Mozart szonátája az epilepszia kezelésében

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a klasszikus zene jótékony hatást gyakorol az agyra, ezzel befolyásolva nemcsak az emberek esztétikai érzékenységét, de közérzetüket is. A szakértők ezúttal azt vizsgálták, hogy Mozart D-dúr szonáta két zongorára című műve valóban segít-e az epilepszia kezelésében.

Harminc éve merült fel az a feltételezés, hogy a szonáta csökkenti az agyban az epilepszia tüneteit. Ezt a jelenséget K448-hatásnak nevezték el, amely utal a zenemű Köchel-katalógusban elfoglalt helyére. A közelmúltban a Dartmouth Egyetem kutatói vizsgálták az effektus működését, és kimutatták, hogy a K448-hatás valós jelenség: a Mozart-darab „csökkenti az iktális és interiktális epileptiform aktivitást”.

A kutatók „a szonáta lejátszása közben figyelték a betegek agyimplantátum-érzékelőit, (…) és az interiktális epileptiform kisüléseként (IED) ismert jelenséget észlelték. Ez az agyi jelenség az epilepszia egyik tünetéhez tartozik, amely káros az agyra – magyarázza Madeleine Mudzakis, a My Modern Met munkatársa. – Ugyanakkor a zenemű 30 másodperces hallgatása után a betegek észrevehetően kevesebb IED-t tapasztaltak. (…) A zenei fázisok közötti átmenetek nagyobb hatást gyakoroltak, valószínűleg azért, mert a várakozás érzetét keltették, amely végül egy eltolt dallam kellemes hangzásában csúcsosodott ki.”

Ez a hatás nemcsak az epilepsziában küzdőknél, de a klasszikus zene rajongóinál is megfigyelhető, egyfajta nyugalmi állapotot idézve elő a hallgatókban.

Az eredeti cikk itt olvasható.