Szent szövegek Leonard Cohen dalaiban

Leonard Cohen dalszövegeire jellemző az erős költőiség és az összetett metaforák használata.  A zenész ugyanakkor szívesen épített bele dalaiba olyan szent szövegekből származó elemeket, mint a Biblia, Misna vagy Talmud-mesék. A Leonard Cohen: The Mystical Roots of Genius című könyvben ezúttal az kerül elemzésre, Cohen miként használta fel zenéjében a keresztény és zsidó történeteket, és ezekkel milyen újfajta interpretációt kívánt közvetíteni.

„Úgy vélem, egy kicsit úgy tekintett magára, mint egy prófétára – mondta Harry Freedman, a könyv szerzője. – Próbálta új magaslatokba emelni az emberek gondolkodását. A legtöbb rockzene a minket körülvevő világról szól. Azt hiszem, Cohen azt próbálta mondani: ezen túl is vannak dolgok, gondolkozzatok mélyebben.”

A zenész zsidó családból származott, és felnőtt korában is foglalkoztatta a keresztény és zsidó vallás. „Dalszövegei tele vannak a Bibliára, Talmudra és kabbalára való utalásokkal, de könnyű elsiklani fölöttük: nagy hozzáértéssel szövi bele őket a dalokba, miközben egy teljesen új, erotikus, spirituális vagy éppen misztikus értelmezést ad nekik.”

Híres dalában, a Hallelujah-ban a bibliai Dávid király történetét lehet felismerni, akit Isten megbüntetett, mert megleste Betsabét fürdés közben, majd házasságtörésre kényszerítette az asszonyt, férjét pedig megölte. „Mindez katasztrófák sorozatához vezetett Dávid királyságában. Lázadás tört ki ellene, a fiát megölték, birodalma darabokban. Szörnyű dolgok történtek vele, mert szörnyű dolgokat követett el.”

Fontos az is, hogy Dávid zsoltárokat írt, és ő használta elsőként a halleluja, azaz „dicsérjétek az Urat” kifejezést. Freedman szerint Cohen magát látta a bibliai hősben: „Dávid hibázott. Királysága romokban hevert. Mégis azt énekelte, Hallaluja. Mert ha nem tudod, hogyan találj értelmet bármiben is, ha kudarcot vallottál, vagy amikor rosszul mennek a dolgok, a legbölcsebb, amit tehetsz, hogy elénekled a Halleluját. Ez pedig egy nagyon vallásos elképzelés.”

Freedman hozzáteszi, hogy Cohen leginkább azért használta dalszövegeiben ezeket a vallásos képeket, hogy kifejezhesse önmagát, valamint azt a különös és spirituális szemléletmódot, ahogyan a világra tekintett. A zenész nem tett különbséget a modern kori gondolkodás és a mélyebb eszmefuttatás között, ugyanakkor a keresztény és zsidó hitet sem választotta el egymástól. „Úgy tekintett rájuk, mint ugyanazon dolog két részére.”  Dalaiban a szex és vallás is hasonló módon fonódott egybe: „A kabbalában a szex és a nemzés szent cselekedetnek minősül. Az emberi és isteni egyesülést szimbolizálják.” Ez a jelkép gyakran visszatér Cohen dalaiban.

Freedman könyve november 7-én, Cohen halálának ötödik évfordulóján jelenik meg, amely bővebb betekintést nyújt a zenész spiritizmus iránti érdeklődésébe és dalszövegeinek forrásába.

A teljes cikk a Guardian oldalán olvasható.