Újraértelmezik Frida Kahlo művészetét

Frida Kahlo kétségkívül a legismertebb és legünnepeltebb női képzőművészek egyike. Élete során megannyi képet festett, témáinak középpontjába pedig saját magát és életét helyezte. A Frida Kahlo: The Complete Paitings című, a mexikói művész festészetének egészét katalogizáló legújabb könyvben ezúttal eddig elveszettnek vélt és kevéssé ismert alkotások is helyet kaptak, új megvilágításba helyezve Kahlo életét és munkásságát.

Kahlo festményei nagy részben saját életét reflektálják. Műveinek többsége önarcképből áll, amelyekből kiolvashatók a művésznő életének fontosabb állomásai: tizennyolc éves korában történt autóbalesete, amely egész felnőttkorára kiható súlyos egészségügyi problémákat okozott, gyermekének elvesztése, Diego Riverával való viharos házassága, valamint nőkkel és férfiakkal folytatott viszonya. Mindezen, a női sorsot és megpróbáltatást hangsúlyozó témák hozzásegítettek Kahlo sikeréhez és mai népszerűségéhez, ugyanakkor festészetének interpretálását magánéletére korlátozták. Az eddigi szakirodalmak az alkotások helyett Frida személyét helyezték előtérbe, a mexikói művészettörténész, Luis-Martín Lozano vezette projekt célja azonban az volt, hogy olyan könyvet hozzanak létre, amely Kahlo eddig ismert 153 festményének jegyzetekkel ellátott katalógusát adja, ugyanakkor betekintést nyújtson nemcsak a festőnő életébe, de művészetének alakulásába és annak szakszerű értelmezésébe.

„Művészettörténészként fő érdeklődésem Kahlo munkájára irányult mint művész” – nyilatkozta Lozano. – Ha az elmúlt évtizedek legtöbb projektje erre vonatkozott volna, azt mondanám, nem volt okunk erre a könyvre.  De nem ez az igazság. A kiállításokon a legtöbb embert Kahlo személye érdekli – ki volt ő, miként öltözködött, kivel feküdt ágyba, a szeretői, a története.”

Hozzáteszi, hogy a kiállítások prospektusaiban is csak életének leírása található, éppen ezért mindig ugyanazok a festmények ismétlik egymást, amelyekhez ugyanazokat az értelmezéseket kapcsolják, miközben más művek ezzel háttérbe szorulnak. „Az interpretáció szintje befolyásolttá vált ‒ folytatja a művészettörténész. ‒ Csak annyit mondanak a festményről újra és újra, hogy »ez azért van, mert szerette Riverát«, »mert nem lehetett gyereke«, »azért, mert kórházban volt«. Bizonyos esetekben ez igaz, de ennél sokkal többről volt szó.”

A legújabb kötet Kahlo művészetére összpontosít. Kiderül belőle, hogy fotográfus apja hatására, aki hobbiként szívesen festett, Frida is kipróbálta magát virágcsendéletek alkotásában. Mindemellett tanulmányozta a reneszánsz mesterek, legfőképpen Leonardo Da Vinci portréfestészetét. Figyelemmel kísérte korának hangsúlyos irányzatait, így korai képein erőteljesen megmutatkoznak a modernista vonások, és még Rivera megismerése előtt érdeklődéssel fordult Mexikó aktuális művészeti áramlatai felé.

Lozano hozzáteszi, hogy Kahlo termékeny karrierjéből eddig 153 festményt találtak meg. Mivel a művész életében sok képét elajándékozott, azóta közülük több elveszett és csupán fekete-fehér fényképeken maradtak meg, amelyeket a könyvbe is belefoglaltak.

Frida Kahlo könyvéről bővebb információ és az eredeti cikk itt olvasható.