dunszt.sk

kultmag

Városlakók, ha találkoznak

A social média és a reklámok által uralt világunk kihat  emberi kapcsolatainkra is. Gaál Kata olyan kísérletező, autonóm szemléletmódú alkotó, aki legújabb, Kibillent harmónia című tárlatán pont ezen társadalmi változások visszásságaira, az emberi viszonyok átalakulására helyezi a hangsúlyt.

A fiatal grafikus képeit már messziről felismerni. Jellegzetes képi világát sajátságos kollázs- és montázstechnikával alakítja ki. Műveibe a legkülönbözőbb anyagokat (fát, viaszt, szövetdarabokat) építi be, de előszeretettel használ akrilt, prémet, alumíniumot és bőrt is, hogy minél inkább elérje a kívánt hatást, azaz, hogy képei kilépjenek a keretből a térbe, és így közelebb kerüljenek hozzánk. Hiszen Gaál a mi hétköznapi világunkkal szembesít, reklámokból, divatfotókból, filmekből jól ismert  pózokban álló alakok népesítik be a nagyváros sivár tereit.

Gaál Kata: Kibillent harmónia – enteriőrfotó (fotó: a Várfok Galéria jóvoltából)

Gaál Kata képeit általában személyes tapasztalatai ihletik, aktuális, mindenkit érintő kérdéseket feszeget: a társadalmi és nemi szerepek változásaival összefüggő sztereotípiák világát, a nők helyzetét, az öltözködési kultúrát, a gyerekvállalást és a párkapcsolati viszonyokat. Installációin, vegyes technikával készült alkotásain ezek színterei jelennek meg. Olyan tipikus helyzeteket, jeleneteket látunk, amelyekben szerepeink, viselkedésünk egyfajta általánosan elvárt szabályt, szokást vagy divatot tükröznek. Próbálunk megfelelni,  igyekszünk trendik lenni. Gaál Kata ennek a törekvésnek a kritikáját fogalmazza meg azzal, hogy negatív viselkedésmintákat választ ki, amelyeket eltúloz. Ezzel azt is jelzi, hogy ezek elterjedése hogyan távolít el bennünket a hagyományos értékektől. Elsősorban a női szerepek változását mutatja be:  a  játszótéren vagy parkban játszó  gyermekeket (Protective Ground, 2019; Insta Control, 2019), utcán sétáló, okostelefonjaikat fanatikusan nyomkodó és szelfiző fiatal anyukákat (Keresve sem találunk, 2019), vagy fitnesszgépen edző figurákat (Retro fitness, 2018), amelyeket korábbi kiállításain láthattunk.

Mostani tárlatán méretei, de főképp technikájából adódóan külön figyelmet érdemel Instabil című diplomamunkája, amelyet még 2017-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében mutatott be. Már ezzel a pályaindító munkával is markáns társadalomkritikát fogalmazott meg, és az, hogy ismét láthatjuk, jelzi, hogy mit sem veszített aktualitásából, és az alkotó pályájának is fontos kiindulópontja. A hármas osztású és szétnyitható fatáblát (triptichont) a műfaj hagyományának megfelelő kompozícióban urbanizált környezetben sétáló emberek sokasága tölti ki. A nőalakok egymásra pillantást sem vetve vonulnak, mint egy kifutón, a háttérben nem éppen festői szépségű házfalak, panelhomlokzatok. Mindegy is, hiszen a figurák önmagukkal vannak elfoglalva, de főként a maguk nyújtotta képpel, vonzerejükkel, amely a baloldali táblán háttal álló férfiak felé irányul. Hiába, őket a tűzfalra ragasztott reklám női teste érdekli. Két kislány csimpaszkodik szorosan egyikük lábára, de a férfi próbálja lerázni őket, mintegy azt szimbolizálva, hogy hátat fordít a családdal és a gyermekkel járó elköteleződésnek.

