A harmadik hang

Közhely, de másként nem tudok rákanyarodni a tárgyra: a világjárvány és az ezt követő korlátozások megváltoztatták az ember mindennapjait, meg az ünnepnapjait is, ha ugyan voltak ilyenek. Az elzártság mindenesetre alaposan megszűrte a kinti, kávéházi, sörkerti stb. társaskapcsolatokat (a nyilvános könyvbemutatókat), a bentieket, a családon belülieket pedig megrostálta. Hogy hiányzik a ráérő idő, a másokra, s ezáltal magunkra fordított idő, az még az e-mailjeink megnövekedett számán is jól látszik. A pandémia alatt született művek, köztük magáról a járványról szólóak is alaposan elszaporodtak, természetesen. Magam két ilyet kaptam s egy harmadikat szereztem, H. Nagy Péter: Karanténkultúra és járványvilág (Budapest, Prae, 2020), Tóth Krisztina: Járványmese (Pozsony, Phoenix Library), ugyanez szlovákul (Rozprávka o pandémii, fordította Tímea Beck Krekovič), legutóbb pedig Laboda Róbert karantÉNnapló (Pozsony, Madách) című valóban naplóját. Most látom, hogy ez nem is három, hanem négy. S persze, ezek csak a jéghegy (egyik) csúcsa, hogy ebben a bekezdésben végleg elbúcsúzhassam a közhelytől.

Ebbe – és az ennél sokkal hosszabb sorba – illeszkedik be Barak László és Vida Gergely négykezes vereskötete, a feedback, alcíme szerint karanténversek két IP-címre. Meg úgy is megállja helyét a sorban, hogy csupa díszes kivitelezésű könyvről van szó, mintha a korlátozott hozzáférés vagy a könyvéhség, vagy a szép iránti fokozott fogékonyságunk volna itt kiszolgálva: könyvtárgyként is remek, igazán pompás kiadványokról beszélünk. Ami a Barak–Vida szerzőpáros könyvtárgyát rögtön kiemeli a listáról, az épp abban az egyszerűnek látszó eljárásban rejlik, hogy benne a verseket egymásnak írta a két jónevű poéta, s itt rögtön szólni kell arról is, hogy oda-vissza válaszolgatva születtek e versek, egyszersmind felújítva az évszázados (legyünk pontosabbak: évezredes) hagyományát a verses levélnek, de kiemeli H. Nagy Péter értő utószava is, minden majdani érdeklődőt ehhez irányítok: ha a verseken túl sajátos és nagyon precízen kidolgozott olvasási stratégiákra kíváncsiak, üssék fel az utószót. Mely egyébként finoman megjegyzi, hogy a két szerző közel áll egymáshoz, merthogy személyes beszélgetéseken és közös felolvasásokon meg egymás versein edzett jóbarátok, mintegy tálcán kínálva azt az értelmezést, hogy a szóban forgó kötet nem más, mint e barátkozástűz fel-felszítása, táplálása és óvása. Multiplikálása, hiszen akár végteleníthették is volna ezt a párbeszédet – párbeszéd, merthogy igen gyakran veszik a lapot, és dobják rá a választ –, de megálltak egy észszerűnek tűnő határnál, 33 versről van szó, Vida Gergely indít, Barak Lászlóé a zárszó-vers, de persze nem mechanikusan van a kötet összerakva, ez az egyik erénye: nem minden Vida-versre kapunk Barak-versválaszt, és nem minden Barak-verset Vida-vers követ; érdemes egy olyan olvasási módot is kipróbálni, hogy a pici ikonná szűkített monogramokat letakarjuk az ujjunkkal, vagy ami még egyszerűbb, nem pillantunk fel a versből az ikonra, csak olvasunk és lapozunk, mintha nem is kétszerzős könyvről volna szó. Csakhogy, nagyon is természetesen, ismerjük a Vida-vers meg a Barak-vers felütéseit, nézőpontjait, kedvenc(nek hitt) verstémáikat, a jártas olvasót nehéz becsapni: de azért bizony, s ez is a könyv egy további erénye, néha túljárnak az eszünkön. Rögtön egy konkrét példával is szolgálok: az „I Did It!” című vers címe és első két sora szerintem ezereurós kvízkérdés, ha Barak László és Vida Gergely közül lehet választani-megtippelni a szerzőt: „Manhattan üvegfalloszai / csupán egymást tükrözik” – nos, nem BL-, hanem VG-versről van szó.

