Regények felhasználásával jelezhető előre a legújabb világkrízis

A dél-németországi város, Tübingen leginkább 1477-ben alapított egyeteméről híres, amely az ország egyik legkiválóbb felsőoktatási intézményének számít. 2018-ban az egyetem azonban másfajta szenzációval hívta fel magára a figyelmet: a német katonasággal megegyezve az akadémia tudósai részt vettek a Project Cassandra elnevezésű tervezetben, amely során irodalmi művek elemzésével igyekeztek megjósolni a jövőben fellépő lehetséges politikai konfliktusokat.

A projekt a görög mitológiából ismert Kasszandráról, a trójai király, Priamos lányáról lett elnevezve, aki – hasonlóan a tervezet alapgondolatához ‒ jóstehetségének köszönhetően előre látta Trója bukását, Agamemnón meggyilkolását. Jövendöléseit azonban senki nem hitte el.

A kutatást egy kisebb, irodalmárokból álló csoport végezte, melynek vezetője az irodalmi komparatisztika professzor, Jürgen Wertheimer, aki már 2014-ben felvetette annak ötletét, hogy bizonyos könyvek előjelezhetik a világban bekövetkező konfliktushelyzeteket. Tervét elsőként 2017-ben demonstrálta a német védelmi erőknek, bemutatva, hogy a koszovói háború és a Boko Haram észak-nigériai terrorszervezet tevékenysége megelőzhető lett volna irodalmi szövegek tanulmányozásával.

Wertheimer szerint a szerzők és műveik képesek arra, hogy felmérjék a társadalmi közhangulatot, az uralkodó irányvonalakat és mindazokat a készülő politika kríziseket, amelyek még rejtve vannak. Úgy folytatja, hogy a kormányoknak ezáltal lehetőségük lenne ahhoz, hogy az irodalom által előre megjósolt válságokat közbeavatkozással megelőzzék.

Mindezek fényében a projekt kétévnyi pénzügyi támogatást kapott arra, hogy olyan metódust hozzanak létre, amelynek segítségével az irodalmi elemzések során kapott információkat a technológia által felhasználható tényekké, adatpontokká változtassák, amelyek katonailag is alkalmazhatóak az olyan krízisövezetekben, mint Afrika vagy a Közel-Kelet.

A kutatócsoport az úgynevezett „irodalmi infrastruktúra” elvét alkalmazta, melynek lényege, hogy az adott mű kiadása utáni helyzetét, megítélését vizsgálja. „Az kezdett érdekelni minket, hogy mi korbácsolja fel az idegeket.” – nyilatkozta a projekt kutatóasszisztense, Florian Rogge – „A könyv vajon halmozta az elismeréseket és az állami díjakat? Vagy be lett tiltva és az írónak el kellett hagynia az országot?” Mindezek fényében kifejlesztettek egy nyolc kategóriából álló pontozási rendszert: tematikus hatáskör, a szöveg cenzúrája, a szerző cenzúrája, médiavisszhang, a szöveg körüli botrányok, a szerző körüli botrányok, irodalmi díjak a szerzőnek, irodalmi díjak a szövegnek és narratív stratégia. Minden egyes vizsgált tárgyban a könyv ­1 és +3 közötti értékelést kap, az összesített pontszámok nagysága pedig a mű veszélyfaktorának erősségét jelzik.

Wertheimer Algéria irodalmát vizsgálva alkalmazta a pontozási rendszert. Az ország annak ellenére, hogy az arab tavasz és a 2014-es elnökválasztás során is többnyire passzivitást mutatott, a megjelent művekből azonban mégis visszatérő témaként jelent meg a lázadás, demonstráció, erőszak és vallási elnyomás. A projekt csapata arra a következtetésre jutott, hogy a regényekből kiolvasható magatartás közelgő konfliktushelyzetet jelez.  A feltevés pár évvel később beigazolódni látszott az Algériában és a környező országokban kirobbanó tüntetésekkel.

2020-ra úgy tűnt, hogy Wertheimer csapata valóban tényszerű adatokat tud felmutatni, a Project Cassandra az év végére mégis felfüggesztésre került, amelynek egyik oka a The Guardian szerint azokban a pénzügyi problémákban keresendő, amelyekbe a kormány került a koronavírus-válság következtében. A kutatás eredményi talán mégsem mennek kárba: az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell említést tett a Project Cassandra Brüsszelben való hasznosításáról.

Az eredeti cikk és a projektről szóló bővebb információ itt olvasható.