Gaál Kata: Kibillent harmónia

Az alkotó számos anyagot: textilt, viaszt, bőrt és prémet applikálva öltöztette divatos ruhákba alakjait, akik felidézik a pop-art, főképp Richard Hamilton kollázsalakjait, a stílus színességét, közérthetőségét. Gaál installációja már-már domborműszerű, de még nem lép ki a térbe: kihajtogatható mesekönyvek lapjaira emlékeztet. Az alkotót az a kérdés foglalkoztatta, melyek azok a szerepek, amiket elvárnak tőlünk, azok a sztereotípiák, amelyek egyből felmerülnek a nemeket érintő témáknál, és ezek hogyan változtak meg. „Jelezni szerettem volna, hogy a nők sem mentesek a társadalmi szerepváltozás hatásaitól: ők is válsággal küzdenek, csak más módon, hiszen máshol is helyezkednek el az új felállásban” – írja alkotásáról.

A Várfok Galéria tárlatán természetesen az újabb művekből is láthatunk. A Role Model 4, 5, 6 (2020) és a Lego Heroes I,. II. (2021) sorozatok érdekessége, hogy gyermekszereplőik szuperhősöket játszva bújnak kedvenc karaktereik, a Marvel Comics szuperhőseinek, Amerika Kapitányának vagy Pókembernek a bőrébe, hiszen, ha a családtagjaik közül nem tudtak építő és motiváló példaképet találni, kell számukra egy olyan hős, akivel azonosulni tudnak, aki szupererejével védelmezheti őket, akire igazán felnézhetnek. A képsorozat hős lurkói akár egy kirakati próbababa, úgy feszítenek kedvenc jelmezeikben. A fa objektek esszenciáját a különös anyagok és eszközök (tű, csokipapír, filc) adják, illetve a gyermekek szemét eltakaró, kalodaszerű keret, amivel Gaál bravúros módon rejti el valós személyiségüket, de emelett rávilágít arra is, hogy szuperhősként képesek kitörni e deszkalapok szorításából.

Gaál Kata: Lonely Boys

A Lonely Boys (2021) olyan kisfiúkat ábrázol, akik bár együtt vannak, mégis mobiltelefonjukba bújva „magányosak”. Gaál jól érzékelteti a Z generáció szokásait, amely erőteljesen digitalizálódott életünkben már egyre természetesebbé válik. A gyermekek szemüket lesütve, okoskészülékeikből föl sem hajolva böngészik azokat. A Happy (Honest) Smile II (2021) az űrhajós szkafandert viselő kisfiú és a mellette nagy kupacban álló játék ellenére sem szívderítő. A mögötte magasodó szürke és fekete, komor gyárépület ugyan a kisfiú számára játékokat és az ezekkel járó boldogságot termelheti, ám komoly környezeti szennyeződéseket okoz. A fiúcska védőöltözete és az inkább hulladékra emlékeztető játékhalom ellenpontozza a gyermek örömét.

Gaál Kata: Happy (Honest) Smile II.

Gaál Kata Kibillent harmónia című kiállításának vásznain figuráit egy olyan urbanizált, modern környezetbe helyezi, amelyen hangsúlyos szerepet kapnak a virtuális eszközök: laptopok, tabletek, okostelefonok, mindennapjaink kellékei. A szinte szociografikus pontossággal elénk tárt helyszínek, fotórealisztikusnak tetsző szereplők sivár, nyomasztó hátterek előtt jönnek-mennek. Divatos, laza öltözékük ellenére sincs bennük igazán élet, inkább mereven, bábuszerűen mozognak  kietlen környezetükben. Habár nincsenek egyedül, még sincs közöttük valódi kapcsolat. Fizikai, reális kontaktus híján önmagukkal foglalkoznak. Elgépiesedésünk, a virtuális kép és valóság eluralkodása már-már közhely, sokan és sokféleképpen hívták fel rá a figyelmet. A maga eszközeivel Gaál Kata is ezt teszi, munkái valóban a mindennapok során látott életképek, de ami nagyon hiányzik belőlük, az éppen maga az élet.

Gaál Kata: Kibillent harmónia, Várfok Galéria, Budapest, 2021. szeptember 17. – 2021. november 6.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket