Memória kertek; Az Értelem lehelete

Memória kertek

[Memory Gardens]

sárga levelekkel fedve
a reggeli esőben
— Quel Deluge
magasba emelte a kezét
és leírta, hogy a világegyetem nem létezik
és meghalt, hogy bizonyítsa.
Teli hold az Ózon Park felett
A repülőtéri busz átszáguld az alkonyaton
Manhattan felé.
Jack, a Mágus első éjszakája
Lowellben, a sírjában —
Az a Jack, akinek a szemén keresztül
láttam
a szmog aranyszínű glóriáját
Manhattan ormai fölött,
nem lát több
füstölgő kéményt
a temetőben
a Mária szobrok fölött
Fekete párás szurdokok
emelkednek a zord folyó
fölé
az Esso Bread fényes
játékbabaszerű hírdetései —
Szakáll szaporító másolatok
Búcsú a kereszttől —
Örök állandóság,
nem koporsóban pihen
a sápadt, nagy fejű Buddha baba —
Üres koponyájú New
York-i utcák
Kiéhezett fantomokat
feltöltő város —
Viaszbabák sétálnak a
Park Avenue-n,
halványan fénylő szemüveg
hang visszhangzó mikrofonok
2 évtizeddel később
búskomor hangulatban
érkezik
a Grand Central tengerésze —
Ártatlan Második Világháború utáni Nosztalgia —
Milliónyi hulla szaladgál
a 42. utcán
Egyre magasabbra emelkedő
üveg épületek
átlátszó
aluminium —
mesterséges fák, robot szófák,
tudatlan autók —
Egyenes út a Mennyekbe.
Szürke Metró Zúgás
Ráncos, barna arcú férfi
duzzadt kezével
a pislogó fehér oszlopokat tükröző
lemez ablaknak támaszkodik,
a súlyos kocsi kileng a síneken
a Columbia egyetem felé haladva —
Jack soha többé nem száll le a Pennsylvania pályaudvaron
névtelen megbízás, a New York hotelhez
közel, egyél egy szendvicset, igyál egy sört vagy
sétálj egyet az Empire State Building árnyékában.
Az egész kocsi hosszában bámultuk egymást
az arcok főcímeit olvasva az újság résein át?
Szexuálisan felajzott, fiatalos kanos test, nézd csak
szépséges Rimbaud és Sweet Jenny
iskolába metróznak a Columbus Circle-től.
„Itt lakott az a kedves kábszeres”
az a bunkó seriff rávert a hosszúhajú srác
seggére.
— 103. utca és a Broadway, 25 évvel ezelőtt
engem és Halt bántalmaztak koldulásért.
Vissza tudok menni az időben, hogy a fejem egy kamasz
hasára tegyem a 110. utcán?
vagy, hogy a Columbia kék csempéjénél
lépjek ki Jack-kel a vaskocsiból?
végre újjáépült az a régi barna állomás,
ahol égi jelet kaptam, tiszta kerámia fedi
a negyed évtizednyi mocskot, köpést és ondót.
Fekete füstfoszlányt követve repülök Maine-be
Kerouacról írt nekrológ tartósítja a Time
címlapjának első paragrafusát —
Empire State a Mennyek Vörös Naplementéjében,
Fehér köd fedi Bronx milliónyi fáját
a vén októberben —
Rengeteg a látnivaló —
két, három évtizede a Hudson fölött
Jack vörös naplementét látott
harminckilenc negyvenkilenc ötvenkilenc
hatvankilenc
John Holmes összeszorította ajkait
zokogott.
Óceánparti kémények füstölögnek,
szárnyait a vörös naplementének tárva
egy repülő zúg Montauk felé —
Northport, a fák között, Jack pocsék
paparamorgót ivott és hajnalban haikut írt
a verandakorláton csicsergő madaraknak —
Egy évtizede, amikor elesett Floridában
meglátta a Halál aranyló fényét.
Most végképp elvitte, elszállt a lelke,
teste fakoporsóban
betonlap dobozban.
Egy maroknyi nedves földet szórva
a kő fedélre intettem csókot
sóhajtva
belenéztem Creely egy szemébe,
édes Peter virágot tart kezében,
fogatlan Gregory ökölbe szorítja
kezét a mozigép felé —
így végzi a mocskos szájú Költő
aki egészen az Északnyugati Átjáróig
hangoztatta, mekkora macsó.
Kék köd Saybrook felett,
Holmes leül és viktoriánus kaját eszik —
ráadásul a Time tíz oldalon át
homoszexuális tündérekről ír!
Szóval, amíg itt vagyok
teszem a dolgom —
De milyen Dolgot?
Az élet fájdalmának enyhítése.
Minden más, részeg
némajáték.

