Megrendezett pillanatok

Terv, elgondolás – jelenti a német Der Plan. De miért ez a tárlat címe?  Az alkotó szerint a fotográfia képes arra, hogy leginkább hihetővé tegye az ábrázolt dolgokat. Gerhes Gábor fotóalapú munkáiban nem az elkapott pillanatokra, hanem a megrendezettségre fókuszál, képeit megtervezi, berendezi – majd ezt akarja valóságként elhitetni velünk.  

Gerhes Gábor a kortárs fotográfia megkerülhetetlen konceptuális alkotójaként vált közismertté, személye fontos szerepet tölt be mind a hazai, mind a nemzetközi szcénában. A számos egyéni kiállítással (Die Ordnung Art, Karlsruhe művészeti vásár, Karlsruhe 2015; Abstract, Fészek Galéria, Budapest 2019; blackmirror, acb Galéria, Budapest 2021) büszkélkedő képzőművész több évtizednyi (közel 30 év) termését mutatja be a budapesti Mai Manó Házban.

Munkamódszerének kulcsfontosságú eleme, hogy teátrális, kissé modoros helyzeteket alakít ki, amelyek legtöbbször túlmutatnak a fotográfia hagyományos értelemben vett formanyelvén. A Der Plan amellett, hogy fotóinak megtervezettségére, azok színpadszerű beállításaira utal, igyekszik vizuálisan és tartalmilag egyaránt többletjelentésekkel bíró munkákat bemutatni. Képein gyakran jelennek meg a valóságtól elidegenítő effektusok: táblák, jelek, szimbólumok, amelyek jelentése nem fejthető meg egyszerűen, de ez nem is szándéka az alkotónak. Ránk hagyja az értelmezést, bízva abban, hogy a látvány maga generálja majd a gondolatot, érzést – akár többfélét is.

A kiállítás anyaga igencsak sokszínű. Egy elsötétített teremben az alkotó giclée technikával készült régebbi és újabb nyomatai keverednek egymással. A fekete-fehér képekről groteszk arcok néznek ránk, szürreális alakok állnak színpadias, kissé merev pózban, tárgyak képei sejlenek fel a gyakran koromfekete háttér előtt. Mintha képzelt rítusok furcsa kellékeit, bizarr szereplőit látnánk. A Neue Ordnung (2013) című képen például egyforma fiatal nők állnak háttal a nézőknek. Hosszú, fekete hajuk fátyolként teríti be fehér ingüket, egymásba font fürtjeik összekötik őket. Gerhes Gábor képének ironikus címadásával álló ás ülő alakjainak uniformizált „rendjére” utal, amely személytelen szellemalakként béklyózza egymáshoz az embereket.

Egy másik munka, a Confabulatio (2013) felemás maskarába beöltöztetett alakot takar. Ruhája és testtartása egyszerre emlékeztet indiánra és papra. Fejét búraszerű fejfedő takarja, egyik kezében stólát, másikban tőrt tart. Nyakában feje tetejére állított vastag Péter-kereszt csüng, amely eredeti jelentésétől eltávolodva sátánista jelképpé vált. Az eltérő kultúrák keverékét megjelenítő furcsa figura a vallás és hiedelem azonosságát vagy különbségét vizsgálja, avagy kérdőjelezi meg.

Hasonlóan kritikus nézőpontból ábrázolt magas rangú egyházi főket látunk a Hallgatag egyház I-IV (2012) című sorozatban. Gerhes többször is él azzal az eszközzel, hogy a fej álarccá vagy állatfejjé maszkírozásával kérdőjelez meg egy portrét, vagy annak üzenetét. Ezek a 2010-es évektől napjainkig készült, sötétebb tónusú műalkotások a transzkulturális jelenségekre, a nemzeti identitásra és a kollektív tudatra összpontosítanak.

