Kétszáz éves vallomás festi le John Locke jellemét

John Locke, akit a „liberalizmus atyjának” is szoktak nevezni, a felvilágosodás korának egyik legnagyobb jelentőségű angol filozófusa. Egy véletlen felfedezés azonban merőben más képet fest a nagy gondolkodóról – írja a The Guardian. Dr. Felix Waldmann, a Cambridge-i Egyetem történésze a British Library-ben kutatott, amikor megtalálta Pierre des Maizeaux újságíró jegyzeteit, melyeket a Locke-életműhöz készülő előszóhoz gyűjtött. Ezek között a papírok között Waldmann rábukkant egy öt oldalas interjúra, amelyet Des Maizeaux készített John Locke egyik közeli barátjával.

A kutatóknak sikerült a névtelen barátot azonosítani: James Tyrrell volt az, aki évtizedeken át levelezett Locke-kal, és eközben szoros barátság alakult ki köztük. Tyrrell az interjúban úgy festi le a filozófust, mint lusta és haszonleső embert, aki ráadásul még gőgös is volt, ezért csak olyanokkal vette körbe magát, akik dicsérték őt. Ami azonban sokak szerint az évezred felfedezése, az a Locke-nak Thomas Hobbes Leviatán című művéhez fűződő kapcsolatáról szóló rész. Tyrrell szerint Locke nemcsak hogy olvasta a művet, amelyről élete végéig azt állította, hogy nem ismeri és soha egyetlen sorát sem olvasta, hanem egyenesen ajánlotta azt minden közeli barátjának, és maga is állandóan az asztalán tartotta.

Waldmann szerint Tyrrell vallomását – bár barátja igencsak durván bánt vele, és mások előtt is sokszor megalázta – nem pusztán a bosszú vezérelte, sokkal inkább arról volt szó, hogy Locke halála után Tyrrell úgy érezte, meg kell ragadnia az alkalmat. „A 18. század vége felé Tyrrell, aki túlélte barátját, szemtanúja annak, ahogy Locke – aki sosem bánt vele túl jól – ünnepelt figurává válik. Talán ekkor érezte úgy, hogy itt a lehetőség” – mondja Waldmann.