„Mi más vagyok, ha nem művész?”
Leonardo da Vinci, aki korának egyik legnagyobb művésze, feltalálója, hadmérnöke, matematikusa, építésze, szobrásza és anatómusa volt, számtalanszor megihlette már a filmes alkotókat, akik az elmúlt évtizedben főként fiatal férfiként ábrázolták őt alkotásaikban. A 2011-ben debütált, két évadot megélt és számos elemében anakronisztikus Leonardo című sorozat például a tinédzser korosztályhoz kívánta közelebb hozni Leonardo személyét, aki ennek megfelelően e változatban egy olyan különc és zseniális elmével megáldott kamaszfiú, aki barátaival folyton kalandokba keveredik, s számos izgalmas találmányt álmodik meg. De megemlíthető még az előbbinél jóval komorabb hangvételű Da Vinci démonai (2013–2015) is, melyben már a politikai intrikák, a gyilkosság és a misztikum is helyet kaptak, s mely egy sokoldalú és gyakran ópiummal élő hősként ábrázolta Leonardo da Vincit.
A Frank Spotnitz és Steve Thompson által megálmodott brit-amerikai-olasz-francia-spanyol koprodukcióban készült sorozat – melynek folytatását már be is jelentették az alkotók – részben az elődei nyomdokain halad, hiszen a történet kidolgozása során az írók szintén számos fiktív történést, személyt emeltek a cselekménybe, illetve szabadabban kezelték a történelmi tényeket annak érdekében, hogy da Vinci személyiségét és művészi-morális küzdelmeit kidomborítsák. Azonban az említett sorozatokkal ellentétben nem kívánták mai értelemben vett hőssé formálni Leonardo da Vincit – akit ebben a változatban elsősorban művészként jelenítenek meg –, hanem inkább esendőségére és érzékenységére helyezték a hangsúlyt. A sorozatban megjelenített politikai-történelmi háttér így nem annyira a kalandos történések, hanem inkább a művész jellemére és döntéseire gyakorolt hatása végett kapott helyet a cselekményben. Ezen alkotói megfontolásoknak köszönhetően a Leonardo azon filmek közé sorolható, melyek az életrajzi eseményeket kiindulási pontként használják, s melyek az ábrázolni kívánt művész személyiségének alakulására, illetve művészi alkotásainak – jórészt fiktív elemekkel feldúsított – létrejöttére fókuszálnak.
A sorozat cselekményét egy fiktív gyilkossági nyomozás keretezi. Leonardót azzal vádolják, hogy megmérgezte múzsáját, Caterina da Cremónát, s da Vinci élete az őt kihallgató Stefano Giraldival – akinek előléptetését felettesei a gyanúsított beismerő vallomásának megszerzéséhez kötik – folytatott beszélgetéseinek során tárul fel a néző számára. A kosztümös filmek többségétől eltérően azonban a két szereplő között – a nő kezdeti egyoldalú vonzódása ellenére – nem szerelem, hanem baráti kötelék alakul ki, s kapcsolatuk részről részre való elmélyülésével párhuzamosan a néző egyre kíváncsibbá válik a gyilkossági kísérlet indítékára.
A sorozat történetének azonban csak egy-egy rétegét képezi a krimi-szál, illetve a két fiatal közötti kapcsolat alakulásának bemutatása. Minden egyes epizód más-más da Vinci-alkotás (mint például A háromkirályok imádása, Az utolsó vacsora, Az Anghiari csata vagy a Mona Lisa) keletkezéstörténetére fókuszál, s a sorozat nemcsak a munkát hátráltató nehézségeket mutatja be, hanem magát az alkotási folyamatot, illetve Leonardo sajátos művészi látásmódját is vizualizálja. Bár da Vinci több rajzot és festményét is készít Caterináról – akinek létezésével kapcsolatban nagyon kevés bizonyíték áll rendelkezésre –, azonban a sorozat egy fiktív történéseken alapuló magyarázatot ad arra, hogy a valóságban miért csak egyetlen rajz maradt fenn a nőről, s ugyanígy eredettörténettel látja el Leonardo további alkotásait is.
A sorozat készítői – az elmúlt évek filmes trendjéhez csatlakozva – lazábban kezelték a történelmi hűség, valamint az életrajzi kronológia kérdését, minthogy Leonardóról mint magánemberről meglehetősen kevés információ áll rendelkezésre, ezért a művész személyiségének kidolgozása során, s az alkotói célok megvalósítása érdekében, bizonyos személyek életkorát megváltoztatták, illetve da Vinci emberi kapcsolatait is dramatizálták. Emellett bizonyos életrajzi történéseket kiindulópontul használva építettek fel különböző drámai vonalakat; a cselekménybe szőtték például Leonardo szodómiával való megvádolásának történetét, azonban a háttértörténetet már ők alkották meg, így a filmben valóban szexuális aktust folytatott egy férfival, amiről a szintén Andrea del Verrocchio műhelyében tanuló, Leonardóra féltékeny Tommaso Massini értesítette a hatóságot. De megemlíthető például a valóságban 25 éves korában megmérgezett Gian Galeazzo Sforza esete is, akit a sorozat egy olyan magányos és elszigetelt tinédzserként mutat be, aki kamaszkori önmagára emlékezteti Leonardót.