Az Értelem lehelete

[Mind Breaths]

Így, keresztbe tett lábbal ülök egy kerek párnán a Teton tetején
Ráleheltem egy testtávolságnyira levő aluminium mikrofonállványra
Ráleheltem a tanító trónjára, faszék sárga párnával
Távolabb leheltem, túl a szakés poháron, amit félig kiürített a lélegző guru
Ráleheltem a cserépben levő ágas-bogas, vastag, zöld levelű növényre
Ráleheltem a Sangha szeánszot visszacsillogó hatalmas üvegtáblára a meditációs kafetériában
Leheletem orrlyukamon át nekilebbent a megvilágított ablakot verdeső molylepkének
Kileheltem a hegy lábánál az alkonyatban remegő szeptemberi nyárfaágak sárga leveleire
átleheltem a hegyek felett, fehér felhőfoszlányok
a lassan lélegző fellegek alatti porhó gyűrűzte bérceken túl,
a szeles Teton hegységtől egészen Idahóig,
nyugati irányba lélegző
finomszemcséjű hósöpörte szürke hegyláncok a kék ég alatt,
az apró széllökésektől remegő fű a hegytetőn pont Wastch felé
Késő őszi déliszellő Salt Lake City fatemplomának utcáin
a vastag ólomszínű tó fehér sóport kavart fel, a Kennecott rézbánya porát a szél
a masszív Unit Rig telephelyig viszi,
Reno neon fénye felé, dollár bankjegyek sodródnak az útpadka mentén lefelé
fel az ősz hidege földre fújt leveleihez a Sierra tölgynek,
a hegycsúcsok felett hóviharok erősködnek,
Egy ima lehelete a Kitkitdizze földhöz közeli szarvzöld levelein,
Gary cseréptetőjén és a templom oszlopain túl sátrak és medveszölő lugasok, fenyvesek a Sierra lábainál —
A lehelet lecsapódik a Sacramantó völgy fölött, átviharzik a Bay Bridge hatsávos autópályáin,
hírlapok lármája árasztja el a Montgomery utat, a Washington park fehér templomának lépcsőjéről a galambok lassúdan röppennek tova naplemente elől —
A Golden Gate víze tarajos hullámokon száguld a Csendes óceánig
Hawaiinál balzsamos szél fújdogál a hotel pálma fái között, nedves meleg söpört át a légibázison.
nyirkos szél Guam rothadó vámházában
tiszta szél leheli Fiji pálmafa és korál partjait, Suva városának zászlaja rönkfa hoteleken lebeg,
péntek éjszaka taxisok suhannak el fekete korzózók mellett az emeleti rock & roll discó Angol neon fényben vibráló ablaka alatt —
Sydneybe szellő háton, Queensland füves domboldalai fölött, ahol tehénlepényben rejtőzködik a gomba, viszi a szél Brian Moore Dobro gitárjának zümmögését Adelaide sikátoraiba —
Yerkalla falu csattogó dala ráúszik a remegő hullámra és zöld óceáni szellő viszi Darwin földjén át a Gove félszigetre,
Üreges fagong visszhangzik a temető hullámzó füve alatt egy kyotoi templom csarnokában a Yea vízesés és a szél Észak-kelet Japán szeszélyes vizein,
Ködkürt bőg fel a Kínai tengeren, szakadó eső Saigon felett, bombázók repülnek át Kambodzsa légterén,
Avelokitesvera apró kavicsa adta látomás, Angkor Wat sokarcú tornyai egy szeles éjjelen,
ópium füst egy sárga szájból Bangkokban, vastag hasisfüst egy szakállas szádhu orrából és szeméből a Nimtala krematóriumban,
fafüst száll a Hooghly hídon a szélben, inszensz füstölög Bodhgajában, a Bo fa alatt,
