dunszt.sk

kultmag

Virág elvtárs a gimnáziumban

konfliktushelyzetek, kitörési pontok a Friss Hús idei programjában

Több szempontból is érdemes figyelemmel kísérni a rövidfilm-felhozatalt. Egyrészt rengeteg rendező kezdi ilyen alkotásokkal a pályáját, a bizonyítási vágy épp ezért érezhető, igen gyakoriak a formai kísérletek, az izgalmas témaválasztások. Másrészről pedig a kisjátékfilmek szerkezete sok esetben izgalmas, hiszen ez a forma szinte kívánja az egyszerű, ám annál többet mondó történeteket. Az idő szűkössége miatt olyan helyzetek bemutatására van szükség, amelyek a konkrétumok mellett valamilyen általános érvényű jelentéssel is bírnak. Az idei Friss Hús programjában számtalan ilyen alkotást találtunk, ezek közül választottunk ki néhányat.

Schwecthje Mihály Ballagási cipő című filmjében nagyon szépen, percről percre tágul ki a fókusz. Egy fiatal lány pénzt kér édesapjától, hiszen a közelgő ballagásra új cipőre van szüksége, az édesapa bár kezdetben nem örül a hírnek, a lánya rendelkezésére bocsájtja az összeget. A Ballagási cipő kínzó látlelet a mai Magyarországról, hiszen ez olyan ország, ahol egy tisztességesen, rendes munkahelyen dolgozó embernek nagy esemény kiadni néhány tízezer forintot. Másrészt pedig a film két nézőpont erőteljes ütközése. A kislány és az apuka mintha csak egymás mellett élne, valódi kapcsolat nincsen közöttük, ez akkor változik meg, mikor a lány látja, apjának milyen körülmények között kell dolgoznia. Ez elindít benne egyfajta nyitást, a kamaszos gőgöt felváltja a megértés igénye. A film formailag is remekül érzékelteti ezeket a hiányos nézőpontokat, hiszen a képkivágások sokszor disszonánsan hiányosak, az apa munkahelyén látszódó kulcsjelenetben például őt egy pillanatra sem látjuk, csak a hangokból, illetve a kislány sziluettjéből következtethetünk az eseményekre.

Ballagási cipő - Friss Hús

Ugyancsak párhuzamos történetek, életutak jelennek meg az Ezt már megbeszéltük című filmben. A két alkotást a szétesett családok is összekötik, igaz, Schwechtje filmjében nincs kimondva a válás / az anyuka elvesztése, de a másik szülőt egy pillanatra sem látjuk. Honti Arián rendezésében Pindroch Csaba és Kovács Patrícia egy elvált párt formál meg, előbbi új kapcsolatából is érkezik azonban egy gyerek, aki nem jön ki jól féltestvérével. Honti filmjében egy pillanat alatt pattan el a húr, s a folyamatot apró jelenetekkel sikerült jól ábrázolni. Azonban csak bizonyos fokig, mert a film nem tudja elkerülni a didakszist, sőt, a zene, a képi világ túlontúl erőteljesen sugall. A konfliktus kezelése is más ennél a filmnél, hiszen míg Schwechtje a megértéssel kínál valamiféle előremozdulást, Honti valódi megoldással nem szolgál a problémára, a film nem tud túllépni a valóban sokkoló szituáció bemutatásán.

Formailag kifejezetten kreatív Botos Dániel Valami történjen című alkotása. A filmben fiatalok gyászolják elhunyt barátukat, miközben lassan bomlik ki, mi is vezethetett a tragédiához. Az említett kreativitás a VHS-felvételek és a plánok kifejezetten ötletes használatában rejlik, ráadásul Botost a színészei sem hagyják cserben. A fiatal rendező munkája mind formailag, mind tartalmilag az egyik leginkább átgondolt kisjátékfilm az elmúlt évekből. Amiben Botos rendezése kicsit eltér az eddig és a továbbiakban ismertetett filmektől, az leginkább a dramaturgia, hiszen itt a cselekmény nem igyekszik minden áron egy végpontba megérkezni, hanem több szálon fut, felbontva az elbeszélés időrendjét is; szinte mintha egy nagyon okosan sűrített nagyjátékfilmet látnánk.

