Rendező-, operatőr- és forgatókönyvíró képzés indul Dunaszerdahelyen

Story Lab néven 2021 őszén filmszakmai képzés indul Dunaszerdahelyen három szakon: rendezőnek, operatőrnek és forgatókönyvírónak lehet majd tanulni. A hallgatók munkáját osztályvezető tanárok irányítják majd, a diákok filmterveit pedig a képzés végén, 2022 tavaszán le is forgatják. Jelentkezési határidő: 2021. szeptember 15.

A képzésről bővebben annak egyik megálmodóját és jövendőbeli tanárát, Podhradská Leát kérdeztük.

Hogyan jött létre a kurzust meghirdető Story Lab, kik állnak mögötte és mit érdemes tudni róla?

A Story Lab abból a megfontolásból jött létre, hogy elindítson egy olyan filmes generációt, amely jelenleg csupán elszórtan van jelen Szlovákiában. Az induló kurzusokat hárman vezetjük majd, Kocsányi András (forgatókönyvíró, dramaturg), Ollári Krisztián (operatőr) és jómagam, rendezőként. Szakonként 3-6 fiatalt szeretnénk felvenni. Ők a kezdetekben együtt tanulnak, majd szakirányuknak megfelelően külön óráik lesznek, ahol jelenleg is aktív játék- és dokumentumfilmes rendezőkkel, producerekkel, operatőrökkel és forgatókönyvírókkal ismerkednek meg. Az elméleti és gyakorlati oktatás mellett azonban a hangsúly azon lesz, hogy felkészüljenek a kurzust lezáró vizsgafilmek elkészítésére, amit aztán a nagyközönség előtt is bemutatunk. 

Mi volt a kurzusok indításának fő motivációja?

Az ötlet megszületését több tényező is befolyásolta. Egyrészt személyes tapasztalatom, miszerint ha forgatnom kellett, igencsak limitált lehetőségeim voltak idehaza, gyakorta külföldről jött a stáb. Ezzel természetesen sosem volt különösebb gond, hisz jómagam is Budapesten végeztem rendezőként, így a kapcsolataim adottak voltak. Ám a COVID alatt szembesültem azzal, hogy ha magyar nyelvű filmet szeretnék forgatni, akkor az egyedüli operatőr, akire támaszkodhattam, az Ollári Krisztián volt, aki a pozsonyi Filmművészeti Egyetemen (VŠMU) tanult.

Mindamellett számtalanszor tapasztaltam itthon, hogy a közbeszédben olyan, hogy rendező, operatőr, vágó, stb. nem igazán létezik. Mindezt frappánsan elintézik a  „videós” megnevezéssel, akitől a megrendelő elvárja, hogy polihisztor módjára találja ki az ötletet, szervezze le a forgatást, rendezze és vágja meg az anyagot. A harmadik, és talán legfontosabb dolog, ami miatt a Story Lab megszületett, hogy klassz lenne idehaza készült rövidfilmeket látni, amelyeket fesztiváloztatni is lehetne. Van egy jól működő támogatási rendszer Szlovákiában (AVF, Kultminor), a fejlesztési és gyártási támogatás mellett ösztöndíj elnyerésére is van lehetőség, ami hatalmas löket egy pályakezdő fiatalnak. A kurzus során például arra is ügyelünk majd, hogy megtanulják a fiatalok (függetlenül a szakirányuktól), hogyan néz ki egy pályázat, és hogyan kell egy filmtervet prezentálni. Úgy gondolom, hogy a tehetség önmagában semmit sem ér, ha nincs meg a kitartás és az önmenedzselés képessége.

Meg aztán mindig azt kérdezem magamtól: ha Romániában tud működni 15-20 magyar színház, ha van több, jól működő filmes és színházi szakmákat oktató egyetem, idehaza miért nincs legalább egy? 

Milyen tanárokra számíthatnak a jövendőbeli diákok?

A meghívott előadók mindannyian aktív szakmabeliek, Szlovákiából és Magyarországról egyaránt.  Értelemszerűen az utóbbi fog többeket képviselni, ők mindannyian a 2021 előtti, budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemhez kapcsolódnak. A teljes lista még egyeztetés alatt van, a konkrét neveket a kurzus honlapján és a Facebook oldalunkon tesszük majd közzé.

Pontosan mi az, amit a kurzusok kínálnak az érdeklődők számára? 

Picit nehéz a többiek nevében beszélni, de ami számomra borzasztóan fontos, hogy a diákok felkészüljenek arra, hogy mi történik majd a kurzus után, amikor már nincsenek kiadott feladatok, amikor már elkészült a vizsgafilm. Kell, hogy legyen egy motivációs tényező arra vonatkozóan, hogy megmaradjanak a pályán, mindezt pedig úgy igyekszünk megvalósítani, hogy a forgatókönyvírókkal együttműködve kidolgoznak több filmtervet is, amit majd megpályáztatunk. (Ez nem a vizsgafilm, azt leforgatjuk.) A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy megtanulják, miként jutnak el egy ötlettől a filmtervig, hogyan kell log-linet, szinopszist, treatmentet írni, és mindezeket miként tudják pályáztatni a való életben.

Diákként nem igazán foglalkozik az ember azzal, hogy mi lesz később. Amikor kijöttem az egyetemről, elképedve konstatáltam, hogy igencsak el voltam varázsolva az iskolai évek alatt, mert a valóság az, hogy ott állsz a kezedben egy rendezői diplomával és akkor csak úgy ott vagy… Mondanom sem kell, hogy olyan nincs, hogy „rendezőt keresünk”. És akkor nekifogtam ismét tanulni. Nem az iskolapadban, hanem kivételesen a laptop előtt. Voltak ötleteim, amelyeket független filmesként akartam megvalósítani. A pályázati rendszert viszont ismerni kell. Kezdetben megeshet, hogy az ember mellett még nincs producer, ilyenkor viszont fel kell kötni a gatyánkat. Nem lehetetlen, csak tudni kell, hogy hol és mivel lehet pályázni. És itt jön egy fontos dolog, amiről néha elfeledkezünk, miszerint nem elég egy klassz ötlet, az ötletet el is kell tudni adni. És ezt meg kell tanulni. Trükkös ez a világ, de nem kiismerhetetlen. Én ezt szeretném megtanítani. Hogy mit csináljanak, amikor már egyedül lesznek. Hogy gyakorlottak legyenek a filmtervek prezentálásában (hivatalosan ezt PITCH-nek hívják). Egy nyilvános eseményt is szervezünk majd, amire bárki eljöhet. A felépítése ugyanolyan lesz, mint bármelyik PITCH-fórumé, ahova azért mész, hogy a filmtervedet eladd. Itt helyiek és szakmabeliek is lesznek, de azt gondolom, hogy első próbálkozásra ez bőven elég is lesz. És ami talán a legfontosabb, hogy lesz egy kialakított kapcsolati hálójuk, aminek köszönhetően a kurzus befejeztével is megvalósíthatják az ötleteiket.

A projekt létrejöttét a Kisebbségi Kulturális Alap támogatja.