Afgán művészek reakciója a tálib hatalomátvételre

A tálib fenyegetettségben rekedt művészek közül sokan sietve megsemmisítik munkáikat, míg mások tehetségüket az ellenállás egyik formájaként használják. „A világhatalmak azt hiszik, hogy erővel, fegyverekkel és pénzzel mindennel meg tudnak birkózni, de mielőtt bármit is tennének, meg kell ismerni az ország hagyományait és történelmét” – mondta Laila Noor, egy Németországban élő afgán női aktivista és divattervező. „Ezeknek a barbároknak nincs közük a művészetekhez és a kultúrához, de más embereknek Afganisztánban van. Nekik szükségük van támogatásra és biztonságra, és nem szabadna őket egyszerűen átadni azoknak, akik nem tisztelik a művészeteket, a kultúrát vagy a nőket” – tette hozzá. Az afgán művészek világszerte nehéz kérdéseket hívnak elő, és felelősségre vonják a nyugati államokat az országukban elkövetett tetteik következményeiért.

A Papírsárkányok szerzője, Khaled Hosseini is megszólalt az ügyben, és hangsúlyozta, hogy az utóbbi 20 évben elért fejlődés most veszélybe került. Úgy gondolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kötelessége, hogy megelőzze a humanitárius válságot Afganisztánban. A szerző külön kiemelte, hogy feltétlen nyomást kell gyakorolni a tálibokra, hogy tartsák tiszteletben az afgánok emberi jogait, különös tekintettel a nőkre és lányokra.

Több afgán művész kénytelen volt elrejtőzni, sietősen próbálják munkáik nyomát is eltűntetni az internetről, és inkább elkerülik az interjúkat. A Berlinben élő Shamayel Pawthkhameh Shalizi divattervező összegyűjtötte és megosztotta azon barátainak és családtagjainak vallomásait, akik nem tudták elhagyni az országot. „Sokat hallok pánikról és félelemről, újra megjelent a poszttraumás stressz szindróma azok életében, akik már megélték a tálib időket” – mondta. „Ez nem egy biztonságos idő művésznek lenni, sem akkor, ha még mindig alkotsz, sem akkor, ha az elmúlt húsz évben alkottál. Ezek sebezhető közösségek, különösen azoknak a művészeknek, akik még inkább marginalizálódott közösségekből jönnek” – fejtette ki, utalva a nőkre és a vallási kisebbségekhez tartozókra. Shalizi kapcsolatba lépett olyan művészekkel is, akik a művészetüket az ellenállás formájaként hasznosítják – hattyúdalként felhasználva a zenét, lefestve Kabul falait, miközben a tálibok átveszik a hatalmat. A tálib rezsimet negatívan ábrázoló művészeket fokozott veszély fenyegeti, de a tálibok a művészetet általában is fenyegetésnek tekintik.

Noor szerint az elnyomás máris megkezdődött, bezártak tanulmányi intézeteket, a lányok és nők bezárkóztak, mind rettegnek. Noor arra számít, hogy a tálib kormány az első fél évben hallgat majd, míg külső támogatásra van szükségük, aztán lassan elkezdik megvonni a lakosság jogait. „Húsz évvel ezelőtt a tálibok bezártak minden iskolát, a lányoknak megtiltották az iskolába járást, a nők nem tudtak dolgozni, megostorozták, megkövezték, megerőszakolták őket. A világ pedig csak figyelt. Ezek ugyanazok a tálibok” – mondta.

Az eredeti cikk itt olvasható.