Ínyencségek, élvezetek

Akárkié volt is, nagy ötlet: megjelentetni az emblematikus Bodor Ádám-könyvben, a Verhovina madaraiban szereplő Eronim Mox-könyvet. Ilyenkor eszmél a szerkesztő: hogy ez miért nem nekem jutott eszembe?! (A recepteket gyűjtötték: Korpa Tamás, Vass Norbert és Vincze Ferenc, felelős szerkesztő: Vass Norbert.)

A Verhovinában többször is említett Eronim Mox-könyvről annyi tudható, hogy meséket tartalmaz, aztán meg hogy recepteket, s még pár enigmatikus jelzés alapján sejteni lehet, hogy talányos történeteket, bölcs útmutatásokat, „receptek rengetegét”, s hogy ez a nyírfakéregbe kötött könyv vigaszt és enyhülést nyújt tulajdonosának. Az Eronim keresztnévből talán arra is lehet következtetni, a mű a testi szerelmi praktikák terén is szolgál útmutatással, de persze mivel a Verhovinában több szó nem esik róla, örök talány marad, milyen is lehet valójában ez a könyv. Nos, a Receptek végnapokra című, Eronim Moxnak tulajdonított gyűjteményes munka a sok elképzelhető verzióból nyújt egyet, de mivel többszerzős mű (harmincöten írták a harmincöt epizódot), multiplikálva kell érteni az egyet. S persze, az emberben (a recenzensben) óhatatlanul felmerül, vajon nem veszti-e varázsát a Verhovinában csak sejtelmesen szereplő könyvtárgy azzal, ha most konkrét alakot kap. Á, dehogy, sőt. Ilyen könyvből akár több is születhet, a Bodor Ádám-rajongók csak örülhetnek mindegyik változatnak: addig is, amíg új Bodor-mű nem jelenik meg, a Sinistra körzet és a Verhovina rendszeres olvasgatását ezzel a moxos változattal („Megjelent a 2021. év február havának 22. napján”) nyújthatják hosszabbra.

Felütve a sűrűn rajzolt, dekoratív, herbáriumot idéző rajzú (talán a Vincze Judit tervező és tördelő munkái, nincs külön jelölve az illusztrátor) művet, már az első szöveg (André Ferenc verse) az invenciózusságával lep meg, s ez a többi szerzőére is maradéktalanul érvényes. Jönnek is sorra a Bodor-motívumok, helyek és nevek, némelyik a Verhovinából ismert, mások csak rájátszanak a regényre, megint mások bodoros ízű új személy- és helyneveket kreálnak: Jablonska Poljana, pregyinai út, Holencsuk képzelt alezredes, Orbánc-domb, menedékház, Kolinda-erdő, egy újabb ezredes (Andrea Tulea) stb. És itt, az 59. oldalon, tehát amikor már egész otthonosan mozgunk a műben, Kiss Tibor Noé zseniális Bodor-parafrázisa, Musztafa Mukkerman egy eddig ismeretlen epizódja. Telitalálat, stílusbravúr ez a Kiril Doborgan viskója című rövidpróza. Amúgy szerintem a korpulens kamionos mindenki kedvence, először Az Eufrátesz Babilonnál című 1985-ös Bodor-novelláskötetben bukkan fel, a Vissza a fülesbagolyhoz elbeszélésben. S Musztafa Mukkerman a kevés Bodor-alakok egyike, aki túléli a Verhovinát, pedig annak is olyan a szerkezete, mint a Sinistrának: miután szerzőjük benépesíti a világvégi tájegységet, fokozatosan lehív-eltakarít minden élőt a porondról, a tengerimalacokat és a macskát sem kivéve.

Ahány szöveg, annyiféle. Barnás Ferenc például egy szigetre helyezi a környezetet, ott is a hegyekbe, azokon is a fákon élő emberekre. Csavar egyet a Bodor néven (Burubodor), s kreált szavaival egy csaknem korlátozott hozzáférésű világot teremt: „az archipelágóban kizárólag ők tudják elkészíteni a dzsamut. Csakhogy ezúttal togutili arakra van szüksége.” Egressy Zoltán írása, Az anyámféle krumplifőzelék úgy mese (emlékezés), hogy főként egy konkrét, a címben megnevezett étel receptje, utána lehet csinálni. Antal Balázs nem áll meg a telep kifejezésnél, jelenidejűsíti a disztópiát: a vírus és az antitest napjaink alighanem leggyakoribb szavai; abszurd receptje, melyben az egykori főszakácsnőt főzik meg, címében (Pripjátyi Kátya megízlelése) a csernobili tragédia 35. évfordulóját is képbe hozza.

