Filmesek vad álmai – Grosan Cristina

Sorozatunkban mostantól filmeseket is kérdezünk legvadabb álmaikról. Először Grosan Cristina, A legjobb dolgokon bőgni kell rendezője mesélt nekünk.

2018-ban, amikor A legjobb dolgokon bőgni kell című filmemből még csak írott verziók léteztek az író társammal, Rainer-Micsinyei Nórával erre a célra fenntartott a Google Drive-unkon, elhagytam a noteszemet egy parton, a Fülöp-szigeteken. Az ott töltött idő alatt folyamatosan esett az eső, így szerencsére végigdolgoztam a nyaralást, amikor épp nem az egereket kergettem ki a konyhából. A notesz tele volt, és a film gerincét tartalmazta. Többször belém hasított a gondolat, mint minden paranoiás filmesbe, hogy mi van, ha valaki megtalálja és kezd vele valamit, még azelőtt, mielőtt mi elkészülnénk a filmmel. 2021 van, a filmet most mutatták be a magyar mozik. 

Miközben itt Kelet-Közép-Európában csordogálnak mindennapjaink, ki tudja, mi történik a világ másik oldalán. Könnyen lehet, hogy valaki megtalálta azt a füzetet, amit a magyar nagykövetség irodalmi körében gyorsan le is fordítottak tagalogra. Rájöttek, ez mennyire aktuális Közép-Visayasban, az ottani 20-30-asok is ebben vannak! De jó, ezzel dialógust lehet kezdeményezni generációk között. Mivel sem név, sem egyéb kontakt nem volt a füzeten, az alkotócsapat inkább a megvalósítással foglalja el magát. Egy színdarabot raknak össze, ahol Maját egy viszáján lány játssza, Sárát egy magas tagalogi színésznő, Irma néni nagy banán farmot vezetett a halála előtt, ezért ilyen menő a háza. Az előadást underground színházakban játsszák, amíg egy külföldi producer meg nem nézi. Neki annyira tetszik, hogy sorozatot csinál belőle Szingapúrban. Kulturálisan átültetik innen-oda pillanatok alatt. Átviszik Kínába is, ahol Majából akcióhőst csinálnak, ők így látják jobban dramatizáltnak a lázadást. A szerzőkről sose derül ki, kik voltak, csak annyi, hogy biztosan nem élnek már. 

Kiemelt kép: Szabó-Reznek Eszter