Homoszexualitás és elfojtás E. M. Forster regényében

E.M. Forstert a 20. század egyik legkiválóbb angol írójaként tartják számon. Az olyan regényei, mint a Szoba kilátással és a Szellem a házban hamar meghozták számára a sikert és az elismerést. Az 1970-es halála után kiadott regénye, a Maurice azonban egy újabb oldaláról mutatta be a szerzőt: az eredetileg 1914-ben írt történet középpontjába homoszexuális románc került, és a megpróbáltatás, amelyet a meleg férfiaknak ki kellett állniuk az Edward-kori Angliában.

A regény utószavában Forster azt is bevallotta, hogy karaktereihez hasonlóan ő maga is a férfiakat szerette, ezzel nagy port kavarva az irodalmi életben. Az amerikai írónő, Cynthia Ozick 1971-es, A homoszexuális Forster című kritikájában a szerző színvallását úgy jellemezte, mint egy „merész arcon csapást”. A kérdések, miszerint Forster vajon jól tette-e, hogy felfedte szexualis irányultságát, lépése valóban „merész” volt-e, vagy a regényt miért halála után adták ki, azt mutatják, sokan nem értik a kort, amelyben a szerző élt és alkotott.

Az utószóban Forster arról is őszintén ír, mi áll a történet háttere, motivációja és a három főszereplő – Maurice, Alec és Clive – alakja mögött, valamint megmagyarázza azt is, miért tartotta vissza a könyv megjelenését, és mi megírásának legfőbb oka.

„A boldog vég elengedhetetlen volt. Másképp nem is érdekelt volna a megírása – olvashatók Forster gondolatai. – Elhatároztam, hogy a történetben két férfi szerelmes lesz egymásba, és a fikción belül ez mindörökké így is marad.”

A gondolat, hogy könyve boldog véget érjen, úgy tűnhet, mint a szerző elkötelezettsége valami lehetetlen és utópisztikus elérésére iránt. Mindezek fényében a Maurice disztópikus regénynek is nevezhető, amely egy olyan világot mutat be, ahol Forster és karakterei szabadon élhetnek.

Forster ugyanakkor ismerte a brit törvényeket, s tudta, milyen jogi következményekkel járt volna regényének korábbi megjelenése, hiszen minden olyan műnek a kiadása, amely pozitívan ábrázolta a homoszexualitást, komoly büntetőeljárást vont maga után. Ez a törvény csak 1967-ben, a szerző halála előtt három évvel módosult.

Noha a regény hivatalosan csak 1971-ben jelent meg, bizonyos irodalmi körökben már előtte is nyílt titokként kezelték. Forster a kéziratot 1952-ben küldte el szintén író barátjának, az akkor Amerikában élő Christopher Isherwoodnak, innentől pedig a történet kézről kézre járt a meleg művészek között, akik lassan egy olyan privát olvasóklubot hoztak létre, amelynek középpontjában a Maurice állt.  Forster még egy pontos nyilvántartást is vezetett arról, kik olvasták a regényt, s a listára olyan szerzők és értelmiségek nevei kerültek fel, mint Lytton Strachey, J. R. Ackerley, W. H. Auden, Christopher Isherwood, Stephen Spender, Forrest Reid és Forster életrajzírója, P.N. Furbank.

Forster műve, ha megdöbbenést váltott is ki publikálása idején, az 1987-es filmadaptációjával megkapta a várt elismerést, ezzel a szerző homoszexualitása is más fénybe került. Azóta több könyv született nemcsak Forster életéről, de a Maurice-ban megismert karakterekről is. Damon Galgut 2014-ben kiadott regényének, az Arctic Summernek Forster a főszereplője, végigkövetve ifjúságát és említett regényének megírását. William di Canzio idén nyáron megjelent, Alec című könyve pedig a Maurice karaktereit szólaltatja meg ismét.

Az eredeti cikk itt olvasható.