Boldogság-receptek

Ugorj százat, csak azután döntsd el, hogy akarsz-e táncolni.
Próbálkozz száz lánnyal, egyszer csak bejön ez a duma.
Élj túl egy háborút, majd aztán rinyálhatsz, hogy nem akarsz élni.
A náci fogorvos kifeszíti a szád,
és az arcodba lehel: az ön fogai tökéletesen épek.

De te összeszorítod a szemed a planetáriumban,
hazacsempészed a lopott gyümölcsöt, hogy meg lehessen mosni,
csak piszkálod a tüzet, egy másikon merengsz,
és még sosem számoltál el semmi előtt tízig.

egy, kettő –
muszáj a hangoddal jelezned, hogy szerinted hol bicsaklik a dal.
Kilencvenkilenc, száz.
Már egy töredék-másodpercnyi nyugalom is untat,
tanulság fenyeget, futsz a feladat elől,
az utolsó csepp a mézallergiád.
Válogatós gravitáció, vaktában kielégített szükséglet:
a pillanat, mikor rájössz, hogy miről szól, amit írsz.
És a mondatoknak, ha eddig megúszták, nincs már több szükségük rád.

Csakhogy kész öngyilkosság lenne
írásra biztatni az olvasót.

Legjobb szomszéd az erdő,
de a boldogság viszonyfogalom.
Csak nehogy megtaláld, mert akkor hirdetni kezded,
és ideköltözik az összes boldogtalan.

Fotó: Kaszics Bálint