Jean Sibelius – a finn nemzet zeneszerzője

Szülőföldjén, Finnországban Jean Sibelius (1865-1957) mindig sokkal több volt, mint csak egy nagyszerű zeneszerző. Arcképét bélyegekre és valutára nyomtatták, életét és munkásságát iskolai tananyaggá tették, leghíresebb, Finlandia című darabját pedig nem hivatalos himnuszként fogadták el. Nem véletlen, hogy olyan sok mai klasszikus zenész származik Finnországból.

Ennek ellenére a világ nagy részén minden új generáció újraértékeli Sibeliust. Élete nagy részében általában Brahms után a legnagyobb szimfonikusnak tartották. A második világháború idején zenéje kiment a divatból, hírneve a huszadik század utolsó évtizedeiben kapott ismét szárnyra.

A finneket leszámítva a britek voltak a legkitartóbbak Sibelius iránti tiszteletükben, most pedig Daniel M. Grimley, az Oxfordi Egyetem zeneprofesszora írta meg a zeneszerző átgondolt életrajzát Jean Sibelius: Life, Music, Silence címen, amely tudósok és laikusok számára egyáltalán vonzónak bizonyulhat. A zeneszerző élete ugyanis fordulatokkal és meglepetésekkel teli történet.

A 2. szimfónia nyerte el Sibelius szemára a megbecsülést, tiszteletet és hírnevet. Összesen hét szimfóniát és számtalan más darabot fejezett be 1925-ig. Műveit mindenütt játszották, és 1935-ben a New York-i Filharmonikusok által készített informális rádiószavazáson a legnépszerűbb zeneszerzőnek választották, élve vagy halva.

Sibelius hosszú és termékeny életet élt, munkássága mégis hirtelen véget ért ötvenes éveinek elején, mikor visszavonult Helsinki északi részén fekvő otthonába, és megkezdte hosszadalmas, megbánással teli, csendben töltött éveit. Sok elmélet született arra, mi okozhatta ezt a hirtelen elvonulást, és Mr. Grimley alaposan megvizsgálja mindet. Sibelius alkoholizmusának hosszú története minden bizonnyal közrejátszott, csakúgy, mint saját zenéjének minősége iránt érzett mély és tartós bizonytalanság.

Az életrajz nagyító alá veszi ezt a bizonytalanságot. Jó példa rá a zeneszerző által gyakran említett 8. szimfónia, mellyel Sibelius saját feljegyzései alapján jól haladt, és melyet igencsak terjedelmesnek szánt – feleségének készítette a művet. Mr. Grimley viszont – mint annyi más Sibelius-darabbal kapcsolatban – arra a szomorú következtetésre jutott, hogy a darabot végül megsemmisítette egy ponton. „Az, hogy Sibelius a kéziratos forrásokat és másolatokat összegyűjtötte valamikor a negyvenes évek elején, és elégette őket, még mindig a legvalószínűbb magyarázat” – írja.

Mr. Grimley könyve a zenetörténeti munkák és a Jean Sibelius életét feldolgozó művek között méltó helyet foglal el.

Az eredeti cikk itt olvasható.