A sorozat egy fejlődéstörténeti ívet épít fel mind da Vinci személyiségének, mind pedig művészi stílusa alakulásának vonatkozásában. Leonardo életének egyik legfőbb tapasztalata az árulás, s a sorozat ennek vonatkozásában von párhuzamot közte és Jézus Krisztus alakja között – noha az őt korábban eláruló tanítványa, Tommaso Massini egy alkalommal Júdásnak titulálja őt –, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy Luca Pacioli atya kettejük közötti hasonlóságra vonatkozó észrevétele nyomán vállalja el végül Az utolsó vacsora megfestését, megbocsát az őt eláruló későbbi tanítványának, később pedig maga is áldozatot hoz a szeretteiért.
Da Vinci szinte minden részben más helyen és más pártfogónak dolgozik, s munkája során olyan kudarcok érik, melyek magyarázatul szolgálnak egyes alkotásainak befejezetlenségére. Leonardo képességeinek felhasználását, illetve művészi hitvallását is számtalanszor problematizálja a sorozat, hiszen többször szenved attól, hogy pártfogói az ő alkotói módszereitől eltérő művészi megvalósításokat várnak el tőle (az egyik részben ez például a Michelangelo és da Vinci közötti rivalizálás ábrázolásában játszik szerepet), egy másik epizódban pedig amiatt őrlődik, hogy egy emberi életek kioltására alkalmas hadi szerkezet megtervezésével bízzák meg. Az apja által csekély mértékben támogatott művész mégis kénytelen időről időre elfogadni a számára nem szimpatikus megbízásokat is, azonban a történet legnagyobb konfliktusforrását mégis a művészi alkotómunka más szereplők élete elé helyezése jelenti. Leonardo olyan áldozatokat és döntéseket hoz – például a „senkivé válástól” való félelmében továbbra is a több embert meggyilkoltató Ludovico Sforza udvarában kíván maradni, vagy annak ellenére is folytatni akarja Az utolsó vacsora munkálatait, hogy egy Milánóba betörő francia katona meggyilkolja az egyik tanítványát –, melyek miatt több barátja és munkatársa is elfordul tőle. Da Vinci jellemfejlődése végül egy olyan tettben manifesztálódik, mely a gyilkossági ügybe való keveredéséhez vezet.
A sorozat színészi alakítások tekintetében magas színvonalat képvisel, de még közülük is kiemelkednek a főszereplőpárost alakító színészek. Aidan Turner egy nagytudású és gazdag képzelőerővel megáldott, mégis gyakran tépelődő, érzékeny Leonardót formál meg, aki a bizonytalan jövőtől való félelmében több alkalommal is rossz döntéseket hoz. Matilda De Angelis hitelesen és nagy átéléssel alakítja a Leonardót örökké segítő, jószívű és nehéz sorsú Caterinát, aki kíméletlen őszinteséggel mondja mások szemébe a véleményét, és mindig elveinek megfelelően cselekszik. Freddie Highmore játéka jól érzékelteti azt a folyamatot, ahogy az ambiciózus Giraldi nyomozótisztnek idővel kétségei támadnak Leonardo bűnösségét illetően, és végül képessé válik a férfi tehetségének és személyének tiszteletére. Carlos Cuevas Salaì szerepében ügyesen egyensúlyozik a mának élő, gyakran lopáshoz folyamodó szélhálmos álarca, valamint a Leonardóhoz mindvégig hűséges, s érte áldozatot is vállalni hajlandó társ és tanítvány arca között. James D’Arcy remekül ragadja meg a művészetpártoló, felesége halála miatt összetörő, ám gyakran manipulációhoz és megfélemlítéshez folyamodó, kiszámíthatatlan Ludovico Sforza figurájának kettősséget. Alessandro Sperduti Tommaso Massini szerepében egy olyan becsvágyó férfit formál meg, aki féltékenységében nemcsak Leonardo elbizonytalanítására, hanem elárulására is képes, ám végül mégis a tanítványává szegődik a híres művésszé válás reményében.
A Leonardo egy olyan, életrajzi és fikciós elemekből egyaránt építkező sorozat, mely egy fiktív nyomozás nyújtotta keretek között mutatja be egy zseniális művész küszködéseit, kudarcait és jellemfejlődését, s mely az életrajzi adatokat kiindulópontul használva rajzolja meg da Vinci egyes remekműveinek fiktív keletkezéstörténetét.
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!