dunszt.sk

kultmag

A nők hatása a horror műfajára

Minden bizonnyal ismerősen cseng Lord Byron legendás estjének története, melyen vendégei a legrémisztőbb történet címéért versengtek egymással. Az akkor még tinédzser Mary Shelley érdemelte ki a győzelmet Frankensteinjével, aki ezzel egyúttal megteremtette a horror műfaját.

A Frankenstein minden más műnél hatalmasabbnak tűnik, ha a gótikus horrort szemléljük, hatása semmihez nem hasonlítható – elég csak arra gondolni, miképp ábrázolja a természet torzulását és az emberi hübriszt, és ezzel mekkora hatást gyakorol még napjaink kultúrájára is.

Shelley regénye hasznos kiindulópont, ha a női nem horrorra mért hatását, valamint a nők ábrázolását vizsgáljuk. A horror azon ritka zsánerek egyike, amely állandóan fejlődő kölcsönhatást tesz lehetővé fantasztikus és tényszerű elemek között. „Mikor belépsz a horror világába, saját elmédbe lépsz be, saját szorongásaidba, saját félelmeidbe, a legsötétebb zugokba” – mondta Carmen Maria Machado, az amerikai írónő. Machado írói világától sem idegen a gótikus horror műfaja: 2019-ben megjelent memoárjában – In the Dream House – személyes történetét meséli el családon belüli erőszakról a horror keretébe ágyazva. Gótikus elemeket és stílust használ a fizikai és érzelmi erőszak ábrázolásához. “A horror bensőséges, félelmetes, rémisztő dolog, és ha jól sikerül, akkor megzavarhat téged, a nézőt, az olvasót” – mondta.

A horror kollektív referenciakeretet kínálhat félelmeinkhez és tapasztalatainkhoz. Elég Patrick Hamilton Gas Light című darabjára gondolni, mely az 1944-ben készült azonos című filmadaptációval együtt a családon belüli erőszak formáinak és az aljas politikának meghatározó példájává vált. A Me Too-mozgalom utáni világban is gyakran nyúlnak fantasztikus, horrorisztikus eszközökhöz, hogy jobban megragadják saját valóságuk lényegét.

Épp a mozgalom és a filmvilág kulisszák mögötti horrorisztikus titkainak feltárása motiválta Danielle Binks írónőt, hogy megírja The Monster of Her Age című YA regényét. A főszereplő, a tizenhét éves Ellie a filmvászon legendájaként ragyogó nagymamájával együtt szerepel egy ausztrál horrorfilmben, ám a forgatást fizikai és érzelmi traumaként éli meg a zsarnok rendező és a rivaldafényre áhítozó nagymama kezei alatt. Ellie családja semmibe veszi a lány szenvedését, és ez jelenti az igazi horrort számára – ahogy sok más nő esetében, hangja súlytalan, nem kap segítséget. Ami a kamera és az oldalak mögött történik, ugyanolyan szörnyű lehet, mint a kitalált történetek, amelyekkel megértjük önmagunkat és szorongásainkat. A horror műfaja csak a közeg ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni mögöttes félelmeinket. Ezzel be is zárul a kör – visszajutunk Mary Shelley-hez.

Mikor elkezdte írni regényét azon a legendás összejövetelen, tizennyolc éves volt. Ebben az időben szenvedte el újszülött gyermeke halálát, száműzték és elidegenítették. Ez a lány részben anyja sírkövének betűit vizsgálva tanult meg olvasni – anyja, az író, filozófus és női jogok szószólója, Mary Wollstonecraft, aki Mary születésekor hunyt el. Ez a lány maga elmélkedett azon a Frankenstein javított kiadásában, hogy mégis miképp jutott eszébe egy ilyen borzalmas ötlet. Bizony miképp?

Az eredeti cikk itt található.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket