Kertkapcsolat

Napokig be sem akartam tenni a lábam a Tél utcába, mert nem akartam látni, ahogy Éva néni muskátlijai hervadó fejükkel lógnak az ablakpárkányokon. Nem is nagyon tudtam volna mivel kecsegtetni őket. Gyerekek, mentek a kukába, ez van. El mégsem lophatlak titeket – üzentem az árván maradt növényeknek gondolatban. Be kellett azonban mennem, mert Sün Petra szólt, hogy másnap jön a térrendező, legyek a segítségére.

– Iveta Jarábeková – nyújtott kezet a térrendező. Középtermetű, egyenes, sötétbarna hajú molett nő volt, sötétkék ballonkabátban.

– Mezei Aladár – mutatkoztam be én is, majd mutattam a bejáratot, és megállapítottam magamban, hogy ennek a nőnek jól áll a sötétbarna hajához a sötétkék kabát.

– Ez a főbejárat? – kérdezte Iveta Jarábeková.

– Ez.

– Más bejárata is van az épületnek vagy a teleknek?

– Nem tudok róla.

– Mikor épült a ház? Pontos évszámra lenne szükségem.

– Arról sem tudok sajnos. De ahogy megnézi, alighanem a tizennyolcadik század vége.

– Az nekünk most sajnos kevés. Pontos évszám nélkül semmire nem megyünk – nézett végig a kőből faragott kapukereten meg az ívelt kapubelsőn Iveta Jarábeková.

– Nekem azt mondták, térrendező jön, nem helytörténész – mondtam kedvetlenül, és a kijárat felé fordultam.

Iveta Jarábeková kedvesen elmosolyodott, mintha őszintén értékelné, hogy a magam módján szórakoztatni próbálom. Aztán elmondta, hogy a ház építésének, pontosabban a befejezésének, de egész pontosan az igénybevétel kezdetének az évszámára van szüksége, hogy fel tudja állítani a horoszkópját. Igen, nem csak az embereknek, hanem a házaknak is van horoszkópjuk. Ezzel dolgozik a Feng Shui. Megjegyeztem, hogy tudomásom szerint a Feng Shui hatszögre vagy nyolcszögre osztja a lakást és a házat, így jelölve ki az életterületeket a bejáratból kiindulva, minek ide évszám. Iveta Jarábeková viszont hamar felvilágosított, hogy amiről én beszélek, az a nyugaton leginkább ismert, úgynevezett BaGua iskola, pontosabban nem is iskola, csak módszer, amely a legkommerszebb Feng Shui irányzatnak tekinthető. Tulajdonképpen nem is sorolható a tradicionális Feng Shui irányzatok közé, hiszen nem szerves tradíció folytatása, hiszen az 1970-es években megszaporodott lakások gyors, instant elemzésére találták ki. Iveta Jarábeková azt állítja, hogy a tradicionális kínai térrendező szakértők ezt a fajta fengshuizást feleslegesnek, megtévesztőnek és veszélyesnek tartják.

– Semmilyen értelemben nem veszi figyelembe a környezet adottságait. Sem az égtájakat, sem a terepet, semmit. Ezért nem is működik, mert nem működhet. Létezésének egyetlen oka, hogy így el tudnak adni egy rakás keleti szerencsekütyüt világszerte. Delfineket, teknősbékákat, kínai szerencsepénzeket, olyasmit, ami ha a kínai emberek számára jelent is valamit, a nyugati ember számára biztosan nem.

– Hát itt mi borászkodni szeretnénk, szóval nem is igazán számoltunk teknősökkel meg delfinekkel – sóhajtottam tanácstalanul.

Iveta Jarábeková elmondta, hogy nem is kell ilyesmivel foglalkoznunk, sőt, ha valaki ilyet hozna ide, nyugodtan dobjuk ki. Talán elég lesz néhány dolgot áthelyezni, de az is lehet, hogy minden maradhat úgy, ahogy van. De fog kelleni a pontos évszám, ezt még kétszer elismételte. Bejártuk az alsó szinteket, a pincébe nem is akart lejönni. Kérdezte, benézhetünk-e az emeleti helyiségekbe, de elmondtam, hogy éppen a napokban halt meg a lakó, egy idős néni, aki itt élte le az életét.