Láng Zsolt mozaikjai (Vizes légyottrecipék) közelítik meg a legjobban Eronim Mox – feltételezett – szakácskönyvét, amennyiben egyszerre receptek és erotikus (a szexuális érintkezés pózait ecsetelő) gondűző történetek. Itt érezni másodszor e kötetben, hogy a nyelv teremtő ereje élvez elsőbbséget a témával szemben. A fülpálcika című epizódban például a vég szóval és variációival hozza képbe a Verhovinát, nagyon finom utalásként annak 5. (Aliwanka) fejezetére; idézet a Bodor-regényből: „Norvégia. Akkor valaminek most kétségtelenül vége.” S persze, Láng Zsolt e mostani könyvünk, a Receptek végnapokra címére is hatással lehetett. Varga László Edgár bravúros szövege több stílusutánzatnál: bepillantást enged a Mox-könyvbe, s bár amennyit láthatóvá tesz belőle, azt sejtettük is, amit hozzátesz, azok príma mondatok: „Én döftem hátba, mert a közelébe akartam férkőzni, és úgy tűnik, csak akkor kerülhetünk igazán közel egy másik emberhez, ha kisebb-nagyobb sérüléseket okozunk neki azzal, amilyenek vagyunk.”

Receptes szöveg természetesen több is szerepel a könyvben, Márton Lászlóé például (Disznófül, ami nincs), mely egy olyan vásárcsarnoki mustra, amilyenre pl. Bächer Iván hasonló szövegeiből emlékezhetünk, szellemes körút és körkép, önironikusan fűszerezve. Ez konkrétan ugyan köszönőviszonyban sincs a Bodor-szövegalkotással és -stílussal, de nem bánjuk, mert élvezetes. Egy ínyenc receptje legyen is élvezetes. Vass Norbert Ikercipókjában is sorjáznak a sajátos hozzávalók, de ennél is sajátosabb a mondatfűzése, és a szórend. Zene ez is, jóféle, muzsikálnak ezek a mondatok, és fülbemászóak. Selyem Zsuzsa prózája is iker: előbb megadja a madártej receptjét, majd áttér Bodor Ádámra, a Verhovinára és Eronim Mox szakácskönyvére. Cserna-Szabó András belehelyezkedik a Verhovina egyik zárófejezetébe, a fiú itt tengerimalac helyett papagájt készít felettesének utolsó vacsoraként, mégpedig Eronim Mox szakácskönyvének papagájreceptje szerint. Murányi Sándor Olivér a fácánkakas receptjét Eronim Mox szakácskönyvéből idézi, két nyelven, románul és magyarul ezzel a kommentárral: „Andrei Bodornak téptük ki Eronim Mox szakácskönyvéből.” Csík Mónika a frizura kapcsán: „bodorítás”.

Ahogy vers nyitja, vers zárja a kötetet, Bajtai Andrásé (Mese a nyál ízéről), Bodor Ádámnak ajánlva. Magam lineárisan olvastam a könyvet, de lehet benne másként is bolyongani. Már a tartalomjegyzékből is kitetszik, hogy az összeállító négy nagyobb fejezetbe osztotta a szövegeket, szakácskönyvszerűen: Fonalasok és fásszárúak, Kondérosok és levesek, Négylábúak és párosok, Tollasok és nyalánkságok. A könyv formája és belső elrendezése, de még a betűtípus is nagyfokú ízlésre vall, ritka szép a tükör.

Most így visszatekintve arra gondolok, egy fokkal lehetett volna jobb is ez a könyv. Némelyik szövege esetleges és ötlettelen, s hiányzik belőle a mozaikok összefüggése által megteremtett atmoszféra. De ne legyünk telhetetlenek, jó ez. S talán majd lesz folytatása is. Meg: kezdettől fogva világos volt, hogy ez nem Bodor Ádám, nem kell becsapva éreznem magam. És: nehéz is az ő írásaihoz hasonlót írni, akár pastiche formában. Krúdyt is csak Márai tudta – hitelesen és mégis autentikusan – utánozni. Jó könyv ez, ott a helye a Bodor Ádám-polcon. Vagy a Legyél helyettem én! című Tsúszó Sándor-könyv mellett, hiszen ez is sokszerzős gyűjteményes munka. Na meg nem kizárt, hogy Eronim Mox és Tsúszó Sándor kollégák lehettek valaha, valahol. De ez már, ahogy mondani szokás, egy másik dolgozat tárgya volna.

Eronim Mox: Receptek végnapokra. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2021