Sally Rooney és az irodalmi hang fokozatos elhagyása

Az irodalmi sikerlistákat vezető Normális emberek írója, Sally Rooney egy friss regénnyel jelentkezett a könyvpiacon. Beautiful World, Where Are You című kötetében beszámol a hirtelen érkező hírnév hátulütőiről, egyes kritikusok szerint amiatt panaszkodik, amire mindenki más vágyik – siker, fiatalság, egészség és vagyon. Stephen Marche szerint azonban többről van szó. A regény egy irodalmi választóvonal idején érkezett, mikor az irodalmi hang kihalófélbe került, és az irodalmi stílus eltolódott.

Marche érvelése egy játékkal indul, melyet egyetemi évei alatt játszott olvasott barátaival. Egy-egy véletlenszerű mondatot hallva kellett kitalálniuk, ki a szerző, méghozzá az író stílusát kihallva a szavak mögül. Marche szerint Rooney 21. századi regényével ez a gyakorlat megoldhatatlan feladattá válik. Rooney mondatai is helyesek nyelvtanilag, legfőbb alanyuk a szorongás és az önbemutatás. Rooney nyomorúsága se nem hamis, se nem indokolatlan. A valóságot regisztrálja. Stephen Marche megjegyzi, hogy nem alkalmazható ez az elmélet az összes kortárs regényre – sok szerzőnek erős és felismerhető hangja van. Ez az új stílus viszont az itt és most helyzetét ragadja meg.  

Sally Rooney írása pedig tökéletes példa erre. A személyiség lecsupaszítása egyben munkájának elsődleges tárgya és stílusának elsődleges aspektusa. A személyes kiteljesedés, mint törekvés, sőt motiváló fogalom, teljesen hiányzik a regényből. A regény cselekménye, akármilyen csekély is – buli egy ír kisvárosban, kirándulás Rómába –, alkalomként szolgál a kötetet uraló megvetésre és szorongásra.

Alice, a regény főszereplője (és egyben Rooney megtestesítője) megveti szüleit, a kapitalizmust, ismeretségi körét, az irodalmi életet, az irodalmat magát és önmagát is. Alice és legjobb barátnője elit státuszukat és hatalmas szerencséjüket saját maguk olyan aspektusaként élik meg, amelyeket aktívan megvetnek. A regényben előforduló perbeszédek pedig a szorongást engedik térhez jutni – a karakterek mindvégig igyekeznek, hogy ne mondjanak véletlenül valami rosszat.

Az új stílus képviselői közül legtöbben nívós iskolákat végeztek, színvonalas intézményekben tanultak kreatív írást, akadályokat küzdöttek le, nem buktak el. Marche szerint ez is oka lehet annak, hogy írásuk végső gesztusa az eltörlés. Azt akarják mondani, amit várnak tőlük, nem akarnak kitűnni, el akarnak veszni a tömegben, megszűnni – feltűnés nélkül.

A jelenségre rengeteg szociológiai magyarázat felbukkan. Az internet felemelkedése, az okostelefonok, a szociális média uralma, a vizuális kultúra megjelenése az irodalmival szemben.

Alice egy ponton megjegyzi, hogy nem ír több regényt. Marche ezt a Rooney tollából érkező mondatot komolyan veszi – nem látja, miért tenné. Szerinte az is fennáll, hogy a világ szétesik, és az irodalmi világ rohamosan hanyatlik. Úgy gondolja, hogy a nyelvi háború mindkét oldala ugyanazt a veszteséget szenvedi el, ugyanazt a sebet próbálja meggyógyítani, és ugyanazzal a sorssal próbál megbékélni: a Kép diadalmaskodik az Szó felett.

Az eredeti cikk itt olvasható.