A lesötétített szobát magunk mögött hagyva Gerhes Gábor alkotásai is „kivilágosodnak”, képi világuk groteszk humorban oldódik fel. Ennek egyik példája az igencsak hosszú és abszurd címmel ellátott Az elvégezendő feladatok előtt álló elvégzett feladatok (2006). Egy férfi egy faoszlopra csimpaszkodik, mögötte bizarr ravatalozót látunk egy rosszul működő órával és három egymásba fonódó karikával. Egy másikon, az Old song (2006) című képen magát a művészt látjuk megkettőződve, amint gitárjának húrjait pengeti. Két, kollázsszerű képével Gerhes komoly kérdéseket feszeget: az időnek, az elmúlásnak, az életnek és halálnak ábrázolhatóságát.

A tárlat érdekessége a Kutya télen (2009) című munka, amely a Der Plan egyetlen videómunkája. Egy kontrasztokkal való játék, vizuális poén: a fekete üvegen sűrűn hull a hó, amely belepné az állatot, de az már eleve fehér színű. Megdermedve, mozdulatlanul áll, de a behavazott talapzaton körbe-körbe forog.

Egy külön teremben láthatjuk Gerhes Gábor néhány korai művét. A hosszú expozíciójú, régi fotográfiák beállításait alkalmazó képeken gyakran ő maga is szerepel, önmagát rendezi. A fotó alanyai egy síkba rendezve, mereven néznek az objektívbe. A kép hármas felosztású: az előtér üres, a középső csík a téma, a teret lezárja egy háttér. Az ily módon létrejött színpadi jelenetbe helyezett alakjai mögött házilagos drapéria van felfüggesztve, a banális berendezést egy-két hétköznapi tárgy alkotja. De mégsem családi fényképekkel van dolgunk, hiszen a függönyből egy vaddisznó feje kandikál ki, kivágott betűk, írásjelek lebegnek a megörökített szereplők körül. Nem a pillanatot rögzítik, hanem az lesz „pillanattá”, amit az alkotó az objektív elé tesz.

A kiállítótér emeleti részén kaptak helyet Gerhes objektjei: különös természeti formák, képződmények, és üvegvitrin mögé zárt szépséges herbáriuma (Herbárium »Atlas« 2018-2019). A fotószerűvé préselt művirágok a valóság és a fikció kérdését vetik fel, szemléltető bemutatásuk azonban valójában illúzió. A fényképezés, amelynek eredeti funkciója a valóság rögzítése volt, mára az illúziókeltés eszközévé is vált, gondoljunk a digitalizált fotókra, amelyek kapcsán gyakran merül fel a kérdés: vajon fotók-e még egyáltalán? Gerhes Gábor igazából nem fotós, hanem képzőművész, aki fotóalapú – de nem mindig – képeket hoz létre. Ilyen a kiállítás záróakkordjaként ugyanitt megcsodálható A négy elem – Az erő a szépség útja (2015) című triptichon is. A fekete-fehér padlólap, a fapadon ülő aktok reneszánsz mesterek festményeit idézik.

A Der Plan grandiózus kiállítás, mely méltó módon tiszteleg Gerhes Gábor alkotópályájának több évtizede előtt. Ebből következően igen különböző alkotásokkal találkozhatunk, amelyek természetszerűen magukon viselik az adott kor szemléletét, divatját és Gerhes mindig megújuló kíváncsiságát. Ugyanakkor határozottan kirajzolódik jobb híján konceptuálisnak nevezett alkotói módszere: kritikai szemlélete, amellyel mindent megkérdőjelez, kétségbe von vagy tagad, hogy aztán a saját akarata szerint hozzon létre egy új valóságot. Képeiből, objektjeiből, sőt még videómunkájából is kapunk egy-egy szeletet, amelyek jól reprezentálják, hogy számos műfajban megállja a helyét, és mindenkor ugyanolyan precizitással, nagy műgonddal dolgozik, ahogyan fotóz.

A kiállítás augusztus 15-ig látogatható.