„Ellopta a tudatalattimból!“ – Salvador Dalí színlelt vagy valós pszichózisa

Sokan feltették már a kérdést, Salvador Dalí megosztó jelleme és művészete vajon személyiségzavarból, paranoiából vagy más pszichózisból fakadt-e – írja az Open Culture. Egyértelmű választ nem lehet adni, sőt a holland pszichiáter, Walter van den Broek szerint „szemtől szembe történő pszichiátria vizsgálat nélkül” nem diagnosztizálható senki, de feltételezhető, hogy Dalí „tudatosan, pénz vagy hírnév érdekében alakított ki egy »művészi« karaktert”.

A szürrealista festő azért is színlelhette különböző mentális betegségek tüneteit, hogy ezzel az úgynevezett paranoia-kritikai módszerének részeként szándékos pszichózist hozzon létre. Ez a módszer Dali megfogalmazásában „az irracionális tudásnak egy olyan metódusa, amely a megjelenő téveszmék asszociációinak és értelmezéseinek szisztematikus, kritikus objektivitására épül.” Előfordulhat, hogy a paranoia tettetése közben Dalí maga is elhitte saját tévképzeteit, olyannyira, hogy Joseph Cornell filmkészítőt „álmai ellopásával” vádolta meg.

Cornell Rose Hobart című filmjét 1936-ban, a New York-i Modern Művészeti Múzeum első szürrealista kiállításán mutatták be. A produkció egy némafilm-sztáról kapta a nevét, akinek jeleneteit Cornell kivágta az 1931-es East of Borneo című kalandfilmből, majd kollázstechnikával újrarendezte őket, ezzel átalakítva az egész cselekményt.

Dalí vetítés közben dühösen felpattant, spanyolul kiabált és felborította a vetítőgépet. Később állítólag Julian Levy galériatulajdonosnak panaszolta el az esetet: „Nekem is pontosan ez volt az ötletem egy filmhez, és olyannak akartam felajánlani az elkészítését, aki fizet is érte… Soha nem írtam meg, és nem is beszéltem róla senkinek, de olyan, mintha [Cornell] ellopta volna.” A történet más változataiban Dalí azt mondta: „Ellopta a tudatalattimból!” vagy „Ellopta az álmomat!”.

Cornell természetesen saját ötletek alapján dolgozott, Dalí kifakadása azonban annyira megviselte, hogy filmjét az 1960-as évekig nem mutatta be újra.  

Ha a filmkészítő nem is hatolt be Dalí tudatába, a szürrealista festő egyik paranoid képzete mégis igaznak bizonyult: 1932-ben azt állította, Jean-Francois Millet Angelus című festményén a két földmunkás nem a csekély termést, hanem elveszett gyermeküket siratja. A Louvre beleegyezett, hogy röntgenfelvételt készítsen a képről, amely során kivehetővé vált a képen egy apró, koporsóra emlékeztető forma. Millet feltehetően munka közben változtatott a festmény témáján, ezzel Dalí állítása beigazolódott.

Az eredeti cikk itt olvasható.