A munkásosztály irodalma Howard Cunnell ajánlásában

A Father and Sons és The Painter’s Friend című regények szerzője, Howard Cunnell gyermekkorában reménytelen vágyakozással dédelgette az írói karrierről szőtt álmait. Az apa nélkül, szegénységben nevelkedett fiú többkötetes szerzővé vált, és megtapasztalta az irodalom inspiratív erejét. Ezúttal beszámolt kedvenc, a munkásosztályt bemutató regényeiről.

Az első, életére komoly hatással bíró regényként S. E. Hinton Kívülállók (1967) című alkotását említi. Ez a kötet megmutatta a tizenéves Howardnak, hogy annak ellenére is írhat saját világáról, hogy az ragyogás és fényűzés helyett bandákba szerveződött veszélyes tinédzserekkel van tele. A regény narrátora, Ponyboy Curtis két testvérével él a külváros sötét oldalán. Az elárvult fiúk közül a legidősebb, Darry a zselések bandájának vezére, amely a környék szegénységbe kényszerült tinédzsereinek biztosít otthont. A banda életeket követelő háborúban áll a gazdag fiúkból összeverődött pubikkal, és a regény a két tábor folytonos csatározását örökíti meg.

A húszas éveibe érkező Cunnell a világ egésze iránti dühével eltelve találkozott a következő meghatározó olvasásélményével. Akkoriban London déli részén élt, éjszakáit a sötét, barátságtalan és részegekkel túlzsúfolt Royal Oak kocsmában töltötte. Hasonló, alkoholtól és erőszaktól bűzlő világ várta őt John Healy 1988-ban íródott memoárjában, a The Grass Arena című könyvben. Miután Healy állítólag megfenyegette a kiadó személyzetét, művét kivonták az értékesítés alól, és munkássága hosszú évekre kikerült a köztudatból, elfeledtetve az író gyönyörű nyelvezetét és stílusát. „A munkásosztályba született művészek csupán feltételes hozzáférést kapnak a művészet világához” – jegyzi meg könyvajánlójában Cunnell.

Joan Riley 1985-ös, a The Unbelonging címmel megjelent regénye elsők között mutatta be a színes bőrű lányok sorsát az Egyesült Királyságban. A tizenegy éves jamaikai lány története Cunnell szerint egyértelmű üzenettel bír: „Találjunk helyet a polcokon minden ismeretlen történetnek. Építsünk új polcokat.” 

Cunnell a prózától távolabbra merészkedve Mick Guffan verseskötetét is az olvasók figyelmébe ajánlja, és hangos nevetést garantál hozzá. A kalandos életű költő dolgozott taxisofőrként és ácsként, takarított már repülőgépeket, és színes tapasztalatait egy hasonlóan gazdag kötetben összegezte. Az Inner London Buddha (2018) több mint száz verset kínál a munkanélküliségről, szerelemről, drogokról, szexről, agyafúrt főbérlőkről és melankóliáról.

Az utóbbi időben az angol futball világában tapasztalt erőszakba és rasszizmusba belefáradva, a dráma sokak által került vizeire evezve ajánlja az író Roy Williams Sing Yer Heart Out for the Lads című színművét, melyben egy baráti társaság egy londoni pubban összeverődve néz végig egy angol–német mérkőzést.

„A munkásosztály irodalma egy ház sok szobával. Némelyik világosabb, mint a többi, ez divatfüggő. Viszont a ház maga sosem kap elég napfényt. Lehet minimalista, ölelő, realista, varázslatos, dühös, szerető, heteroszexuális, meleg, transznemű, férfi, nő, nembináris, fekete, fehér, ázsiai, hispániai, kevert fajú és így tovább. Lehet From the City, from the Plough (Alexander Baron) és These Bones Are Not My Child (Toni Cade Bambara) és Cloudstreet (Tim Winton). Lehet bármi, ami lenni akar, és mindig tudja magáról, micsoda” – írja Cunnell az irodalmi ajánló zárásaként.  

Az eredeti cikk itt olvasható.