A vírus és fogalomköre nem telepszik rá a kötetre, bár persze letagadhatatlanul benne lappanganak, de mi sem érthetőbb, hogy vírus- vagy vészhelyzetben a költőt más is foglalkoztatja, mint a vírus meg a veszély; eleve ugye verset írni meglehetősen fertőző és cseppet sem veszélytelen foglalatosság. Igen, ott lappang a kór meg a kórság a versekben, s olyan hétköznapi természetességgel, melyre nem voltunk szokva: „meghalt koronavírusban” és „A tüdeje úgy fuldoklott a gép alatt” – olvassuk VG versében (Egy vezérszurkoló halálára); egyáltalán: ennél prózaibb és beszélt nyelvibb szekvenciákat nem versben szoktunk keresni s találni, BL pedig kirakja a szavakat, mint valami klinkertéglára ragasztott matricákat: „chemtrail”, „járvány”, „lélegeztetőgép”, „kórterem” (Posztmodern). És persze versképző szavakká lépett elő a „karantén” és a „vakcina” is (BL: True Story); amiként beleépül már meglevő versekbe is: „//:Ω Karantén: trapéz és korlát.” (VG: pilinszkyjanos.blog_válogatott posztok [1]); s amiként számos példát találunk arra, amikor a szó új, más értelmet nyer, túllépve a vírushelyzeten: „térkőplaccokkal zárták karanténba magukat.” (VG: Cilinder nélkül) vagy: „a gumiszobán kívül / karantén szennyezi a telet” (BL: az utolsó sansz). A félelmek, fóbiák, a véltek és a valósak egyaránt jelen vannak, lásd a már említett chemtrail szót, mely egyszerre és egyaránt képviseli korunk frappáns kifejezésvilágát s azt is, amit jelent, a konteót, mely a járvánnyal együtt emberről emberre terjedt s erősödött fel. A kötet végére is ezt kapjuk: kaján vigaszt és karikaturisztikus happy endet, Vida Gergelytől az Optimista sírvers aggódóknak címűt, Barak Lászlótól az összeesküvés-elmélet címűt.

Az egymástól kölcsönvett szavak fűzik szorosan egybe ezt a dialógust. VG-nek a Hétmérföldes című versére BL-nek a következő oldalon kezdődő kóbor cipők című verse reagál, de az azt követő BL-vers (a legelső lépés) is továbbviszi a járás-menés, a helyváltoztatás motívumát, „hétmérföldes lépés”, mondja a vers, hogy aztán húsz oldallal hátrább BL ismét felvegye a szálat: „megvan még az évgyűrűkről álmodó fapapucs?”, de ugyanebben a versben a VG megidézte Pilinszkyre is visszatér: „önmagunk korlátai mi vagyunk”. Bravúros. Általában Vida a kezdeményező-provokáló, Barak pedig a reagáló-továbbgondoló. S beúszik számos korábbi Vida- és Barak-verssor és cím is. A bravúrról jut eszembe: Vida Gergelytől a zárójelbe tett (próza), Barak Lászlótól a Social Network szonett a nagy formai mutatvány. Amúgy se szeri, se száma a felelgetésnek, most már nem szavakról, kifejezésekről, intonációról van szó, hanem igen finom áthallásokról; ilyen az, amikor az Első Hullám című Vida-verset követő Barak-vers (mediterrán transzcendencia) negyedik sorában ez a kérdés olvasható: „szembe jöhet veled a saját hullád is?” S persze jön rá rögtön a Második Hullám című VG-vers.

Na most, ha engem kérdeznének, melyik a kötet legjobb dialógusa (maradjunk ennél, hogy dialógus, a kötet egyébként ezzel a VG-sorral indul: „Tűnődöm, barátocskám,”), akkor némi hezitálás után VG (próza) és BL True Story versét emelném ki, ebben a Vida megidézte jelenetet, látványt Barak egy hasonlatba sűríti: „azért az ilyesmit kijelenteni majdnem olyan / mint bagzó kutyák fölé magasodni kapával”.

Aztán persze, sorra jönnek a párbeszédtől független egyéni teljesítmények. A Lájkolt tartományban című VG-vers két sora az Eszmélet című József Attila-vers három sorát idézi meg: „És mindegyik tolja, küldi / át kvantumnyi igazát” – így a VG-sorok; „szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált” – így József Attila. A VG-vers címe áttételes, s mintegy megelőlegezi a JA-vers szóban forgó szakaszát. Nagyon lehet az ilyet szeretni. Hasonlóan gazdag a [nem tudhatod] című BL-vers is, már ugye rögtön a címe felidéző hatású, és teljesen indokolt, hogy egyes szám második személyű raggal látta el (ettől még simán lehet önmegszólítás); a vers maga a karanténhelyzet hiteles megragadását hajtja végre: „nem tudhatod / tökéletes vagy tökéletlen-e száműzetésed / csak azt / mit jelent / amikor közszemlére kerül a lappangó pánik”.

Jó kötet ez, nagyon. Nehéz bármit úgy hozzátenni, hogy az kiemelésnek, elismerésnek számítson. Maga teremti meg magának az elismerést, ha ehhez bármit kívülről hozzátennénk, csökkentenénk a varázsát. Ennek a kis recenziónak is csak figyelemfelkeltő szerepet tulajdonítok, egy kis visszacsatolás ez két egyéni, markáns költői hanghoz, mely, lám, együtt képes létrehozni egy harmadikat. Ahogy H. Nagy Péter írja említett monográfia-kalauzában: „De ezt jól tudtuk. Meg azt is, hogy Barak László és Vida Gergely külön-külön is bámulatos költők, de együtt szintén erősek.” H. Nagy ugyan a kettejük egymásnak küldött verseiből összeálló műsort tartja maradandónak, merthogy arról ír, e verseskötet előzményéről (Gál Tamás és Ollé Erik előadásában, Lakatos Róbert zenéjével), de maradandó teljesítmény ez is. Jó kötet, erős.

Barak László – Vida Gergely: feedback. Books & Goods, Dunaszerdahely, 2021