90. születésnapját ünnepli Mészáros Márta filmrendező

Mészáros Márta kétség kívül Magyarország egyik legsokoldalúbb, legünnepeltebb női rendezője és forgatókönyvírója. Munkássága nemcsak a hazai, de a külföldi nézők és kritikusok körében is elismerésnek örvend, ugyanakkor ő az első női rendező, aki elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díját. Mészáros szeptemberben ünnepli 90. születésnapját, melynek fényében művei idén nyáron újra bemutatásra kerültek Londonban és a Cannes-ban is.

Az 1950-es években sikerült betörnie a filmiparba. „Nem volt sok női filmkészítő abban az időben – emlékezett vissza Mészáros. – Egy nő, aki ezt a fajta karriert akarta magának, viccnek számított. A férfiak mind rajtam nevettek.”

Elsőként rövid- és dokumentumfilmjeivel hívta fel magára a figyelmet, majd 1968-ban az Eltávozott nap című alkotásával ő lett az első női rendező, aki nagyjátékfilmet mutatott be Magyarországon. Munkáiban leginkább a női sors és megpróbáltatás került előtérbe, mindezt a sztálinista rendszer utáni Magyarország környezetébe helyezve. A Kelet-Európában tabunak számító feminista témaválasztásait nyugaton nagy siker követte.

Első színes filmjében, a Kilenc hónapban a főhősnőt addig zaklatja főnöke, amíg szerelmi viszonyba nem bonyolódik vele, végül a lány teherbe esik. Az alkotásban az anyaság és a terhesség kérdéseit boncolgatták. Az 1975-ben bemutatott, Arany Medvét nyert produkciója, az Örökbefogadás cselekménye is megosztó: egy negyvenes évei elején járó nő gyermeket szeretne nős szeretőjétől, mégsem akarja, hogy a férfi elváljon ezért feleségétől. Mindeközben barátságot köt egy tinédzserlánnyal, akinek alkalmi légyottokra adja kölcsön lakását. „Annak a folyamatnak a végét jelölte – mondta Mészáros az Arany Medve átvételéről ‒, amelynek során elismertté váltam a férfi rendezők szemében.”

Arra a kérdésre, hogy vajon egyedül érezte-e magát az iparban, a következő választ adta: „Úgy tűnt, hogy csak én és Agnés Varda vagyunk. Együtt szoktunk nevetni a dolgon, akárhová mentünk, az emberek megkérdezték: »Hogyan csinálnak a nők filmeket?«”

Feminista munkái mellett személyesebb hangvételű, önéletrajzi ihletésű filmjeiben, a Napló-trilógiában az elnyomó rendszert és szülei tragikus sorsát igyekezett bemutatni. Az erős cenzúra miatt azonban nem volt lehetősége a nyílt bíráskodásra. „Politikai drámában akartam bemutatni, mi történt a szüleimmel a Szovjetunió miatt: az apámat kivégezték, édesanyám pedig összetört szívvel halt meg. Nem így kellett volna elhunyniuk. A cenzúra volt az, amely megakadályozott abban, hogy ezt közvetlenül kifejezzem.”

Születésnapja alkalmából idén nyáron külföldön is megemlékeznek Mészáros Márta munkásságáról, így nemrégiben a Napló gyermekeimnek című filmjének felújított változatát Cannes-ban is bemutatták.

Az eredeti cikk itt olvasható.