– Egyedül élt itt?

– Tudtommal igen.

– Akkor ez a ház együtt rezgett vele.

– Meglehet – bólintottam, bár nem értettem, mit jelent együtt rezegni egy házzal. – Aki együtt rezeg egy házzal, az harmóniában van vele?

– Pontosan – húzta össze a szemhéjait Iveta Jarábeková. Hozzátette még, hogy akik nem tudnak együtt rezegni a házzal, amelyben élnek, azok hamarosan elköltöznek, vagy egyéb módon távoznak onnan.

– Hogyan lehet egyéb módon távozni? – kérdeztem egy óvodás hanglejtésével.

– Úgy, hogy az illető meghal. Ki tudunk menni a kertbe?

– Persze, léptem a drapériához, aztán megfordultam hirtelen. – Honnan tudja maga, hogy itt van kert? Hisz először jár itt.

– Ó, hát azt érezni lehet. Ráadásul itt egy nagyon erős kertet érzek, talán ritkaság is a fővárosban, hogy ennyire határozott kisugárzása legyen egy kertnek, legfeljebb csak történelmi, több száz éve folytonosan gondozott kerteket tudnék említeni.

Elhúztam a függönyt, kinyitottam a vasajtót, és ott voltunk a kopott kőpad mellett, Éva néni kertkapcsolatában. A délelőtti napfény a felhők alól erősen, de ősz lévén már ferdén érkezett a tömbök közé, így nem világított meg minden növényt és minden levelet, ugyanakkor kiemelte picit a terep emelkedését. Erre eddig én sem figyeltem fel különösebben, amikor néhány alkalommal bejöttem, szürkület volt, vagy siettünk.

– Mikor alapították ezt a kertet? – kérdezte néhány másodpercnyi csendes nézelődés után Iveta Jarábeková.

– Nehezeket tetszik tőlem kérdezni. De valahogy kiderítjük. Mitől ilyen különleges? Vagy különleges egyáltalán?

– Nagyon különleges. Igaz, hogy kicsit elhanyagolták, de aki tervezte, az tudta, hogy mit csinál, és mivel úgy látom, komolyabb beavatkozások, sem átalakítások nem történtek benne az elmúlt száz évben, mindegyik része szervesen és háborítatlanul tudott fejlődni, mégsem bontotta meg az egész dinamikáját.

– Azt ne mondja, hogy a kerteknek is szokott horoszkópot készíteni – szóltam utána óvatosan.

– Szoktam. Mindennek, ami térben és időben létezik, elkészíthető a horoszkópja.

– Még ha ezt el is hiszem, akkor sem értem, mire megy egy kert a horoszkópjával.

– Arra, hogy tudunk neki segíteni, és főleg magunknak, ha szeretnénk valamit kezdeni a kerttel, meg a házzal. A térrendezési irányzat, amelyikkel foglalkozom, meghatározza a helyek tulajdonságait, és összeveti a bennük élő emberek tulajdonságaival. Mindennek és mindenkinek megvannak a kedvező és kedvezőtlen irányai. Ezeknek a harmonizálásáról szól az én munkám, meg az egész Repülő Csillag iskola.

– Akkor azt is meg tudja mondani, érdemes-e itt kínlódnom?

– Hogy érdemes-e, azt maga dönti el. De ha úgy érzi, kínlódik, akkor nyilván lenne min javítani, változtatni. Ebben talán tudunk segíteni. De fog kelleni az évszám – ismételte meg Iveta Jarábeková, és mivel harmadszorra sem tudtam megmondani, kedvesen elköszönt.

A szerző a mű megírásának idején a SZK Kisebbségi kulturális alapjának ösztöndíjában részesült

Fotó: Juhász László