Űrzék

Először is gyorsan magyaráznám az Űrpiknik címe és a generációs jelzés összeházasításának okát. Az Űrpikniket többek között nemzedéki közérzetfilmként néztem, így is nagyon érdekes. Kezdjük azzal, hogy az alkotók közül többen idősebbek a saját hőseiknél – Badits Ákos rendezőről, Benedek Ágota társ-forgatókönyvíróról és Walters Liliről van szó, aki a főszerepet játssza. A mai egyetemisták történetét mondják el néhány év távlatából, van ilyen, az Így jöttem, az Álmodozások kora, a Moszkva tér, a VAN vagy a Rossz versek is tulajdonképpen visszatekintés. Ebben az értelemben az idő megállításával kell számolnunk, az adódik tehát, hogy minden, ami a filmben látható, egyszerre lesz érvényes az alkotók valahai énjére és a szereplők jelenkorára.

A Z generáció mai dolgai ezek szerint kiterjeszthetők az időfolyamban visszafelé: az Űrpiknik hősei nehezen szabadulnak ki a szülői gyámkodás alól, gondot okoz nekik a pályakezdés és mindenféle dolog kiválasztása (pár, munkahely, lakóhely és társai), világértelmezéseikben alig támaszkodnak az iskola és a többi szocializációs intézmény fogalomkészletére, egyáltalán, marslakóként viselkednek, legalább ebben egybeesik a szüleik róluk szóló jellemzése és az önképük. Mindez szépen leírható a társadalomismeret szókincsével: a pályakezdés és a gyerekvállalás kitolódik, az egyetemen szerzett tudás megkérdőjelezhető, mert a szerkezete elavult, és a diplomaszerzés utáni azonnali pályamódosítással jár, a legerősebb elhatározás az ország elhagyása.

Emellett a magyar nemzedéki filmek egyik visszatérő motívumára is utalnunk kell, mert összefüggésben lehet minden mással: a Gothár Péter által oly megrendítően bemutatott apahiány itt is megjelenik – a film közegében finoman bújik meg, ahogy a főszereplő alkalmi űrlény-barátját Péternek nevezi régen jelen nem levő apja után. Van a fentieknek úgy egészben lélektani vonatkozása is, ám ez nem látszik korszakhoz kötöttnek, mert évszázadok óta, de legalábbis Gothár filmjeiben jól dokumentált módon rásütik a fiatalokra: a vállonveregetés és a meg nem értés szavát szokás használni, általános infantilizálódás. Idézzük csak fel a Melodrámát: a fiú soha nem látott, húsz év után előkerült apját arra akarja rábírni, hogy a születése előtti jeleneteket szó szerint idézze vissza.

Egy szatirikus-parodisztikus filmben mindez elrajzolva és felfokozott formában jelenik meg, az Űrpikniknek éppen ez a hétköznapi őrület az egyik erőssége. Panni, a főszereplő „dühöngő anyaszomorítónak” mondja magát, az „úgyis elhúzok innen” szinte szokásos mondatát arra érti, hogy a bolygóról tűnik el, az első valamirevaló randiját az északi vasúti híd semmibe nyúló vasgerendáján lógva beszéli meg. Mindez meg van fejelve a fekete komédia szerkesztési szokásaival: a vicces és a tragikus, a szigorúan egyszemélyes és a korosztályos egymás mellett jelenik meg. A műfaj szép eredményeket hozott az elmúlt néhány évben, gondoljunk az Isteni műszakra, a Liza a rókatündérre, vagy a kicsit kevésbé ügyes Drakulics elvtársra és a Lajkó – cigány az űrben című filmre.

Vannak filmek, amelyek a sufnituningot, a garázsbuherát a maguk javára tudják fordítani. Az Űrpiknikben ez a hangsúlyozott esetlenség a stílus része, és nagyon jól áll a filmnek. Talán itt érdemes beszúrni azt a galaktikus méretű tapasztalatot, hogy a miénkhez hasonló közepes filmgyártásoknak nem szabad igazi, költséges, másutt régen begyakorolt műfajjal kísérletezni. Úgy értem, komolyan, mert az átértelmezések és paródiák nagyon jól mennek annak, aki mögött a könnyed világértelmezés szándéka áll, emögött pedig szinte észrevehetetlenül mozgósítható tehetség. Emlékezhetünk a régi kelet-európai sci-fikre, amelyekben jól azonosíthatóan öblítősflakon játszotta az űrhajót, a jelmezeket pedig a hétköznapokból is ismerős nylonanyagokból varrták. Nos, az Űrpiknikben az űrhajó újrahasznosított fémlemezekből áll, a bolygóközi utazást a rendező maga effektelte. De ez egy paródia, amelynek megoldásai összeépülnek a film cselekménymondásának stílusával, a szereplőket ugyanebben a szellemben válogatták és mozgatják. Ez utóbbihoz néhány példa: Walters Lilin kívül igazán meggyőző Takács Zalán mint Fiú vagy Péter, Árpa Attila pedig valódi jutalomjátékot játszik Ervin szerepében (bonyolult űrlénynevét nem tudtam megjegyezni).

A film ugyanakkor nagyon érdekes popkulturális körkép is, mert gomolyognak benne az idézetek és utalások, mindez ugyancsak alá van rendelve a könnyedén előadott, de szigorúan átgondolt alkotó akaratnak. A sci-fi-paródia nem lehet meg anélkül, hogy ne támaszkodna olyan nagy elődökre, amelyek felidézése ugyanakkor a szereplők elhelyezését is segíti. Ma már hülyegyerek-frizurának hívják, de azért jó látni a Star Trek hajkölteményeit és jelmezeit (ruhatervező Sinkovits Judit). Csak egy apróság annak bizonyítására, hogy a film alkotói a stílusjátékon kívül életes megoldásokat alkalmaznak: a többiekhez hasonlóan útkereső Timi (a nagyszerű Rainer-Micsinyei Nóra játssza) elkéri a sci-fi-ruhát a földönkívülitől, innentől kezdve nem közülünk-közénk való ő sem. Az összekacsintásokat szépen sorolhatnánk tovább, csupa telitalálat a filmben: Támad a Mars!, E. T., Terminátor. Az egész film Zalatnay Sarolta megidézésére épül, részleteket nem szabad elárulnom annak, aki a filmet most azonnal szalad megnézni. A lényeg az, hogy világosan kiderül, Zalatnay Sarolta valahai dalai nagyszerűek a mai fülnek, mégiscsak a magyar popzene nagyasszonyáról van szó. Az alkotók talán nem tudták rendesen elmagyarázni az énekesnőnek a szerepe lényegét, mert a kámeo kicsit sutára sikerült, de fiktív lakásának berendezése, a melegbárban való fellépése és egyáltalán az alakja, az a kulturális csóva, amit maga után húz, igazán nagyszerű.

A Sípoló macskakő című régi nemzedéki közérzetfilmben van egy elképesztő jelenet, szinte kilóg a közvetlen, dokumentarista eszközökkel megvalósított történetből: a vonaton, amelyen a szereplők utaznak, a fülkeajtót nem lehet rendesen bezárni, idegesítően oda-vissza szánkázik. A dolgok rossz működésének, a megoldhatatlan, egyszerre szorongató és vicces csapdahelyzetnek a kifejeződésé válik ez az apróság. Az Űrpiknik ugye a digitális korszakban játszódik, ennek megfelelően a se ki, se be állapot így jelenik meg: „az ajtó nem működik, de kártya kell hozzá”.

A film adatlapja.