AnnaMaria nyel

hasat növesztettem és kihordtam
légbuborékokat két hétig rúgott
minden hónapban váltott lábbal
amíg le nem eresztett homokba
vittem ő volt az egyik 99 luftballon
színt nem kerestem nem akartam lapátolni
nem fogja használni az itteni parkokat
nem volt kiváncsi a felhőállatokra sem
vadászni amorf formákat üveggolyót
nyeltem benjamin gurigázik velük
én hatalmas férfiméretű ablakon bámulok ki

a nyakkendőket színek szerint rendezgettem
elégettem elrontottam nem illeszkednek
a golyót visszaküldted belegyűjtöttted amit bent láttál
megtaláltam a kagylóban aztán egy szöget
fáj neked is ahogy nekem odabent
kipukkasztja a távolságot közöttünk azt a falat
felsérti vagy túl kicsi ez a rajzszeg mit szeretsz
idejekorán ha nem jönnél megmutatom előre
a kisautódat meg hogy milyen egy zokni
szereted a virágokat a könyveket
én kiskoromban megettem az elsőt megtartasz
valamit már mindenfélét magunkba tömtem
a földet vizet hamut is ne maradjon ki
leszivtam apám pipáját kaparom a padlószőnyeget
nehezek a követeléseid piszkos a talpam
bebújok az ágy alá ott nem ellenőrzik
te rángatsz engem ezen a zsinóron nincs hatalmam
feletted legyen idegen vagy mint a golyó a rajzszeg
minden amit kértél tőlem reszelőkkel szabályozom
a levegőnket bár megmutathatnám a légcsövet
az orrpántot szeretnéd ahogy az orrba fúj picapica
pukkan az üzeneted

A készülő MariaMachina ökofeminista imakönyvből.