Farakások égnek a Manikarnika lépcsőin Benareszben, visszaküldve Sivához a megfüstölt lelkeket,
Brindában szerelmes levelekkel enyeleg a szél, Old Delhi sikátorai fölött a hatalmas mecset padlóján mozdulatlan a levegő,
Kausani város kőfalán átfúj a szél, a havas látóhatáron a Himalája több száz mérföldnyi hegyláncainak csúcsai, imazászlók lobognak Almora faszínű házainak tetején,
az Indiai Óceán passzátszele vitorlásokat repít Mombasa vagy Dar es-Salam
folyóparti kikötőjébe,
pálmák bólogatnak és tengerészek alszanak gyapjútakaróba burkolva a fedélzeten
a Vörös tengeren lágy szellő fújdogál Eliat alkoholmentes hoteljeig, a Síratófalnál, a sírhalmok között szórólapok szerteszét
már Krétánál járnak a Tel Avivot elhagyó Mediterrán zefir szellők, a barlanghoz közel, ahol Zeusz született még működnek a Lassithi fennsík szélmalmai,
Hullám korbácsolta Pireusz, a velencei lagunák vize ellepte a Szent Márk tér köveit, elöntötte a Piazzát, iszap fedi márványcsarnokait, gondolák hányódnak le és fel a Zattere szeszélyes vízén,
szeptember hűvöse csatangol Milánó árkádaiban, fázós csontok és kabátok verdesnek a Szent Péter téren.
Csend van a síroknál lefelé a Via Appián, a magányos füves ösvényen egykedvűek a sírkővek, szuszogó öregember dolgozik fent az úton —
Szkülla és Kharübdisz között szicíliai dohányfüst lebeg a hajó fedélzetén,
fekete füst száll a szénbányákból Marseilles felé, gőzhajó fehér lebegő füstjét viszi a hátszél egészen Tangierig,
Provence-ban jár vörös árnyalatú ősz lélegzete, lassú hajók a Szajnán, az Eiffel-torony fém csúcsán a hölgy szorosan a felsőjére tekeri palástját —
haragos fekete-zöld hullámok a La Manche csatornán, sörösdobozok zörögnek Londonban a Piccadilly betonján, Erosz ezüstszín mellkasa alatt, a Sunday Times felemelkedik és lepihen a szökőkút nedves lépcsőjén —
kék ég és balzsamos szellő érkezik Iona szigete és a Belső Hebridák felől, köd sodródik az Atlanti óceánon,
fehér fagyos süvöltő Labrador hideg New York hasadékaiban, barna papírzacskók sietnek a Lower East Side-ból a Wall streetre —
lehelet apám fejénél Park Avenue-i lakásában Patersonban,
hűvös szeptemberi szellő érkezik East Hill felől, vörösen remegnek a Cherry völgy platánjai,
útban Chicagóba, a szeles városba szertefoszlik a tudatosság hatalmas lehelete,
máglyányi füst, autók sodródnak, drága benzingőz kacskaringózik a vasúti sínek között,
egyetlen lehelet repül Nyugatnak, át a síkságon, Nebraska mezői learatva, az esti levegőben gyengéden hajladozik a tarló
fel a Szikláshegységbe, a Cherry Creek medréből újabb zefir szellő emelkedik,
jeges robbanás naplementekor a Pike Peak felett, a Tetonok felé hullámoznak a Wind River csúcsai, egy lehelet visszatér Jackson Hole völgyébe, a tehenekkel pettyezet hatalmas síkos fűves síkságokhoz, a pusztaság egy sarkába,
szeptember nyughatatlan szele az aszfaltúton és a sáros parkolóban, a falépcsőn a szélben a vörös drótköltépálya felvonó alatti Teton Village kávézóba
nyugodt lehelet, csendes lehelet, lassú lehelet árad az orrlyukakból.

Gyukics Gábor fordításai