Budapest, zárt város - Friss Hús

Fiatalok törnek ki a hermetikusan elzárt rendszerükből az utolsó három ismertetett filmben. Konkol Máté rendezése, a Budapest, zárt város című alkotásban a coming-of-age darabok klasszikus szituációját látjuk, a főhős számára az identitásának felvállalása okoz nehézséget. Formailag ismét csak egy izgalmas koncepcióval találkozunk: kezdetben fényképperspektívából ismerjük meg a környezetet és a szereplőket is. Ez egyrészt remekül helyezi képbe a nézőt, megalapozza a hangulatot, másrészt pedig azt is jól szimbolizálja, hogy a főhős miképp reked kívül saját életén, hogy válik idegenné maga számára is. A cím is több értelmezési lehetőséget kínál. A zártság egyszerre utal arra a buborékra, melyet a főhős maga köré von, másrészt pedig magára a városra, annak helyszíneire. Ennek következménye ugyanis az is, hogy egy idő után nincs hova futni a szembesülés elől. A főhős talán ebben az esetben a legpasszívabb, az események itt szó szerint megtörténnek, a fiút a környezete dobálja ide-oda. Klasszikus ütközési pont nincs is tehát ebben a filmben, hiszen az egyik oldalról nem fogalmazódik meg egyértelmű álláspont. A konfliktus sokkal inkább a szereplőn belül zajlik, hogy ismét a zártság kerüljön előtérbe.

Ennek a filmnek gyakorlatilag inverze a Koller Éva bátorsága, Szentgyörgyi Bálint alkotása. Itt ugyanis a címszereplő szilárd elvekkel rendelkezik, a kommunista rezsim idején akarja feljelenteni a vele és vőlegényével szemben jogtalanul eljáró katonát, aki azonban a rendszer kegyeltje. A magyar filmben az utóbbi években egyébként is erőteljes tendencia az ötvenes évekkel való szembenézés. Nem nagyívű kurzusfilmekről, történelmi tablókról van szó, hanem olyan alkotásokról, melyek az apró emberi történeteken keresztül igyekeznek bemutatni a rendszer működését. Említhetjük a Szász Attila – Köbli Norbert szerzőpáros munkáit, Deák Kristóf Foglyok című filmjeit, Bergendy Péter alkotásait, vagy akár bizonyos szempontból az Akik maradtakot is. A Koller Éva bátorsága is ebbe a sorba illeszthető bele, Törőcsik Franciska és Gáspár Tibor magabiztos játéka ágyaz meg a filmnek, mely jól mutatja be, a különböző ideológiájú, de hasonlóan elnyomó rendszerek hogy épülhetnek fel egymás romjain, és hogy ebben a szituációban milyen kitörési lehetőségei vannak az egyénnek. Hibáztatható-e Éva a döntéséért? Lehet-e a rendszeren belül lázadni? Idézőjelbe kerül-e a döntéssel a címben emlegetett bátorság? A film a saját keretei között képes érvényesen vizsgálni ezeket a kérdéseket, még ha kétségtelen is, hogy valódi új nézőponttal nem tudtak szolgálni az alkotók.

Hasonló témát dolgoz fel, és megérdemelten jutott komoly sajtóvisszhanghoz a Pannónia dicsérete. Nagy Borbála rendezése szintén hétköznapi szituációból indul ki, a miniszterelnök ünnepségre érkezik egy gimnáziumba, lázas a készülődés, a kormányfőt köszöntő diák azonban egyre kellemetlenebbül érzi magát a kialakult szituációtól. Nagy filmje remekül mutatja be, hogy ma Magyarországon mennyire mindent a politika befolyásol, hogy bármennyire is szeretné valaki, nem tudja magát függetleníteni az aktuális politikai helyzettől. Igen, egy tini sem, mert hall sokfélét, a szüleitől, a tanáraitól, az igazgatótól, és őrlődik ezek között az álláspontok között, miközben úgy érzi, neki még nem kellene ezzel foglalkoznia. Nagy rendezése tökéletesen kerüli el a legnagyobb csapdát, nem utalgat túlságosan direkten, a „jelenlegi határokat berajzoljuk?”, vagy a „csak vizes ne legyen a miniszterelnök úr” még kellően ízléses, és nem erőltetetten aktualizáló kiszólások. Bár a rövidfilm kitűnő terep a formai kísérletezéshez, a magyar versenyprogram idei győztese sokkal inkább témájával, alakításaival (Rainer-Micsinyei Nóra és Janklovics Péter rég voltak ennyire jól castingolva) és remek megközelítésével tűnt ki.

Visszatérő tematikák határozták meg tehát sok fiatal filmes munkáját, a főhősök hol magukkal, hol környezetükkel, egy elnyomó rendszerrel küzdenek. Az ismertetett alkotások formailag talán nem annyira kísérletezőek, mint azt várnánk, ezért azonban kárpótol a tartalmi mélység. Érdemes lesz tehát figyelnünk ezekre a rendezőkre a következő években.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket