Művészet, amely megváltoztatja a táplálkozásról alkotott véleményed

Napjainkban a boltok polcain sorakozó bőséges kínálat Vivaldi A négy évszak című darabját idézi. Az év bármelyik szakaszában találunk kelt és spárgát a paradicsomhegyek és fakó eperrel megpakolt dobozok között. Ez se nem harmonikus, se nem természetes.

A londoni Cooking Sections duó épp az ételek történetét, a fejlődés során beállt zavarokat és változásokat helyezi középpontba művészetében. Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe az emberi táplálkozás lencséjén át tekint a társadalmi problémákra. Az évek óta összedolgozó páros azzal a mindent átszövő témával foglalkozik, hogy mit és miképp eszünk, hogyan viszonyulunk az ételekhez, és hogy amit megeszünk, milyen hatással van az iparra és a környezetre.

Nemcsak ebben ütnek el korunk többi művészétől. Hosszútávú projektjeik gyakran strukturális változásokat céloznak meg, és bizonyos esetekben nincs is konkrét befejezési dátumuk. Épp ez a lényeg: így kihívást jelentenek a múzeumok betáblázott naptárai és sokat alkalmazott módszerei számára, de ennek ellenére például jelenleg is megtekinthető egyik projektjük a Tate-ben, valamint idén megérdemelten lettek a Turner-díj jelöltjei.  

Climavore sorozatuk első fejezete a skót Skye-szigeten tekinthető meg – egy hálós fémasztal, amely köré kényelmesen letelepedhet bárki apály idején, dagálykor pedig vízalatti polcként ad otthont számtalan helyi fajnak. A 2019-es Offsetted projektjük megkérdőjelezte a szén-dioxid-kibocsátás ellensúlyozásának érvényességét, amely lényegében készpénzzé változtatja a fákat, és a természetet ismét a kapitalista gazdaság akaratlan fenntartójává teszi.

„Ha komolyan akarjuk venni a környezetvédelmi kérdéseket, el kell köteleznünk magunkat, hogy legalább tíz évig dolgozunk ugyanazon a problémán. Évtizedekig és évszázadokig tartott, amíg bizonyos fajokat és civilizációkat megsemmisítettünk. Hosszú időbe telik, amíg elhárítjuk ezt a kárt, időnk azonban nincs, így ez egy rendkívül sürgős kérdés” – mondta Schwabe.

Legutóbbi projektjük a lazacokat helyezte középpontba, melyeknek kevés közös vonásuk van azzal a lazaccal, amelyet egy évszázaddal ezelőtt találhattunk volna egy hideg folyóban. A probléma ábrázolásához a Cooking Sections a Tate egyik szobáját rózsaszínű lámpákkal borította be. A szoba színei a SalmoFan nevű színskála nyomán változnak, mely a lazacgazdálkodókat segíti a halak etetésében. Ugyanis eltérő kultúrák eltérő színű lazachúst kedvelnek, a tenyésztett lazac pedig szürke lenne, ha az elfogyasztott táplálék nem színezné rózsaszínre.

A múzeummal együtt dolgoznak azon, hogy a tenyésztett lazacot eltávolítsák az étlapjukról. Schwabe szerint nem szükséges az embernek vegetariánusnak, húsevőnek vagy mindenevőnek lennie, az viszont elengedhetetlen, hogy „climavore” legyen – azaz figyelembe vegye az étkezési szokásainak környezetre mért negatív hatását.

Munkájuk és az általuk megosztott információk közel sem bíztatóak – miután közelebbről megvizsgáljuk például a lazactenyésztés folyamatát, nehéz lesz akár távolról is vonzónak találni az ételt –, a páros viszont hangsúlyozza, hogy nem szabad bűntudatot generálni.  

„A fogyasztói minták pontosan ezeket az érzéseket próbálják felhasználni egy jól bevált mechanizmusként, amely által többet fogyaszthatunk” – mondta Schwabe. Függetlenül attól, hogy tisztességes vagy organikus kereskedelemről van szó, az ilyen típusú címek nagyrészt a kínálat és a kereslet ugyanazon dinamikáját tartják fenn.   

Az eredeti cikk itt olvasható.