy másikon a börtönbeli évei, illetve a perújrafelvétele. Ez utóbbi jogi fogalom talán nem is pontos, mert Komenda édesanyja (Agata Kulesza újabb hatalmas alakítása) a maga egyszerű módján megpróbál segíteni a fiának, és ezekkel a kísérleteivel valahogy kimeríti a felülvizsgálatok lehetőségeit. Valamiféle újratárgyalásról van szó, ha nem is sikerül a jogi folyamat minden elemét szakszerűen megmagyaráznunk. A lényeg az, hogy Tomasz Komenda (a szerepét Piotr Trojan játssza nagyszerűen) egy jogállam igazságszolgáltatási masinériájának az áldozatává válik, az 1990 előtti esetekkel szemben tehát nem egy részleges jogfosztottságban élő társadalom gyermeke, hanem az új demokráciáé.

Az imént említett nézőnek érdemes őszintének lennie saját magával szemben: néha még az eszébe jut az embernek, hogy nem, ez nem létezik, ilyesmi nem történhet meg még egy olyan rendszerben sem, amely csupán két évtizede gyakorolja az igazságszolgáltatás demokratikus társadalomba ágyazott változatát. A kisvárosi diszkó mellett elkövetett, egyébként rémisztő gyilkosságnak nincs politikai szála, nincs semmiféle, a nyomozás során elhallgatásra érdemes mozzanata – egyszerűen arról van szó, hogy a rendőrség nyomás alá kerül, tettest kell szolgáltatnia egy ugyancsak ártatlan lány halála mellé. A film tanulsága és a történelmi tapasztalataink alapján mi mozgatja mégis ezt a bűnöskereső és -találó gépezetet? Talán a társadalom tagjainak mélyen rejtőző kisemmizettség-érzése és bosszúvágya? A 25 év ártatlanság ebben az értelemben társadalomlélektani esettanulmány, amely egyszerre szól az örök kisember kiszolgáltatottságáról és bűnbakképző vérszomjáról.

A 27. Lengyel Filmtavasz bemutatója.

A film adatlapja.